A Leslie L. Lawrence könyv borítója

Tegnap este és ma reggel is láttam a TV2 Tények című műsorában, hogy gond van az új könyv (A vízidisznók gyöngyökről álmodnak) borítójával. A festő (Boros Attilára tippelek, mivel a könyvet még a szakdoli leadásom miatt nem vettem meg) ugyanis szinte vonalról-vonalra lemásolt egy National Geographic számára készült fotót. Megszólalt a fotós, akinek a polcán megtalálható a képen látható fejdísz, mivel a fényképezés után az indián neki adta. És megszólalt a festő (akinek a nevét nem írták, ki), aki szerint egyszer látta a képet és emlékezetből festette meg a festményt. A fotó és a borítókép közt nagyon (túlságosan is) sok a közös vonás. A testhelyzet, a fejdísz, az arcfestés, a váll árnyékolása. Persze, lehet ilyen jó memóriája a művésznek, de akkor pedig tényleg illett volna jobban megváltoztatni az eredetihez képest.

Tények: a National Geo még hivatalosan nem kérte ki magának a borítót, de a fotóművész szeretné ha ezzel a borítóval nem szerepelne a könyv a polcokon. A (bulvár)sajtó természetesen már bezúzásról hablatyol. Remélem új, porfogó papírborítót nyomnak és köréteszik a jelenlegi könyveknek.

Gondolatok (aztán vagy beszélgetünk róla, vagy nem):

1. A magyar rekláméletnek (grafikusoknak, szöveggyárosoknak) nincs etikája. Szomorú, hogy ugyanott tartanak, ahol 15(!) éve. '92 körül szemérmetlenül loptak az akkori kedvenc újságomból grafikákat más újságok illusztrációihoz, óriásplakáthoz. Ma, csak ki kell menni az utcára: Walt Disney betűk játékbolt címeként, ismert képregény cím tipográfia egy söröző neveként*, de a könyvborítók mindig is vezetni fogják a plágium listát. Boros-Szikszaitól kezdve minden újkeletű rajzolónk előszeretett használ idegen mintát. Egyszerűen nem fogják fel, hogy a mai világban minden kiderül. Akkor is ha egy reklámkampányt lopnak, akkor is, ha a politikus beszédébe ültetnek a világ másik feléről (vagy a történelem homályából) szófordulatot, akkor is ha boros címke vagy játékkártya illusztrációjához lopnak külföldi albumokból.

2. Érdekes (hogy erősebb kifejezést ne használjak) dolog fényképről és borítóról hablatyolni egy olyan céget, amely első éves magyaroszági működése alatt csinos borítófénykép-bortányba keveredett. A NG magyar címlapján ugyanis egy olyan fotó jelent meg a kérészről, mely más fotósok szerint lehetetlen felvétel, azaz hamisítvány. A fotós állítja, hogy valódi a kép, de a negatívot nem hajlandó megmutatni.
(referencia: http://index.hu/kultur/media/ng0828/)

3. Ez már az én cinizmusom, de adok annak is esélyt, hogy az indiánnak nem csak az az egyetlen fejdísze volt, nem csak az az egyetlen magyar fotós kapta őt le és hát istenem, gyakorlott indián mindig, mindenkinek ugyanúgy pózol, mint bárki más a szórakoztatóiparban. (Ajánlott film: Maverick :)

4. Lehet gondolni ezt, lehet gondolni azt, de amazt is lehet vélni, hogy az egész egy előre kitalált balhé az egyre népszerűtlenebb NG és az általános olvasástól elfordulás által veszélyeztetett Gesta kiadó közt. Ez a cinizmus pár éve még meglepő lehetett volna, ma már, remélem adtok neki valami alapot. A botrány is hír. A negatív reklám is reklám.

5. Laci bácsinak mindehhez természetesen semmi köze. Isten éltesse őt még sokáig! (És vissza Vass Mihályt borítógrafikusnak. :) )

A TV2 honlapján még nincs fent a riport. Sem szöveges, sem videó formátumban. Viszont megtalálható a bejegyzés a Csápgézán is kicsit korrektebben, mint ahogyan én elmondtam vagy a TV2 tálalta. (http://csapgeza.blog.hu/2006/11/24/p18764)

*Ezek példák egy készülő cikkből, mely kicsit feltárja a lopott logók világát.