 |
|
Színházterem
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
A vígszínház 2009-ben újabb változatát mutatta be az örök színdarabnak.
Indiánjáték -
ügynökjáték
Apacsok a Radnóti Színház műsorán
Varázslat az éjszakában -
Loreena McKennitt koncert a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
A mai naptól kezdve, ha megkérdezik, szerintem milyen egy tünde (faerie), azt fogom felelni, olyan mint Loreena McKennitt a színpadon
Képzelt riport egy amerikai diliházból
Vinnai András: Vakond, Katona József Színház 2009
Marina Carr: A Macskalápon
A Nemzeti Színház előadásában
Eliot-
Webber: Macskák (Cats)
25 év elteltével a közönség még mindig feneket és domborulatokat akar bámulni.
Tíz kicsi színesbőrű
Agatha Christie Tíz kicsi néger című krimijének színpadi változata
Stílusgyakorlatok Pesten és Kapolcson
Stílusgyakorlat az 501-től / Gyakorlatok színéről és visszájáról
Még egyszer hátulról (Noises Off)
Parádés vígjáték az Új Színházban. Jobb mint az amerikai filmváltozat. Komolyan mondjuk!
Balfácánt vacsorára
Bazmegolás, balfaszozás, gyenge játék. A közönség mégis nevet és tapsol.
Nyomozzunk nevetve
Bűnügyi vígjátékok három színházban is
Az Operaház fantomja
A site húzócikke volt sokáig. Érdemtelenül.
>> Összes színház
2004.03.18.
Az Operaház fantomja
Madách Színház 2004. február
Ha a darab jellemzője a "színház a színházban" - akkor én így szeretném kezdeni: "színdarableírás a színdarableírásban".
Ray Cooney "Délután a legjobb" című vígjátékában a nejét megcsalni készülő miniszter a naccsasszonyt elküldi egy délutáni Operaház fantomja előadásra. Közben a feleség is légyottra készül a miniszter titkárával(1), ezért derékfájást színlel, és a jegyét rásózza a portáskisasszonyra.
Elgondolkodva nézem a jegyemet. Szombat is van, délután is van, az Operaház fantomját készülök megnézni, egy darab fölös jegy került a birtokomba... Remélem, ennek a jegynek a múltját nem terheli semmiféle megcsalós téma. ;-)
Ez a fantomelőadás híres, hírhedt. Hónapokra előre nem lehet rá jegyet kapni, a jegyár többszöröse a normál előadásokon megszokottaknak - pedig a Madáchban az alaphelyár sem olcsó. Az egészről lerí valami olyasmi, mint a fiatalok bizonyos márkanévvel ellátott ruhadarabjairól: a tömeg saját magával hiteti el, hogy ami drágább, az biztosan jobb is, nem kell beetetni. A Fantom a hírveréssel, a tálalásával még a bemutató előtt elérte azt a státuszt, amit a Padlásnak vagy a Macskáknak sikerült (az én korosztályomban gondolkozom mostan). Egyfajta "must see" darab, akkor is, ha az árából három másikat nézhetnénk meg.
Miből gondolom mindezt? Állok a színház előtt a februárhoz képest kellemes, kora délutáni napfényben, s nézem az érkező vendégeket. Egész csoportok jönnek busszal az ország távoli szegleteiből. Furcsa, az ezer forintos előadásokon sosem láttam ilyeneket. Elcsípek azután néhány beszélgetésfoszlányt, ezekből kiviláglik, hogy a nézők zöme évek óta nem járt színházban. "Mit is láttatok legutóbb, drágám?" Válaszként egy olyan darab címe hangzik el, amely évek óta nem szerepel egyik színház repertoárjában sem. Vagy például beljebb kerülvesokan csodálkoznak rá, a színház csodás, új belsőépítészeti megoldásaira - pedig nem tegnap építették át, s nem is tavaly.
Ha fent arra utaltam, mekkora nagy hírverés előzte meg a bemutatót, azt is el kell mondanom, magáról a darabról vajmi keveset hallottam. A bemutatóra elmentek az ingyenjegyes újságírók, akik csámcsogtak egy kicsit az üzemzavaron, aztán semmi. De most már értem, miért. Ez a darab ugye az első, amely rendezésében eltérhetett az összes eddigitől. Rendben. Írjunk erről! Jelentkezzen az az átlagember, aki látta az eredeti változatot! Na ugye! Akkor erről nem tudok írni.
