Neil Gaiman: Stardust

Már a Spiderwick Krónika boncolgatása közben utaltam arra, hogy egy gyermekkönyv vagy mesekönyv esetében a történet mellett mennyire fontos az illusztráció. A jó illusztráció segít megérteni a történetet; igaz, hogy irányítja a befogadó fantáziáját, de néha akár maguk a képek eladják a kötetet. Akár így, akár úgy, a gyermekkönyv illusztráció nélkül nem gyermekkönyv.

A Stardust eredetileg egy gazdagon illusztrált tündérmese. Ebben a kategóriában viszont kicsit ellentmondásos. Neil Gaiman neve a képregény szakmában 1990 óta ismert és elismert, mint író 1997-ben debütált a Neverwhere című fantasy-vel. A Stardust kiadásához, eladásához bizonyára nem volt szüksége illusztrátorra, mégis kapott. A Stardust másfelől, bár annak látszik, nem gyermekeknek való tündérmese. Mondjuk úgy, hogy ha filmváltozat készülne belőle, néhány jelenete miatt minimum tizenkettes karikát kapna a mozi. Harmadrészt a Stardust eredetileg négy részben, a képregény füzetek formátumában jelent meg, méghozzá a szerző más műveit (Sandman, Books of Magick) jegyző Vertigo Comics (DC) gondozásában.

Végül is akkor mi pontosan a Stardust? teheti fel joggal a kérdést a kedves olvasó. Egy meseregény, semmi más. Az 1998-as első, képes kiadást ugyanis már a hagyományos könyv alakú változatok követték a Spike, Harper és Avon kiadóktól. Keménykötés 1999-ben, puha és egyéb reprintek 2000-ben és utána. Nem túl hosszú, nem túl rövid, nem túl egyszerű, de nem is szövevényesen bonyolult történet hűségről, kitartásról, hatalomról, varázslatról.

Fal (Wall) faluja kitüntetett helyzetben van. Épp a valódi Anglia és a tündérföld (Faerie) határán fekszik és kilenc évente a varázslatok földjéről mindenféle szerzet, manók, bájitalkeverők, varázsárusok érkeznek, és vásárt rendeznek. Egy ilyen vásár idején kezdődik az ifjú Tristan Thorn élete, amikor is ember apától megfogan tündér anyjában. Két vásárral később az immár 17 éves Tristan, hogy elnyerje az áhított Victoria kezét, megígéri, hogy elhozza neki a hullócsillagot, melyet együtt láttak az égboltról a földre esni. Mivel modern meséről van szó, senkinek nem lehetnek illúziói, a számító leányzó csak azért kér lehetetlent a fiútól, mert nem akar vele közös jövőt. De a történet lényege nem is ez. Tristan bolyongásai alatt férfivá érik, igazi kalandor lesz, aki meg mer közelíteni egy oroszlánt, meg mer küzdeni egy boszorkánnyal, és derekasan viseli, a rá mért megpróbáltatásokat.

A földre hullott csillagot viszonylag hamar megtalálja és kiderül, hogy az nem más, mint egy leány. Nem ember, természetesen, de nem is élettelen kődarab, meteorit. Tristan eleinte kényszeríti, majd már csak kíséri, végül védelmezi a lányt. Mert a hullócsillagot, a Hold fölre pottyant leányát nem csak a szerelmes ifjú keresi, hanem egy boszorkány is, akinek ahhoz, hogy ismét fiatallá varázsolja önmagát, szüksége van a lány kivágott szívére. Valamit a porondon feltűnik három királyfi is. Az ő apjuk, az öreg király halála előtt elhajította messzire a nyakláncát (ez ütközött a csillaglánnyal és e miatt pottyant a földgolyóra) és arra hagyta a királyságát, aki megszerzi a nyakláncot. S mivel a csillaglány megtartotta a láncot, a három fivér tulajdonképpen szintén őt keresi.

A történet innen fogva Gaiman-hez méltóan, pókháló-szerűen szövődik. Hol egyik, hogy másik szereplőcsoport útja keresztezi egymást. Feltűnnek mellékszereplők, a szőrös kis ember, aki mind Tristant mind az édesapját jól megismeri; az égi hajósok, akik a tengeri társaikhoz hasonlóan vadásznak, de ők cethal helyett villámokra; a harcias Unikornis, a varázsvirág árus boszorkány és az ő láncra fűzött szolgája, és a többi csodálatos lény.

