Sidari
Sivota
Szilánkok
(-)
Kezdjük morbidan és morogva: mondják, tolongunk már annyian a Földön,
hogy minden másodpercben meghal valaki. Lehetséges. Az viszont biztos,
hogy Benitsesben (ejtsd benicesz) minden másodpercben dudál valaki. Tekintve,
hogy az egykori halászfalu hossza nincs egy kilométer és mindösszesen
egy főútból, valamint négy-öt zsákutcácskából áll a közútrendszere, ez
a tény igen sokat elárul az itteni közlekedési morálról. Valahol megértem
a dudálókat. Az út alig szélesebb, mint két autó, megállni szinte sehol
nem lehet szabályosan. A legtöbben csak úgy leparkolnak az út szélén a
záróvonalra, akikre aztán vígan lehet tülkölni, hogy jelezve, Te barátom,
tilosban állsz - egészen addig, amíg a dudáló is megáll valahol, szabálytalanul.
És akkor még erre jönnek a gyalogosok, akik járda híján amúgy is életveszélyben
vannak az aszfaltcsík szélén bandukolva, de amikor egy ilyen álló járművet
kell kerülniük, akkor végképp ki vannak téve annak, hogy elcsapja őket
valami, ergo rájuk is zúdul bőven a harsonákból. De dudálnak egyszerűen
csak a kanyarba bevágódva a megengedett 40 kilométeres sebesség helyett
hatvannal, hogy aki a kanyar nem látható végén van, az előre hallja, hogy
ők jönnek, félre az útból. Dudálnak, ha köszönnek a szembejövőnek, dudálnak,
ha haragszanak rá. És dudálnak akkor is, amikor már legalább negyed órája
nem tenyereltek rá a volánkerék közepén levő gombra, mint az óvodás, akiről
már elkalandozott a szülő tekintete és megint azt szeretné, ha őrá figyelnének.
De komolyan, tisztára, mint egykor a leprások, akik énekelve, kereplővel
adták a világ tudtára, hogy mi itt jövünk, ti meg kerüljetek el minket
jó messzire...
 Benitses hajnali tízkor amikor még csendes |
 Benitses by night amikor pezseg |
(+)
Ezt leszámítva Benitses aranyos kis falu. Korfu szigetén található, mely
nem más, mint egy pici szelet az Édenkertből a bűnös Földre, egészen pontosan
a Jón tengerre pottyantva. A kék, kékebb és még kékebb partszakaszok ölelte
földdarab a zöld szín ezerféle árnyalatában pompázik, mint egy smaragdokkal
kivert ékszerdoboz. Vízszintes földszakasz szinte nincs is rajta, dimbes-dombos,
sőt hegyes az egész. A természetet a lehető legnagyobb mértékben érintetlenül
hagyva épült ki itt a civilizáció. Csak az említett keskeny utak szelik
keresztül a dús, főként olajfákból illetve karcsú örökzöldekből álló növényzetet,
összekötve a parányi falvakat. S ezek az utak néha még tovább keskenyednek,
annyira, hogy egyszerre csak egy irányban haladhat rajta a forgalom, és
egy normális méretű autóbusz így is épphogy befér az utcákba, mindkét
oldalon félméternyire közelítve a házfalakat.
 Benitses |
 Benitses |
 Benitses |
(.)
Egy huszárvágással ezen a ponton megszakítom a Korfuról folytatott értekezést.
Aki kíváncsi a sziget életére, valamint állat- és növényvilágára olvassa
el bátran Gerald Durrell Korfun játszódó regényeit (A Családom és egyéb
állatfajták címűt valamint három folytatását). Visszatérve Benitsesre:
a falu valaha halászatból élt, mára a turisták tárcájára vetik ki a hálójukat,
de mindezt görögös vendégszeretettel, sok vidámsággal, déli temperamentummal.
