darkplant.hu

Olvasószoba

Számadás -
Kátrány és Toll 2015

Szöveggel és anélkül

Kátrány és Toll -
Szörnyek keringője

Miért és hogyan nem kerültek szörnyek egy alig tini leány ágya alá.

Kátrány és Toll -
Kötelezo gyakorlat

Néhány kötelező jelleggel folytatott (és lezárt) sorozat közt egy pofás Hellboy - Ghost történet.

Kátrány és Toll -
Egy felnőttebb kiadvány

Az új Kátrány és Toll album kicsit komorabb, kicsit karcosabb. És jól csinálja.

A szövegnél is hangosabban -
Sergio Aragonés 'magyarul'

A szilveszteri vidámsághoz adalékként némi szövegmentes humor.

212 oldal alatt a Föld körül -
Kátrány és toll album 3.

Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Észak-Amerika és Ausztrália... helyett egy kis világűr

Mindig a fekete-
fehér úton -
Kátrány és toll album 2.

A magas oldalszámnak hála továbbra is sokszínűen fekete és fehér a KéT.

Funky Koval elveszett kalandjai
A Magyarországon hányatott sorsú kiadvány végre a kezemben. Nemsokára mindenki képrenyőjén.

A hiányzó láncszem -
Kátrány és toll album 2.

Kátrány és Toll második album. Seregonés első kötet. Minden, ami a postaládámból kimaradt.

Erősebben, nagyobb terjedelemben, magasabbra -
Kátrány és toll album 1.

A megszokott Kátrány és Toll, ám ezúttal 200 oldalon. Nuff Said.

Doctor Who Magazine 451.
A világ elsőszámú sci-fi magazinjának új száma interjúkkal, képregénnyel, információkkal az új szezonról, a Asylum of Daleks részről.

Locke & Key
Fantasy (horror) az igényesebb fajtából. Mégis gondjaim vannak vele. Mégis olvasom. Ki érti?

Kátrány és Toll 9 + Logan különszámok
Komolyabb vizekre evezett a fekete-fehér underground kiadvány.


>> Összes könyv


2005.05.29.
Dan Brown: A Da Vinci kód (2001, megjelent 2004)

A mai - szigorúan - amerikai filmek és könyvek (a zenékről most szót se) egymásra licitálnak az akcióban és fordulatokban. Az akciót a hullák, a robbanások, a látványos, a monumentális elemek jelentik. Ezek a művek egyre csak emelik a fogyasztók (hja) ingerküszöbét és az újabb alkotások emiatt kénytelenek még több robbanást, - vászonra vagy elmére vetített - látványt, vért és intrikát bevetni.
Eme káoszban egy éven belül immár a második olyan alkotással találkoztam, mely a fentiekhez képes szép csendesen szövi a történetet, fordulatos, de mégsem észvejtően csavaros és egy bizonyos elemmel átszőve megajándékozott azzal az élménnyel, amely manapság oly ritka: a tiszta kalanddal.
A kincsvadászat valószínűleg bele van kódolva az emberi génekbe, hogy stílusos legyek, az egyik bibliai főbűn, a kíváncsiság eme tulajdonság mozgatója. Mindenki szeretett volna titok vagy titkos tárgy nyomára bukkanni. Ezért rajzolnak gyermekek titkos térképeket, és rabolják el társaik hasonló térképét. Ez a titka annak, hogy a kincskeresős művek sikere évszázadok óta töretlen, kezdve a görög mitológián, keresztül R.L. Stevenson Kincsens szigetén és Karl May: Az Ezüst-tó kincsén egészen a Goonies, Indiana Jones vagy Lara Croft filmekig vagy A templomos lovagok titka című magyar tévésorozatig. És szerintem ez az igazi nyitja, miért is oly sikeres A Da Vinci-kód (DVC) című könyv története. Egy hajsza az egyik legősibb kincs, a Grál után. Kit ne ragadna meg manapság a keresztény gyökerű világban? Ha az Indiana Jones harmadik részében bevált, itt miért ne működne? Természetesen működik és magával ragad és elolvastatja a könyvet.

Ez eddig rendben is volna.

Az én kérdésem, melyet szeretnék egy kicsit kifejteni és feszegetni, az, hogy miért ekkora siker ez a könyv, pontosabban, ha ez igen, más könyv és médiatermék miért nem ekkora siker?

(Innentől nyomatékosan megkérek mindenkit, aki olvasta a könyvet, vagy olvassa végig a cikket, vagy itt hagyja abba. A felénél nem ér feldúltan félbehagyni. :-) )

Jókor, jó helyen
Nem szeretem a tömeghisztériákat, márpedig ami e könyv körül kerekedett, az már majdnem az. Eladási listák élén, toplistán hónapok óta, készül a film, az egyház tiltakozik... Ismerős állítások, mind növeli az értéket, és gerjeszti a hisztit. Mivel nem szeretem a nagyon divatos dolgokat, elég hosszú idő eltelt a magyar kiadás megjelenésétől számítva is ahhoz, hogy elolvassam a művet. Nem estem hanyatt, de nem is dobtam ki a kukába.

