Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a balfék

Ilyenek vagyunk mi: a görénységeinket apró betűs részbe rejtjük, fél mondatokban kommunikáljuk, míg a jól hangzó reklámdumákat óriásplakáton. Tekintsünk ez kicsit az új MÁV poszterre. Lehet ránézni, rápillantani, hosszasan szemlélni, ám egy valamit tilos: elhinni. A poszteren fiatal férfi és nő áll a vonat, természetesen az új Siemens személyvagon ajtajában, félreérthetetlen pózban: búcsúzkodnak. De ha nem jönnénk rá, akkor még az arcunkba is mondják nagy betűkkel: A búcsú hosszabb is lehet!

becsapós MÁV plakát

Attól most tekintsünk el, hogy ha a transzparens hangot is adna ki, mint egynémely sorstársa, akkor a gyanútlan közönség egy nap alatt verné széjjel a hangszóróját. Ugyanis a piros vonatok automata ajtajai egy perc után idegesítően hangos sípolással csukódnak, hogy még a tizenhetedik vágányon túl is hallani. Amikor is épp odaér valaki, aki újból kinyitja, így egy perc málva ismét sípolás következik. Mindezt négy-hat szerelvényajtó kánonban adja elő, úgyhogy aki még nem hallotta ezt a koncertet, sürgősen látogasson el a Nyugati Pályaudvarra, mert különben nem fogja eléggé értékelni ezen plakát némaságát.

Amiért nem szabad elhinnünk egyetlen szavát sem ennek a jól hangzó, ámde sallangnak, az épp a MÁV csodálatos intézménye és kommunikációja. A nyáron ugyanis a kedves államvasutak kerítéskordont vont az 1-9 vágányok köré a Nyugatiban, ott, ahonnan a 100 kilométernél rövidebb távú, elővárosi vonatok indulnak, többek közt a képen látható piros szerelvény is. A kerítésen belülre csak az léphet, akinek érvényes menetjegye van - szólt a kinyilatkoztatás, és lőn, marcona alakok állnak a kerítésen nyitott szűk kapukban, akiknek a feladata az lenne, hogy ha teszem azt bejön a szobi vonat, akkor egyesével ellenőrizzék mind a négyszáz egyszerre távozni kívánó utas jegyét, akik rohamozó orosz csapatként ostromolják a helyes taktikai érzékkel kinyitott egy azaz egy darab kijáratot. Amikor újságírók tolmácsolták a nép kérdéseit, hogy a peronjegy intézményének hiányában a MÁV hogyan is képzelte azt, hogy az aggódó szülő felrakja a vonatra a gyermekét, a tisztes férfi egészen az utastérig cipelné öreganyja csomagjait és a turbékoló szerelmespár a vonat indulásáig ölelné egymást a vonat lépcsőjén, a válasz ennyi volt: nem indokolt a rokonok, családtagok szerelvényig történő kikísérése.

Nem indokolt.

Akkor hosszabb búcsút hazudó plakátot mi indokolja? Mielőtt ilyet agyalsz ki, egyeztess. Mert így olybá tűnik, hogy a MÁV PR rendszere fejetlen, vagy ha nem, akkor minimum kétfejű. Az egyik szerint búcsúzz sokáig, a másik szerint ezt nem teheted meg és indokod sem lehet rá. Az év fotója díjra pályázó kartársaknak mindenesetre melegen ajánlom a Nyugatit. Mindennap látni a vaskerítés fölött csókolódzó párokat. Nem a Capulett család, nem is a berlini fal választja el őket, hanem a hazug MÁV.

Mert hazug az. A telefonos interjúban azt mondja, nem indokolt. Az interneten levő, finomított sajtóközleményben azt ígéri, hogy a peronőrök majd segítenek csomagot cipelni. Mind-mind valótlan. Az alulfizetett, fázó peronőrnek állított kocsivizsgálók "az ajtó nem működik" feliratú matricákkal ragasztgatták tele a jegykiadó automatákat, de csomagot még egyszer sem segítettek vinni. A jól hangzó fogásokat tehát óriásplakáton kommunikálja, a görénységeit elejtett félmondatokban. Mert ilyenek vagyunk mi. Már csak az a kérdés, hogy mi mávosok, mi magyarok, vagy mi emberek?