Nemrég még az angol fiatalok tivornyáztak a falucska utcáin, de mióta
lepaterolták őket Korfu déli csücskébe, ma főként olaszok és magyarok
jönnek ide nyaralni. A Korfu várostól (főváros) negyedórányira lévő településnek
van egy óvárosi része, de a főút mellett szinte csak új építésű szállókat,
tavernákat és boltokat (szupermarketeket) találunk. Ezeket így felváltva,
az egyik végtől a másikig. Az út maga a tengertől 10-15 méternyire kanyarog.
Szinte alig van hely, ahol az út és a víz közt még épület állna. Mi épp
egy ilyen helyen laktunk.
 Benitses |
 Benitses |
(+)
A kilátásunk ennél fogva pazar. A szálló oldala és a folytonosan zúgó,
csapzó tengerpart közt pár méternyi csak a hely. Kis túlzással az erkélyünkről
fejest ugorhatnék a vízbe. A tenger felett elnézve a távolban a kontinenst
látom. A - Korfu zöldjéhez képest - kopár dombságnak olyan a gyűrődése,
mintha egy félig kész homokvárba valaki párszor beletenyerelt volna. Velünk
szemben még görög föld, de pár kilométernyire északra már Albánia. Az
erkélyünkről nézve a víz türkizből mélyül sötétkékké. S ha valakinek nem
lenne elég a hullámzó víz folytonos morajlása, zúgása, épp az ablakunk
alatt egy kis szirt áll ki a vízből, melyen dupla olyan hangosan csapódik
a víz.
 Ezt láttuk az erkélyünkről |
 Ezt láttuk az erkélyünkről |
 Ezt láttuk az erkélyünkről |
 Ezt láttuk az erkélyünkről |
 Ezt láttuk az erkélyünkről |
(-)
A szállónk, nevezzük nevén Corfu Maris, a falu déli végén van. A legvégén.
Ennélfogva az éjszakai élet itt már nem annyira nyüzsgő, mint a központban,
viszont itt már vagy még - attól függően, hogy elhagyják a falut vagy
épp érkeznek - igen sebesen közlekednek a járművek. És dudálnak. Mint
említettem, az egész település kicsi, gyalogszerrel is bejárható negyed
óra alatt hosszában, furcsa módon ezen a végén mégis drágábbak az üzletek,
mint hárompercnyire beljebb, vagy negyedórányira a központban. Ki érti?
Talán csak az, akinek tényleg nem számít a pénz és az első boltban megvesz
mindent, mindegy mennyiért.
 Corfu Maris |
 Corfu Maris |
 Corfu Maris |
 Corfu Maris |
 Corfu Maris |
(+)
A szállóban a szobán kívül ingyen járt a napozóágy és a napernyő. Igaz,
ez utóbbiak száma korlátozott volt, ezért elég nagy harc ment értük reggelente.
A magyar embert onnan lehetett megismerni, hogy fél nyolckor lekocogott
a partra, lenyúlt egy ernyőt, ráakasztott egy ruhadarabot, jelezvén, ez
az övé, majd visszament aludni még másfél órát, hiszen egészen fél tízig
tartott a reggeli.
 Corfu Maris |
 A napszítta napernyők közt egy, amely vadiúj, egyébként ugyanazzal a mintázattal. |
(-)
Úgy látszik Görögországban folyton csak ázsiai és gyermek, tehát aprótermetű
vendégre számítanak. A tavalyi szálláshoz képes idén már volt zuhanytálca
a fürdőszobában, de olyan kicsi, hogy abban én már nem fértem el kényelmesen.
(-)
Az utazási irodások nagy gürcölők. Egész nap az irodában vannak, a nyaralók
kérdéseit, panaszait hallgatják. Ha meg nem, akkor idegenvezetnek. Századszor
ugyanott, ugyanazt mondják közben imádkoznak, hogy ne vesszen el senki.