A regény legnagyobb erénye és ez egyben a legszomorúbb tény, hogy amerikai. Hasonlóan áltudományos (khm), kincskeresős, szektás, üldözős, izgalmas regényt írt A Foucault inga címmel egy bizonyos Umberto Eco is, akinek egyetlen hibája, hogy olasz, és, hogy a Rózsa nevével ellentétben ebből a művéből nem készült film, így az átlag amerikai - aki az eladási és nézettségi listákat egyébként meghatározza, ezzel meghatározza, hogy a világ többi részén miből lesz divat - nem ismerte meg ezt a művet. Íme itt a light változat Amerikából és máris toplista és a többi...

Mitől működik?

A regény két dolgot használ nagyon erősen, melyekkel véleményem szerint nagyon eladhatóvá tette magát. Az egyik a széttört idő, mely regényben furcsa, de a moziban nem. Ezért nevetséges az, hogy film készül belőle, pláne ha forgatókönyvírók dolgoznak rajta, mivel ez nem igazán regény, hanem egy novellizált filmforgatókönyv. Egy újszülöttnek minden vicc új, és aki nem olvasott még modern regényeket, az, ha kezébe veszi a könyvet, szinte elájul az izgalomtól amit az okoz, hogy az író szándékosan elhallgat egy információt, ami a regény egy pontján megtörténik, majd vált (filmben snitt, vágás) és három fejezettel később flashback (visszatekintés) formájában megadja a hiányzó információt. Aki olvasta a regényt, az tudja miről beszélek. Aki nem, az képzelje el, hogy van két karakterem, beszéltetem őket. Az egyik percben az egyik szereplő mond valamit, de hogy a másik mit felel, azt nem árulom el, csak azt, hogy választ hallva az első szereplő pofon üti a másikat.

Közben csendben, tényleg nem azért, hogy hazabeszéljek Európába, de A Foucault ingában az idősíkos játék is sokkal stílusosabb, hiszen azt egy irodalomtudós írta. :-)

És most elárulom, hogy a másik szereplőm egy durva sértéssel felelt és az első szereplő ezért ütötte meg.

Világos?*
Ha azt írtam volna, hogy az egyikük kérdez, a másik azt feleli "Anyád!", mire az első megüti, ez egy lineáris történetmesélés. Így is lehet izgalmasat írni, de jóval több munka, mint egy átlagos történetet szétszabdalni és harmonikaszerűen felragasztani, mint az általános iskolás rajzórákon.**

Százegy minikrimi
A másik dolgot nem lesz egyszerű megérteni. Mindenki készüljön fel mentálisan. Megvan? Csak akkor fogja a kedves olvasó felfogni, ha legalább arra a kérdésre tudja a választ, mennyi órából áll egy hét. A regény hősei ugyanis ezen legalább két fejezeten keresztül gondolkodnának, igénybe véve abakusztól kezdve a legnehezebben fellelhető matematikatudósig mindent, hagyva időt, hogy az olvasó sokkal hamarabb fejtse meg, mint ők. Vegyük észre, hogy a könyv nem más, mint egy általános műveltségi vetélkedő, ahol a szereplők hagyják nyerni az olvasót, Vágó István pedig csak némán mosolyog a háttérben. Finoman el van benne hintve, hogy a főhősnő kiskorában keresztrejtvényeket fejtett az újságban. Na, azért az átlagember, aki hajlandó a kezébe venni egy igazi könyvet, valószínűleg fejtett már rejtvényt. Így tudat alatt azonosul a szereplővel és tudat alatt nagyon nagy simogatásokat kap a "játékmester" írótól, hiszen neki előbb jut egyébe Newtonról az alma, mint a tudósoknak, előbb ismeri fel a tükörírást, mint a Da Vinci mániás szereplők és valószínűleg a Dávid csillagot sem esik nehezére két háromszöggé bontania, még ha annak idején kegyelem-kettessel is rugdalták át geometriából. Az anagrammákról ne is beszéljünk. Ezek kimondatlan sikerélmények, amelyek ösztönzik az olvasót a folytatásra. A DVC nem több és nem jobb, mint egy átlagos számítógépes kalandjáték, amelyekben szöveges, matematikai, logikai és ábrás fejtörők, valamint tárgyak összepárosításának sora adja a játékélményt, a jó háttértörténet pedig a szórakozást. A szerzett háttér-információ és a kérdések mennyisége sem több, mint egy Nancy Drew játékban, melyből azért jóval több készült már, mint Brown regény.

Megjegyzem, annak idején megjelent kis hazánkban egy zsebkönyv, 101 mini krimi volt a címe.*** Ha a szerző, Kun Erzsébet valami bugyuta nyomozós sztorit is kerekített volna köré és ma adná ki, a recept szerint évekig tartó bestsellert jelentetne meg.