Írjunk az énekesekről! Ó, jaj! Négy Christine is van. Én Király Lindát kaptam. Pedig Bíró Esztert szerettem volna. Lindát az én botfülem így értékelte: a hangja rendben van, de a CD-n éneklő Mahó Andreának szebb a hangja, ráadásul a híres duettben a magas hangot szerintem nem tartotta ki elég ideig. Ilyeneket írhatnék még, de van egy nagy problémám a hanggal. Színházban vagyunk. Ugyanitt Gálvölgyi végigdarálja az Egy, kettő hármat úgy, hogy hangja eljut mindenhová a teremben. Akkor a zenés darabokban az énekeseket miért kell bemikrofonozni? Tudom, van rá szakmai magyarázat, de nekem akkor is illúzióromboló, hogy odafent tátog valaki, de a hangja a fejem fölül jön a Han(g) Solo-ból. Ezzel az erővel felvétel is lehet. Huszti Péter a "Sosem lehet tudni" -ban nem plébekkelt.
Marad a díszlet és a jelmez. Ez a kettő lélegzetelállító.Köpenymániás nőbarátom szerintem elájult volna, amikor a Fantom a jelmezbálos színben kinyújtja a karját és a fekete köpeny végtelennek tűnő másfél másodpercben, hosszú hullámmozgásokkal követi a mozdulatot. De a többi jelmez is gyönyörű. Nem számoltam, de a színpadon megjelenik vagy 80 ember összesen. Őket mind fel kell öltöztetni, ki kell fizetni. Ebből lesz a szuperprodukció. S ezért olyan illúzióromboló, hogy a Fantom műrózsát dob a páholyból a primadonnának. Arra már nem futotta...
Minden egyes jelenet díszlete hangulat-király (ha már egyszer nálunk is elszaporodtak a matrackirályok). Kentaur szabadjára engedhette a fantáziáját és meg is tette. Az Operaház teteje egyszerre gyönyörű és sejtelmes. A katakomba magával ragad, akárcsak a vize a benne úszó csónakot (a vizet füstköd helyettesíti, a nézőtér első három sora a jegyek feláráért cserébe kap néhány kortynyit belőle, én a negyedik sorban ültem :-). A hatalmas tükrű balett-terem, de úgy az összes tükrös megoldás félelmetes stb. stb.
Ha másért nem, a díszletért érdemes lenne megnézni a darabot. Kérdés, megér-e ez bárkinek is 6-8000 forintot. A nézők többsége szerint nem, mert amikor a színészek szerpentint dobnak a közönség köré, nézők verekednek össze, hogy megkaparinthassák a papírgurigákat, visszaszerezvén 5-10 forintot a jegyárból. Lesz ám mit mesélni otthon. "Voltam színházban. Nem akármin! Az Operaház fantomján. Láttam a Királylindát és elkaptam egy szerpentint. Ki írta a darabot? Nem tudom, talán a Presser, nem? A Szilvásgombócot is ő írta. Legutóbb azon voltunk hat éve." (2)
Szóval, nem tudom, kedves mindenki, mit mondjak. Én nem voltam fukar kifizetni a jegy árát, de inkább lebeszélnék róla mindenkit. Persze, ha a kedves meglep egy pár jeggyel szülinapodon, ne utasítsd vissza! Ám más esetben ajánlanék helyette ebben minőségben 3 másik darabot. A három ára fogja kitenni a Fantomot. "Sztárok" is lesznek bennük, ne izgulj!
Ja és van egy eladó ereklyém. Hitelesen a darabból származó papírszerpentin. Igaz csak a fele, ezért adom olcsón. Ezres... ?! :-)))
(1) Aki hasonlóságot vél felfedezni Ray Cooney: A miniszter félrelép című darabja és az itt vázolt szituáció közt, az jó nyomon jár. Cooney ugyanazt az alaphelyzetet kétféleképp írta meg, még a miniszter és a titkár neve is ugyanaz. Nekem a Délután jobban tetszett.
(2) Ez persze fiktív beszélgetés. Csak arra vonatkozik, aki magára veszi. A körülöttem ülőkre, sajnos, biztosan ráillik. :-(