Szóval dolgoznak. De mindig van egy ember az utazási irodások között,
aki fogadja a csoportot, elmagyaráz ezt-azt, aztán eltűnik a balféken,
bícsel, csajozik és piál egy hétig, majd az elutazás napján előkerül,
és megint jópofán elbúcsúzik. A mi kirakatemberünket most Balázsnak hívták.
(Tavaly Gábornak.) A köszöntő szövegében körülbelül hétszer minősítette
apróságnak, kis dolognak, semmiségnek azt, hogy itt nem szabad a vécépapírt
a vécékagylóba dobni, hanem a szemetesbe kell. Azt állította, hogy ez
nem nagy dolog, mert a szemetest minden nap ürítik a szállóban. Szerettem
volna az utolsó nap, az egy heti szaros vécépapírtermést a fejére borítani,
mert egy hét alatt egyszer sem vitte el a szemetet a szobaasszony. Még
csak nem is jártak naponta. Egyetlen egyszer takarítottak a szobánkban,
de akkor sem a szemetet vitték el, hanem a többivel összefogva a mi saját
lepedőnket, amit mi vittünk oda magunkkal Magyarországról.
(+)
A reggeli bőséges. Svédasztalos: kenyér, pirítós, ötféle dzsem, vaj, felvágott,
sajt, kukoricapehely, tej, forró víz + filteres tea / nescafé, lefőzött
kávé. A magyar embert onnan lehetett megismerni, hogy háromszor vett és
ezen túl még csinált magának szendvicseket is, melyeket magával vitt,
hogy nap közben se kelljen élelemre költenie, így megússza egy vacsorával.
(-)
A reggeli, kontinentális jellegéből adódóan minden nap ugyanaz. A negyedik
napon már kicsit unalmas. Ki-ki a kinti boltban vett kiegészítővel (kakaó,
barna kenyér, másmilyen felvágott) színesíti. Még két negatívum. A tej
pocsék. Nincs citrom(lé).
(-)
Korfun két dolog nem létezik. Citrom és kukorica. Citromot és limmmmmm
csak fán láttunk, karnyújtásnyi magasságig leszüretelve. A kukorica pedig
hiányzott mint pizzafeltét, vagy mint palacsintabetét. Pedig tavaly a
kontinensen volt. Itt csak sült változatban találkoztam vele.
(+)
Ha van valamennyi pénzed, éhen már nem halsz. Egy gyros pitában 1.50-től
van, 2-ért hot dog és hambi, háromért már egy tisztességesen megtömött
óriáspalacsinta kapható. Az éttermekben 5-től a csillagos égig rendelhető
egy adag étel. De aki arra vágyik annak még kínai étterem is működik a
faluban. Egy valami hiányzott (hiányzott a halálnak), a franchise. Az
első McDonald's éttermet Sidariban láttuk. Az aktuális akció benne a Greek
Mac volt éppen, ami egy dupla hamburger csak zsemle helyett pitába töltve.
(-)
Az Achilleion palotában látható ……. szobra. A csinos nőszemély a legenda
szerint ruha nélkül modellt állt Aphrodité (Vénusz) szobrokhoz. Ezért
perbe fogták, mondván senki halandó nem hasonlíthatja szépségét az istennőjéhez,
és megkövezésre ítélték. Az utolsó szó jogán a hölgy a bírák előtt ledobta
ruháit, akiknek erre el kellett ismerniük, hogy a tökéletes alakú nő valóban
az istennő földi mása. De mivel az ítéletet megmásítani nem lehetett,
az ékszereikből kifeszítették a drágaköveket és azokkal kövezték meg ………….-t.
Nos, ha azt a tuskót, aki azt merte írni az utazási iroda prospektusába,
hogy Benitses tengerpartja apró kavicsos, ezzel az "apró kaviccsal"
köveznénk meg, ő bizony nem élné túl. Ez bizony sóder, drága barátom,
némelyik kődarab maroknyi.
 szobra |
(+)
Öröm az ürömben, a nagyon köves tengerpart rákényszerített minket a strandolós
cipő vételére, amiben aztán védve voltam mindenféle tengeri süntől és
veszedelemtől és nem vágtam széjjel a lábamat a sziklamászás közben, mint
tavaly.
