Még egyszer hátulról (Noises Off)

(Új Színház)
Még egyszer hátulról

Ezekben a politikától teljesen átvérzett napokban nehéz bármit is megemlíteni, amelyről valahogy ne lehetne rögtön a pártok versenyére asszociálni. Például napfogyatkozás is volt a héten, amelyet ugyan a felhőktől nem láttunk, de bátran kijelenthetjük, hogy ezt is az egyik nagy pártnak köszönhetjük, akiknek épp narancsszínű solar eclipse a logója választási plakátjain.

Az ilyen puskaporos időkben jobb elbújni egy sötét színház vagy mozi nézőterén és nem törődni kicsit a világgal. A Még egyszer hátulról című darab tökéletesen megfelel ennek a célnak. A mindenben azt látók persze erről a darabról is rögtön elmondják, hogy Jirí Menzel rendezte, aki nagy idők nagy tanúja, a csehszlovák, később cseh filmgyártás nagy alakja, ennélfogva biztos valami köze van a szocializmushoz, de tényleg hagyjuk. Menzelre majd a Szigorúan ellenőrzött vonatok remake-je kapcsán megemlékezünk, legyen most elég annyi, hogy egy igencsak jópofa bohózatot vitt igencsak pofásan a színpadra.

A darab címe mindent elárul. Egy ajtócsapkodós, rohangálós, félreértős, gatyaletolós vígjáték főpróbájának lehetünk tanúi az első felvonásban, majd a második felvonásban már egy konkrét előadást láthatunk, de hátulról, a színfalak mögül. Az főpróbán nem csak (az amúgy elég gyenge) darabot ismerhetjük meg, hanem a színészek és a rendező viszonyát (ki-kibe szerelmes a társulatban), a magánéleti problémáikat (egyikük válik, a másikuk iszik). Ez a rész kicsit vontatott, a rendezői utasítások széttörik, a problémás helyzetek elszomorítják. Ám mindez szükséges ahhoz, hogy a második rész fergetegessé váljon. Az amúgy sem jól játszó társaság dolgát még jobban megnehezítik az időközben elmérgesedett szívügyek, a piás színész bezárkózása a vécébe egy üveg whiskyvel és az, hogy a darab rendezője, aki elméletileg már magára hagyta a darabot, most titokban visszatér, hogy megnézze, hogyan megy az előadás. A második felvonás, szó szerint ámokfutás. A szereplők kavarognak, s amíg (számunkra láthatatlanul) a színfalak előtt darálják a szerepüket, addig a kulisszák mögött (tehát mi, a nézők előtt) civakodnak, sőt verekszenek egymással, baltával darabolják a vécéajtót, hogy előkerítsék az iszákos színészt, szabotálják egymás játékát Miközben mi nézők harsányan kacagunk, s néhol a könnyünket törölgetjük egy jobb poén elcsattanásakor, a darabban játszott darab széplassan tönkre meg. S amíg a színészek a darab színpadán meghajolva csak gyér tapsot aratnak, mifelén hajlongva dörgő vastaps a jutalmuk.

oises off

Michael Frayn darabja egyszerre jó vígjáték (oppárdon, hivatalosan bohózat) gatyaletolással és fehérneműben rohangáló női szereplővel és kiritka az elmúlt időre (Cooney darabjaira) jellemző alsóneműs komédiákkal szemben. Gáspár Sándor a rendező szerepében tényleg vezényli a darabot, de a többiek (Takács Katalin, Györgyi Anna, Nagy Zoltán, Hirtling István) is remekelnek. Az asszisztens szerepe talán a leghálásabb a darabban, Botos Éva felszabadultan játssza. Egyedül Kecskés Karina karakterét éreztem túlzónak, de az ő szerepének úgysem a viselkedése a mérvadó.

A darabból moziváltozat is készült Függönyt fel! címmel, természetesen Amerikában, mert hát ki más dolgozna filmvászonra minden színdarabot, amelyben nem énekelnek, nehogy a nézőnek figyelnie kelljen. A film főszereplői Michael Kaine, Christopher 'Superman' Reeve, és Denholm Elliott. Az Odeon tékákban kölcsönözhető. De inkább ajánlom megtekintésre a darab élőszereplős változatát az Új Színházban. Forró estékre kellemes kikapcsolódás.