A történet tényleg követi a mesék hagyományait: időnként lelassul és pillanatok történéseit egész oldalakon követhetjük, míg máskor pár sor alatt egész nagy távolságokat, vagy időintervallumokat hagynak maguk mögött a hősök. A hétmérföldet itt nem csizmával, hanem mécses segítségével lépik, de lépik. Jó tett helyébe is jót várhatnak és kapnak. És a kisebb boszorkány is bár végtelenül rosszindulatú, de ha helyesen szólítják meg, akkor becsületesen állja a szavát.

S bár a könyv nehezen indul, a szereplők bemutatása nehézkes, de a végkifejlet igazán izgalmas. Kiderül, ki is pontosan Tristan anyja, betartja-e szavát Victoria, ki lesz Stormhold új ura. Mindenre választ kapunk. Arra is, hogyan teljesülhet a tündérlányt fogva tartó lehetetlen jóslat, hogyan végzi a gonosz boszorkány, és hogyan a pozitív főhős.

neil Gaiman, photography by Kelli Bickman. Vertigo Comics, DC Comics

neil Gaiman, photography by Kelli Bickman. Vertigo Comics, DC Comics

Amit Gaiman-ben szeretek, a sablonosság teljes mellőzése. Noha van antihőse is a regénynek, de nem feltétlenül hal meg, míg a főhős nem feltétlenül éli túl az utolsó sorokat. A mellékszereplők is teljesen kidolgozottak. A király és annak élő valamint már elholt fiai kifejezetten tetszettek, ahogyan a halottak (a Hamletből és a Jedi visszatérből már ismert módszer segítségével) ködalakként a háttérből kommentálják az élők cselekedeteit, szurkolnak vagy bosszankodnak egy csatánál. Az égi hajók (AD&D, Spelljammer beütés), a három boszorkány, a falubeliek mind élő és valóságos karakterek. Nincsenek túlmagyarázva, nincsenek misztifikálva. Gaiman szokása, hogy leírja, ez így van és nem tudunk vitatkozni vele. Fontosak a szabályok, mint minden művében: a Wall falvat körülölelő falat meg is lehetne mászni, de senki nem teszi a szabályok miatt, a boszi rabszolgája elszökhetne, de mégsem teszi, köti a jóslat szabálya.

Ezek miatt az "élő" szereplők, és a teljesen valóságosnak tűnő varázsvilág miatt nagyszerű ez a könyv is, noha semmi olyan nincs benne, amely más gyermek-fantasyben ne lenne. Olyan ez, mint azok a nagy zeneszerzők, akik ugyanazon hangjegyekből építkeznek, mint társaik, még a motívumaik is ismerősek talán máshonnan, de egy-egy művük kiemelkedik a tömegből, élmény meghallgatni. És ahogyan egy zeneművet meg lehet hallgatni különböző karmesterekkel és zenekarokkal, zongorára írva vagy kamarazenészekkel, úgy Gaiman műve is megérdemel több interpretálást. Az első rajzos mesekönyv és a későbbi regény alak után készül a mozi változat is, de én szívesen megnézném más illusztrátorok kísérőképeivel is. Nem, mintha Charles Vess nem lett volna tökéletes választás a festett formába álmodásra, de vannak még kiváló tünde rajzolók, a komor Stormhold hangulatot megörökítő művészek, az erdei élet szakavatott festői. Minél több alakban tárulna elénk a mű, annál többször élhetnénk át az élményt, melyet az ifjú Tristan kalandjainak követésével kapunk.

A könyv mindeddig elkerülte a magyar kiadók érdeklődését vagy figyelmét. Madonna, meg Pólmekkártni mesekönyvet kötelező kiadni, az igazán jót, meg nem. De talán a fordítók foga törött bele egy-két megoldásba. "Fal falva" retorikai hiba, dadogást kelt. Mr. Monday nevét sem egyszerű lefordítani, mert míg angolul ez természetesen hat, magyarul a Hétfő úr egyből elárulja, mi köze a láncon tartott nőt megváltó jóslathoz. (Amikor két hétfő jön egymás után...) Ráadásul a magyarban a tulajdon nevet nagybetűvel, a napok neveit kicsivel írjuk, míg angolban mindkettőt naggyal. Bár az igazi fordítók ezekkel lazán megküzdenek, tehát mégsem a fordítás nehézsége lehet a könyv nem kiadásának az oka.

Pedig jó lesz, ha valaki felkészül, mert a filmet illik majd lefordítani. Ha elnyelik, eldugják, mint a Mirrormaskot, akkor is, legalább a DVD változatot.

Az élményért, hogy olvashattam a könyvet, köszönet illeti Edinát, aki rendületlenül küldni nekem a könyveket (Coraline, Nancy Drew: Secret of the old Clock) a tengeren túlról.