(+)
Igazi apró kavicsos talaj például tavaly volt Sartin. Ez a köves talaj
viszont tisztább vizet eredményez, mivel nem annyira hínáros és koszos.
(-)
Az utazási iroda minden elvárásomat, pesszimizmusomat, félelmemet alulmúlta.
Az első este az utazási irodások összecsődítettek minket, elmondták, mi
merre meddig. A fakk programok ismertetésekor képesek voltak elmondani
a teljes görög vacsora menetrendjét, képesek voltak előre elmesélni a
sziget körutat, el bírták mondani, hogy a fakk programokat előző este
nyolcig lehet befizetni, csak azt nem voltak képesek elmondani, hogy a
részvétel korlátozott, és, hogy a nekünk meghirdetett programra már alig
van hely. Így amikor elmentem befizetni a sziget körutat, minden kapott
információ szerint szabályosan, délben, tehát este nyolc előtt, majdnem
kiröhögtek, hogy de hát az a program már betelt. Ajánlottak egy másik
napot, amit elfogadtam, de mivel ezzel tökéletesen felborították az eredetileg
(az ő prospektusuk alapján!) eltervezett programtervet, mást programot
nem fizettünk be náluk. Amikor pedig másnap egy konkurens programszervező
prospektusával a kezemben sétáltam az utcán, olyan arccal néztek ki rám
az irodából, hogy ha szakosított szemmel verők lettek volna, akkor már
nem élnék.
(+)
Volt viszont egy nagyon kellemes meglepetés, a mi megmentőnk: Antonio.
Szerintem olasz, a többiek szerint görög. Bárhogy is, Antonionak van egy
Eros nevű hajója, és saját szakállára hajóutakat szervez. Ugyanolyanokat,
mint az utazási irodák, csak épp majd feleannyiért. Elbeszélés helyett
jöjjön néhány párbeszéd. Már a faluban tett első nagyobb sétánk során
feltűnt nekünk az Eros, ahogy rikító kék-feér feliratával kacéran rigatta
magát a kikötőben. Le is fotóztuk. A falu északi végén egy hirdetőtáblára
lettünk figyelmesek. Alig álltunk meg előtte és még tanulmányozni sem
volt időnk, amikor egy érdekes fickó lépett elénk. Az irodalmi angolságtól
a lehető legtávolabb eső nyelvjárást beszélte, így könnyű volt vele kommunikálni.
- Jó estét! Olaszok? - köszönt ránk.
- Nem, magyarok.
- Ungarie, brávo! - kiáltott fel. - Antonio vagyok, ez az én üzletem -
mutatott a táblára. Elmagyarázta, hogy minden nap máshová megy a bárka.
Kassiopiba, éjszakai útra Korfu városba, Sivotába, kék lagúnás barbacue
útra. Mi biztosítottuk, hogy mindenképp vele fogunk utazni.
Másnap megnéztük közelebbről az Erost a kikötőben. Antonio ekkor pedig
épp ott tartózkodott. Ismét ugyanúgy indította a párbeszédet:
- Jó napot! Olaszok?
- Nem, ungarese.
- Ungarie, brávo! A mai úton is volt hét magyar. Tetszett nekik, mert
olcsóbb.
- Igen épp azt néztük. Biztosan jövünk holnap. Nézzék meg a kínálatunkat.
Holnap Kassiopiba megyünk.
- Három fő?
- Igen három.
- Olaszok?
- Nem magyarok.
- Magyarok? Bravo. Van nagyon okos nép. Az utazási irodákban ugyanez az
út kétszer ennyibe kerül. Ők ezért nagyon utálnak engem. Ha le lennék
szerződve velük, akkor abból, amit maguk befizetnek, én 40 százalékot
kapnék, ők pedig hatvanat. Nem rosszból mondom, nagyon okosak maguk magyarok.
