darkplant.hu

Gumiszoba

Szíriusz kapitány rádiójátékok
Rövid összefoglaló László Endre fantasztikus ifjúsági rádiójátékairól.

Sóvárgás
Rövid értekezés a csoprothoz tartozásról, a gyűjtésről, a szenvedélyről, a függőségről

III. Képregény Fesztivál
Rövid beszámoló a még rövidebb látogatásomról a feszten.

Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a balfék
A MÁV hazugsággyáránk újabb gyöngyszeme

Bujk!
Boldog Új Évet Kívánok!

A Leslie L. Lawrence könyv borítója
A nagy nevek csatája egy piti ügyben.

Utálom a focit
Gálvölgyi János után szabadon

Rossz dumák (szlogenblog)
Bárgyú szövegek a reklámokon, spotokon...

Az SMS bandita
Egy rövidke vélemény az SMS üzeneteink tárolásáról.

Dübörög a marketing
Folytatásos PR és reklámgyalázás

Kanyarban
Egy ütközés derűs beszámolója. Idilli életkép egy kerépárútról.

Anyád, a koncert!
Ez már nem is bújtatott reklám. Ez már maga a hülyeség.

Még úszni sem tud
Egy bátor illuzionista a vízen jár és butákat beszél


>> Összes


2007.06.26.

Sóvárgás

Január végén hagytam abba. Ha nem lett volna kényszerítő erő, nehezebben ment volna. De szerencsére több, sok apróság is úgy mozdult, változott egyszerre az életemben, hogy több viselkedési formám gyökeresen megváltozzék. Az egyik ilyen volt a képregények gyűjtése. Január 31-én befejeztem, abbahagytam, finis.

A képregények világa nem különbözik a filmek, könyvek, zenék, növények, bélyegek, állatok, gobelinek, fényképek, festmények stb. világától. Akit mélyen megérint, elkötelezi magát (nem mellette!) benne, az nehezen szabadul. Be lehet szerezni boltban, hozzá lehet jutni fizikai vagy digitális másolat formájában. Lehet készíteni saját alkotást, vagy a saját gyűjteményt meg lehet osztani másokkal. Mindenkit más mozgat a csapatban, ám amit nem lehet tagadni, csapat van. Akad, aki csak magányosan, távolságtartóan rajong, időnként csurrant-cseppent valamit a köznek. A jó katonák napi rendszerességgel foglalkoznak az áhitat tárgyaival. Cserélnek, másolnak, gyűjtenek, megosztanak, rendszereznek, törölnek. A vezetők, mert vezető mindig akad és kell is, a rendszerezett tevékenygéset irányítják. A kóbor vándorok bekerülnek a körbe, aztán hamar el is hagyják.

A szervezet szó pontos kifejezés minderre. Elég levenni a könyvtár polcáról egy csoportviselkedéstannal foglalkozó könyvet, elolvasni mit ír pl. Buda Béla a kis csoportokról, a nagy csoportokról, a csoportok kölcsönhatásáról, a szociometriáról. Alkalmazni ezeket óvodákban,iskolákban, munkahelyeken, erőszak szervezetnél szokták. Pedig ráhúzható mindenre. Egy szerepjátékos szakkörre, egy zenekarra, egy hobbi gyűjtőkörre, bármire.

Minden tevékenységi körben megvannak a helyi, a magasabb és legfelső szintű csoportok. Legyen ez hobbi, munka vagy alvilági tevékenység. Hasnlóan szerveződnek a rovartudósok, borászok, műgyűjtők, természetvédők, csillagászok, könyv digitalizálók, filmnepperek, kábítószerkereskedők. A helyi csoportból feljutni egy országos vagy kontinens méretű csoportba nagy szó annak, aki erre vágyik, vagy akit csak ez a megtiszteltetés ér. Ugyanazt érezheti az, akit folyamatos jó sportteljesítményéért a NOB magasabb beosztásba helyez, mint az aki az európai filatelisták vezető szervezetének (FEPA) tagja lesz és az is, aki álhatatos munkájáért bekerül egy féllegális (vagy illegális) szervezet csúcskörébe.

De aki csak szürke kis egér, mint én, és megelégszik azzal, hogy tagja valamilyen szervezetnek, az is kiválóan érezheti magát a társaságban, a többiek közt. Gondoljunk csak bizonyos közösségi siteok, fórumok, blogok tagjaira, vagy egy bizonyos online játék játékosaira, akik időnként találkoznak, rendezvényeket szerveznek, pólókat nyomnak, büszkék arra, akik. Nem többek, egy csoport tagjai, de ettől boldogok. Ahogyan én is az voltam, amíg a képregénygyűjtő fanataikusok közé tartoztam. Éreztem, jó dolog látni ugyanazokat a nickneveket naponta, első kézből tudni meg a képregényvilág híreit, megfelelő támogatást kapni a szakdolgozathoz.

Ez véget ért február elsején. És azóta, néha,hullámokban tört rám valami honvágy szerű érzés. Sóvár vágyakozás a (szkennelt) képregények világa után. Megértettem William Gibson sorait a Neurománcból, amikor Case a kibertér után vágyakozik.

Megértettem, milyen lehet, alkohol vagy drogfüggőnek lenni. Miről szólnak a klubok, ahol a tagok nem leszoktak káros szenvedélyükről, hanem napról-napra élnek és számon tartják, mennyi ideje nem nyúltak a szerhez. Örülök, hogy én semmi téren nem jutottam el ide és remélem, nem is fogok. A néha előforduló nosztalgia nem több, mint azoknak a szédüléseknek a száma, amit a hirtelen felállás okoz. És nem is rosszabb.

De azért hiányzik.
:)


--

ui.: Az írásban nem szakmai anyagnak készült, ezért nem elemeztem, mennyiben hasonló és eltérő egy profi és egy civil, egy legális és egy illegális szervezet. Aki érdeklődik a téma iránt, de szeretne önmagától ráébredni az összefüggésekre, annak ajánlom bármelyik csoportlélektan könyvet, az elektronikus bűnözésről szóló tanulmányt, a digitális képregénymentésről szóló cikket, és azt, hogy iratkozzon fel bármelyik nevesebb fórumra egy hónapra és figyelje a hozzászólásokat, a hierarchia jeleit.

© 2001-2011 darkplant - impresszum és kapcsolat kepregeny