Utálom a focit

Gálvölgyi után szabadon.

A tévécsatornák közötti gyors kapcsolgatással mindig csak a gond van. Összefolynak a pillanatfelvételek, és olyan kép is összeállhat az agyban, melyet valójában egy programigazgató sem álmodott meg. A Magyarországon sugárzó RTL Klub (ejtsd klub, mert majd ők megmondják Önöknek, hogyan kell kiejteni) nemcsak a filmek végén, de most a foci világbajnokság idején a meccsek végén is a lehető leghamarabb, tehát az első percben elveszi a képet, a hangot, az értelmet, és átadja a csatornát a biztos bevételt generáló reklámnak. Ilyenkor nem esik pánikba az egyszeri tévészörfös, mert tudja, az eredeti RTL adón még hosszú percekig élvezheti a győztes csapat és szurkolóik örömét, a vesztesek csalódottságát, levertségét, a "drámai képeket", a lassításokat, az elemzéseket. Ezen a ponton lehetne elővenni a sablonokat és ostorozni az ertéel klubot, hogy micsoda fajankók, hogy ők ezeket a perceket már nem közvetítik. De hátrább az agarakkal! Tetszik tudni, ez történik, ha egy nagy médiakonszernen (Radio & Television Luxembourgh) belül a magyar rabszolga termeli ki a nyereséget és a gazdag német tőkés, a jóléti állam jegyében parádés sportműsort készít. Ezért nem kell megmaradni a magyar tévéadónál, hanem okosan átváltani a német nyelvűre. A tévénél ez megtehető, az egészségügyben, informatikában és egyéb területeken már nem.

A tegnap esti portugál-holland meccs után épp kerestem az apa RTL adót - a fene sem tudja melyikre tette be az automata csatornakereső, pláne ha valaki annyit tévézik, mint én -, amikor is hirtelen egy buta SMS játék kérdése jelent meg a képernyőn. Tudják, amikor nyilvánvaló kérdést tesznek fel, amit csak nagyon drága SMS-ben lehet megválaszolni, és csak az nyer, aki a nyeremény értéke felett költött már SMS-re. A kérdés így szólt, Szabad-e gerincre támadni? És én abban a pillanatban azt hittem, hogy véletlenül visszaszörföztem az RTL Klubra. A portugál-holland meccsen ugyanis gerinctámadáson kívül minden volt. Tizenhatoson belüli teli talppal történő mellberúgása a holland játékosnak (mindenféle retorzió nélkül), aztán van der Saar is kapott a stoplival, ő már a fejére (szintén büntetlenül). Bár a fenti SMS kérdést a Viasat 3 tette fel a nézőknek, a ringharcos műsor szünetében, ezek után azt kell hinnem, igen a fociban gerinctámadás is ér. A focit pedig nem gólra játsszák, hanem sárga és piros lapokra, mert ezen a meccsen ezekből tucatnyinál is többet kapott a két csapat, négy ember kiállítottak, a kommentátor pedig a játékosok vérében úszva ordította, hogy ez világrekord a lapok számának tekintetében, valamint azt is, hogy ez volt a legjobb meccs eddig a világbajnokságon. Ha ez így van, akkor én utálom a focit. És nem tudom, hogy amit szeretek, annak mi a neve. Ezt csak azért vagyok bátor felhozni, mert van egy pályát tévesztett bohócunk, pontosabban nagy színészünk is, aki egy vasárnapi újságba szokott cikkezni, amit fájdalom, nem tudok követni, mert nálunk vidéken vasárnap nincs nyitva újságos. Az összegyűjtött, és könyv alakban kiadott cikkeivel viszont valami gond lehet, mert még mindig van belőle és ezért már megint elment vele haknizni a Napkeltébe, ahol is Lakat "nem olvastam a könyvet, de fantasztikus lehet, ha Te írtad, János" Károly ömlengett róla pár percet. De az is lehet, hogy épp a napkeltés álinterjús propaganda miatt nem fogy a könyv. Esetleg az ára miatt. Esetleg a címe (Szeretem a focit) a fékezőerő, mely szállóigének jó volt, de egy ilyen antifoci-nemzet könyvespolcain rosszul mutat.

A reggeli hakni tehát nem biztos, hogy jó tett Gálvölgyi könyvének, de az biztos, hogy nekem elrontotta az estémet. A szeretem a focit szlogen jegyében végigszenvedni azt, hogy egy csapat rúg egy gólt, aztán minden erővel igyekszik lenyelni, eldugni, szétdurrantani a labdát, szétrúgni az ellenfelet, csinálni a balhét, csere-nem csere-mégis csere játékkal húzni az időt; és emellé látni, hogy az ellenfél a tisztes játék helyett hagyja magát provokálni és szintén szétrúgja az ellenfelet, meg néha a kapufát, szóval mindezt végigkínlódni minden volt, csak nem élmény. Ám a kommentátor szerint a csontzene és 16 lap a fantasztikusan jó meccs, de szerintem csak a Fókuszba pályázik, műsorvezetői állásra, mert ott csinálnak a szánalmas és tahó viselkedésből híreket.

A közvetítőknél már csak a szakkommentátorok szánalmasabban a vébé közvetítések alatt. Az odáig rendben van, hogy mi magyarok, nem tudunk hívni szakinak senkit a közelmúlt sztárjai közül, mert ilyenjeink nincsenek, de hogy bármelyikük is beszéljen, ugyanazokat a lózungokat hajtogassák, az már pofátlanság. Amíg nincs gól, szerintük egy gól jót tenne a meccsnek. Amikor esik egy gól, akkor részint a gól jót tett a meccsnek, részint a hátrányban levő csapatna gólt kell rúgnia. Ezek mellett minden szabálytalanság, kihagyott helyzet, csere és lassú játék megbosszulhatja magát. Csak látnám már egyszer, hogy az egyik szagkommentátor bosszulja meg saját magát saját magán. De ez nem elég, a szakik tudják, hogy ha les volt, akkor les volt, ha kapufa, akkor kapufa. És tudják, hogy ha csatárt cserél be az edző, akkor a támadójátékot szeretné erősíteni, ha bekket, akkor pedig a védelmet. Miközben pedig ezeket az okosságokat mondják, amelyek nélkül bután halnánk meg, nem veszik észre, hogy az Electronic Arts programozói már réges-rég automatizálták ezeket a fordulatokat, így fordulhat elő, hogy már tíz éve a sportjáték-programokban életszerűen kommentálja a számítógép az előre kiszámíthatatlan meccseket. Ők, a szakik, csak ideig-óráig butítják a népet a butító tévében (pontosabban klubon), előbb-utóbb le lesznek cserélve kommentátor programra, aki majd elmondja, hogy a les les volt és a kapufa pedig kapufa... Addig meg csak kibírjuk valahogy. Mondjuk Rudi Völlerrel a német RTL adón.