- Holnap itt leszünk. Biztosan.
- Tíz harminckor van indulás. A hajónk kell majd fizetni a fiamnak.
Másnap, ahogyan Murphy előírja, zuhogott az eső. Az erkélyről néztünk
a kikötő felé, de nem láttuk az Erost kikötni. De ha beáll, akkor sem
valószínű, hogy felszállunk rá.
A negyedik napon végre sikerült hajókázni. Sivotába.
(Sivota)
Az Eros szinte ikertestvére volt annak a kis hajónak, amivel tavaly hajókáztunk.
Csak annyiban tértek el, hogy ezen egy négyzetméternyi terület kiemelkedett
a fedélzetből a ponyva fölé, aki ott, ezen a magaslaton ült, messzebbre
ellátott a többiek feje felett. Antonio végül nem jött velünk, bár a beszállásnál
mindenkit személyesen üdvözölt. A kapitány a vállalkozó fia volt, az egyetlen
főnyi személyzet pedig egy Adonis nevű, jókedélyű férfi, aki azonban messze
nem a magyar lányok vágyaiban élő Adonisz testalkatot kapta a természettől.
Nagyon rövid idő alatt megtelt a kis hajó. Úgy harmincan lehettünk, zömmel
olaszok.
 Út az Erosszal |
 Út az Erosszal |
A mintegy hatórányi utazás során áthajóztunk a görög partokhoz. Előbb megálltunk egy kék lagúnánál fürdőzni. Bár koránt sem volt olyan csendes kis öböl, mint a tavalyi, de ugyanolyan lélegzetelállítón szép volt. És valódi aprókavicsos talajjal. Sajnos már odaérkeztünkkor telve volt fürdőzőkkel, két yact, egy vitorlás és pár kisebb hajó horgonyzott a közelben, amíg utasaik a lagúnában strandoltak. Mi csak növeltük a tömeget, majd utánunk megérkezett két hatalmas utasszállító hajó, melyekről fürtökben lógtak az emberek. A nagyobbikon ráadásul techno zene üvöltött egy olyan DJ óbégatásával fűszerezve, aki meg volt róla gyűzűdve, hogy a hangulatot az adja, ha ő folyamatosan héhózásra buzdítja a közönséget. A ricsajnak csak a vízi rendészet megjelenése vetett véget.
 Vérgazdagék jachtjai |
 Vérgazdagék jachtja |
 Forgalmas lagúna |
 nice |
 blue lagoon |
 kék lagúna |
 én :) |
 én :( |
A pancsolás után finom tonhalsalátát kaptunk a hajón, majd folytattuk az utunkat. Megnéztünk egy barlangot, csak úgy lazán hajóstul, majd elmentünk az utunk valódi céljához, Sivotába. Rengeteg hajó egy kikötőben, forróság, és olyan méretű nyugalom, béke, hogy az embernek semmi kedve elszakadni onnan, ha tehetné ott töltené a nyaralása hátra levő részét, de inkább még pár hónapot. Ám mi visszatértünk Korfura, annak is a déli csücskéhez. Utunk során nem egy tanker hajót láttam, és már nem csodálkoztam rajta, miért nem voltak ezeken a vizeken játékos delfinek, mint tavaly a Chalkidiki félszigetnél. A korfui fürdőzésünk sekély vízben zajlott és igencsak elhúzódott. Kiderült, szegény Eros tengelytörést szenvedett és a kapitány, a hajótesten kívül, derékig a tengerben, spéci vízben használható szerszámkészletével minden erejét megfeszítve a defekt kijavításán fáradozott. Kínjait enyhítendő, az egyik olasz vendég nő énekelt neki.
