Veledutaztam jól

[1999] Akármilyen szépen is sütött a nap, akármilyen jól sikerültek a programok és telt tartalmasan minden perc, a közösségi élménynek a nap leszálltával vége szakadt. Ezúttal egy szerepjátékos (pontosabban levélben játszható szerepjátékok) találkozóról van szó*, de bármely csoportos élmény után előfordulhatott volna. Főhősünk egy valószínűleg fiatalosan félénk fiú, a napját a jó társaságban. Egyik KT gyűlésről a másikra zarándokolt, a szünetben evett, ivott, fordulókat olvasott és olvastatott, a tapasztaltabbak beszámolóin csüngött, majd ő villantott pár infóval a zöldfülűek előtt. Sorbanállt az olimpiai fordulóért, megpróbált licitálni a nevesebb tárgyakra, és tenyerében az izgalom verítéke teljesen eláztatta a szelvényt a tombola alatt. Amikor azonban kihúnynak a fények, bezárul a tömeg mögött a művház ajtaja, mindenki agya kitisztul kissé, de megzavarodik Budapest poros, szürke valóságától, még keresi a támpontokat, amelyen vissza-visszautazhat a fantázia világába. Ilyen fogózkodó, ha az ember nem egyedül hagyja el a terepet, akkor még van kivel beszélgetni, átúsztatni a fantasy-t a reality-be. Hősünk azonban magányos volt, barátai másmerre, más közlekedési eszközökkel mentek.

Ő metrón utazott és jobb híján az olimpiai fordulóját olvasgatta**. Azazhogy... Oppáré! Ott ült vele szemben egy leány, méghozzá szintén olimpiai fordulót böngészve. Atyaég! Egy lány. Egyedül. Méghozzá olyan tevékenység közben melyről el lehet vele kezdeni egy beszélgetést. Ezt a ziccert néhány fiatalember azonban el szokta szalasztani, úgy a kilencven százalékuk. Megkukulnak, zavarba jönnek, elsötétül az elméjük és gátlásaik, mint az éji szörnyek elősereglenek és kínozni kezdik őket. Nem esett ez máshogy hősünkkel sem. Az alkalom elszállt.

A begyulladt fiatalemberek száz százaléka veszi később mégis a bátorságot, hogy keresni kezdje a kinézett hölgyeményt. A fiú is nekidurálta magát és jobb híján az ominózus szerepjáték levelezőlistájára*** küldött egy levelet, melyben leírta ő maga hogyan nézett ki, hogyan a leány, mikor látta őt és kérte, keresse meg.

Talán nem volt vele tisztában, hogy a tette sokkal nagyobb feltűnést, megmosolygást von maga után, mintha a metrókcsiban lépett volna oda a kislányhoz. A levelezőlistát ugyanis több százan olvasták. E sorok írója is szentelt neki néhány kósza gondolatot, s mint a fenti leírás mutatja, a mai napig őrzöm elmémben a furcsa fiú esetét.

Mely eset ha ma történik meg, akkor a srácnak nem kellett volna százak előtt teregetnie érzelmeit, a magánéletét. Egyszerűen felcsatlakozott volna a www.veledutaztam.hu weboldalra, megadta volna az adatait, a metró és a leány paramétereit és várta volna a hatást. Mely valószínűleg ugyanaz lenne most is, mint akkor, évekkel ezelőtt, de mindenképp humánusabb.

Szerencsére félénk fiatalokkal ma is bőven el vagyunk látva, így nem kell aggódnunk, lesz piaca a veledutaztam.hu lapnak.

* fiatalabb olvasóink kedvéért: ez a MMORPG-k őse, fizetős is volt, szerveren is futott, csak épp internet helyett a Magyar Posta hozta-vitte a parancsokat, fordulókat

** a tapasztalatlanabb olvasók kedvéért: a Túlélők Földje, Káosz galaktika és Ősök Városa nevű játékokban félévente megrendezik az olmipiát. Egy játékon kívüli eseményt, melyen mindenki részt vehet, függetlenül attól, hol tart éppen a játékban.

*** fiatalabb olvasóink kedvéért: amikor még nem volt blog, meg chat, irc is csak grafikus felület nélküli és a fórumokat ugyan feltalálták már, de nem használták ennyire, a messengereknek pedig még az ötlete sem pattant ki senki fejéből, hiába voltak instant message kliensek, akkor a legelterjettebb csoportos internethasználati módozat a levelezőlista volt.