 Sivota |
 Sivota |
 Sivota |
 Sivota |
 Sivota |
Az úton hazafelé UNO nevű kártyajátékot játszottunk, amely az olaszok gyűrűjében új élményszintre emelte a szórakozást. Az egészet már csak az Ouzo tette volna teljesebbé, ha ittam volna. De én kihagytam. Antonio aggodalmas arccal várt minket a kikötőben. Bizonyára értesült már a defektről. De mivel másnap és onnantól minden nap láttuk az Erost közlekedni, úgy vélem, komolyabb baja nem esett a hajónak.
Isten éltesse Antonioékat! Élmény volt velük utazni.
(Sidari)
Az utazási iroda egyetlen értelmesnek tűnő programja a sziget kört volt.
A görög esten csak imitálják a tányértörést, és a táncok java csak bemutató.
A BBQ túrát és bármely hajós utat Antonio hajójával olcsóbban meg lehet
úszni. Az albán látogatás eszméletlen drága (33 EUR az út, 6 az illeték
és újabb 30 az albán idegenvezetés), a búvárkodás is, ráadásul annyira
nem is érdekelt.
A buszos sziget körút viszont vonzó volt. Sajnos csak papíron. Az utazás során meglátogattuk Erzsébet királyné (Sissy) palotáját az Achilleion-t, majd átmentünk a sziget nyugati felére Paleokatritsába, ahol megnéztünk egy kolostort, majd körbehajóztunk az öblöket. Ezután ebéd következett. Rá látogatás egy likőrgyárban. Kóstolás, vásárlás. Ezután irány egy magaslati pont, ahonnan valóban gyönyörű a kilátás. Végül a sziget északi csücske Sidari, a valódi homokos partú beach, az érdekes, lemezes szikláival. Igazi turistaparadicsom. Mindez nagyon szépen hangzik. Ám ha a kedves olvasó leosztja a programok számát a rendelkezésre álló szűk 11 órával és hozzáveszi, hogy a szigeten a közlekedés az utak miatt csigalassúsággal telik, a már említett egyirányúsításokról nem is beszélve, amikor egy piros lámpánál 4-6 perce is vesztegelni kell, akkor rájöhet, hogy a fenti helyek megtekintése lóhalálában, komikus gyorsasággal zajlik. Mint Marty Feldman filmjében, amikor a londoni emeletes busz tetején ülnek a turisták és csak kapkodják a fejüket, ahogy elsuhannak a város nevezetességei mellett, miközben az idegenvezető csak darálja a mondanivalóját.
 Sissy múzeum: Odüsszeüsz és Nauszika |
 Sissy múzeum |
 Sissy szobra |
 Achilleon |
 Ecce homo az Achilleionban |
 A híres Achilles festmény (Achilles sisaktolla nem lobog, ezért a hibáért a festő megölte magát) |
 Az Achilleion kertje |
 Kaiser Bridge maradványai |
 Hermész szobra |
Az Achilleion meseszép. Az idegenvezető szerint persze tragikus sorsú a királyné, szomorúság hatja át a kertet, belőlem azért csak kijön, hogy az igazán tragikus sorsú az, aki ugyanúgy elveszíti gyermekeit, mint Sissy de nincs annyi pénze, hogy bánatában kastélyt építsen Korfun, hanem alkalmasint éhen hal. De ez már megint a cinizmusom, tudom. Az épület és a kertje (számomra főleg a kertje) megkapó és gyönyörű. Leírni úgy sem lehet. Mindenki, aki kíváncsi rá, nézegessen útikönyvet, fényképet, DVD-t vagy ha teheti, menjen el és nézze meg élőben. És ha lehet, akkor ne turistabusszal, mert nem lesz ideje megállni egy percre, magába fogadni a hely szellemét.
 eh |
 A győztes Achilles szobra |
 A győztes Achilles szobra |
 A győztes Achilles szobra |
 "A legnagyobb görögnek, a legnagyobb némettől" - ezt a feliratot leszedték. |
 szobor részlet |
 szobor részlet |
 Lord Byron szobra |
 Sissy kádja |
 A haldokló Achilles |
 A haldokló Achilles |
 A haldokló Achilles |
 Múzsák kertje |
 Múzsák kertje |
 Múzsák kertje |
|
A paleokatritsai kolostor látogatása volt az ostorozásunk csúcsa. Ha valakire ott jött rá a szükség, akkor gyakorlatilag választhatott, hogy elmegy vécére vagy megnézi a kolostort. A kettőre együtt már nem volt idő.
 Kolostor |
 Kolostor |
 Kolostor |
 Kolostor |
 Kolostor |
 Kolostor |
 Kolostor látkép |
 Kolostor látkép |
Az "üvegfenekű" (erősen idézőjelben, mert pár tenyérnyi volt csak az üveg) hajóval már kényelmesebb tempóban hajóztuk körbe paleo öbleit. Ezt már végképp nincs szó, ami leírja. Érdekesség a majom szikla, meg Nausikaa barlangja, de az ember szeme inkább a part szépségét issza be végtelenül, soha meg nem telve.
 Paleokatritsa |
 Paleokatritsa |
 Paleokatritsa |
 A majom szikla |
 . |
 A majom szikla |
 A legendák szerint ez a phaiák kővé vált hajója |
 . |
 Na, úszik-e? (Nauszika barlangja) |
 Kereszt a szirten |
 Anna-Mária |
A szigeten egymillió olajfa van. Itt készül Európa olíva olajának jelentős része. Ezen túl egy ázsiai citrusféle, a Kumquat honos Korfun. Ebből lekvár, kandírozott gyümölcs és természetesen szeszesital készül. A pálinka magyar ital, szóval itt likőrt gyártanak. Az egyik ilyen gyárban tett látogatásunk során megismerkedhettünk a gyártási folyamattal és egy szintén seperc alatt lezavart kóstoló során a likőrök zamatával. (Ezután kollektíven le lettünk tolva, hogy mennyire nem tartjuk a menetrendet és büntiből kimaradt egy program a házi élelmiszer kóstolás. A bőséges ebéd és az bevett alkoholmennyiség után szerintem a buszból ez senki lelkivilágát nem kavarta fel.)
 A kumquat |
 és ami belőle készül |
A kilátó szép volt, sőt mi több a legszebb látványt nyújtotta egész nap, pedig itt minden csak szép, szebb és még szebb lehet; de az árak feltüntetését mellőző és pofátlanul drága étkezde megsavanyította a boldog, édes pillanatokat.
 Bella Vista |
 Bella Vista |
 Bella Vista |
 Bella Vista |
Sidari undorító, sablonos, nyaralóhely. Minden a pénz körül forog. A parton a nyilvános zuhanyzóban el van zárva a víz, hogy pár méterrel odébb alkalmanként egy euróért lehessen zuhanyozni. A rendelkezésünkre álló fertály órában mindösszesen kutyafuttában sikerült megtekinteni a bordásra koptatott szirteket, de a Canal D'Amurba nem javallották az úszást.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Sidari |
(+)
Az erdő. Ha már ott volt egy karnyújtásnyira, akkor muszáj voltam megnézni.
Mint mondtam, Benitsesben minden utca, amely a főútból nyílik zsákutca,
egyetlen kivételével. Ez egy nagyon meredek, gyalog mintegy tízperces
kaptatóval kivezet a faluból az olajfák közé, fel a sziklák közé, egy
picit közelebb az éghez. Aki valaha Benitsesben jár és egy pici nyugalomra
vágyik, vegye felfelé az irányt és megtalálja a csendet. Az erdei ösvényen,
a sziklás olajbogyó szüretelő réten, a fügefák alatt, a szarkafészkek
árnyékában.
 Olajfa-liget |
 Benitses látképe |
 Kicsiny templom a fák sűrűjében |
 A hajók védőszentje (vagy nem :) |