Ez miért, más miért nem?
A könyv további erényei lennének az (ál)tudományos és turisztikai tények. Ám az előzőek tekintetében szerintem nagyon is sovány, az utóbbiakat nézve pedig fárasztó, mint egy útikönyv. Mert az csak akkor hasznos, ha ott vagyunk a helyszínen, egyébként lexikonszagú és unalmas. Párizs és London leírásáról ordít, hogy helykitöltésnek szerepel, vagy ahogy az autista fiú írja a Kutya különös esetében, azt tanították, hogy kell környezetleírás is. A történelmi és tudományos adatokat személve tettem fel magamnak először a kérdést: hogy is van ez, hogy e könyv alapján hobbi kincsvadászok lepik el a könyvben szereplő helyszíneket, miközben senki nem keres Svájcban kincset, vagy titkos Wagner művet a Gabriel Knight könyvek és játékok alapján, és olyanról sem hallottunk, hogy amatőrök próbálnak bennmaradni a napforduló éjszakáján a Foucault ingának otthont adó múzeumban, vagy nem kutatnak skarabeusszal és koponyával kalózláda után Poe olvasói. Mitől ez hisztéria?

Hihető lenne a történet, mondjuk így "valós", mert valós történelmi tényeken és személyeken alapszik? Balgaság! Jane JensenGabriel Knight regényeiben legalább ilyen szinten kezeli Wagnert, mint Dan Brown Da Vincit. Krisztus és Magdolna esküvője sem új, már az Eco regényben is benne van. A templomosok is. Minden más is és még jóval több. A valódi alapokon nyugvó fikció igen csak kedvelt műfaj, miért pont a DVC aratja le a műfajnak kijáró babért?

Esetleg abban van a titok nyitja, hogy foglalkozik Da Vinci műveinek, főleg az utolsó vacsora című képének furcsaságaival? De hát jónéhány ismeretterjesztő lapban, TV csatornán foglalkoznak ezekkel. A web már a DVC előtt is tele volt velük. De még regény alakban is feldolgozták őket: például Carl Sargent és Marc Gascoine Fekete Madonnája többet foglalkozik Da Vinci festményeivel és egyéb alkotásaival, mint a DVC. Sőt meglepőbb választ adnak a mesterek kilétére, mint egy "egyszerű" szabadkőműves nagymesteri címet.

A könyv tehát mondhatni nagyon sikeres hatásvadászatot folytat, és a reklámokon (a mai világ mozgatóin) kipróbált módszerek ím, egy regényben is megállják a helyüket. Félreértés ne essék, én szeretek elmerülni a hatásvadász dolgokban, de csak úgy, ha közben azért tudom, hogy itt hatásvadászat folyik.

Hullámlovasok
Ha már a reklámokat említettem, minden hírverés a könyv körül természetesen reklám. A sírrobbantó könyvolvasók, a történet (gondolom vallási része) ellen tiltakozó bíboros és a nagy leleplező könyvek is. (-> DVC Decoded) Mindezek persze azt a látszatot fenntartva, hogy ők reflektálnak a műre, valójában meglovagolják a sikerét. A bíboros úr is csak szerepelni akart a médiában (jobb keresztény bolt ugyanis nem árul ponyvát, így nem is kell belőle kitiltani semmit), a kódfejtők sem tesznek mást, mint ugyanannyira könnyen fellelhető adatokkal dobálóznak, mint a könyv írója és gyakorlatilag ők is "csak" könyvet írnak és próbálnak eladni. Ők a hullámlovasok. Mindenütt ott vannak. Szánalmasak!

Best of
A DVC-t illik rugdani a benne fellelhető hibák miatt. Én nem szeretném ezt tenni, de bő egy éves Európai Uniós büszkeségemet zavarja, hogy míg a könyvben már euróban szerepelnek az összegek, a szereplő mégis azon aggódik, hogy okmány nélkül lépi át a francia angol határt. Ha otthonról is igazolvány nélkül indult, akkor aggódott volna már a harmadik oldalon, egyébként pedig útlevél az nem kell az EU-n belül, kedves amerikai író úr. A többi hiba is mulatságos, tessék utánaolvasni a listákon.

Zárszó
A DVC kódnak sokkal nagyobb a híre, mint amennyit megérdemelne, kifordítva az állítást, Eco, Sargent és a többiek méltánytalanul nem híresek, ha ez a könyv azzá válhatott. Én élveztem az olvasását, és osztom azok örömét, akik már túl vannak rajta, de azon nézeteket is, hogy sok helyütt idegesítő a stílusa, gyermeteg az európai agynak és az egész nem több egy jó kalandozásnál a valóság és a fikció határán. Mindemellett szerintem manipulál és ez ellen ugyan nem lehet kifogást emelni, hiszen regényről van szó, de csökkenti az értékét, hogy ilyen eszközökhöz kellett folyamodnia. Olvasásra ajánlom. Háromestés mű. A filmet pedig Toutou kisasszony miatt tűkön ülve várjuk. Talán ellensúlyozza a minden filmjében Forrst Gump arcot viselő Tom Hanks-et.

--

* Ezt a módszert egyébként nem én találtam ki. Olvastam egy webes kritikát Robert Jordan műveiről, ahol a kritikus szintén az író stílusában adta elő mondandóját. Kár, hogy ezeket a példákat épp azok nem értik meg általában, akiknek a szemét fel szeretné nyitni.

** Felezz meg egy rajzlapot és rajzolj a bal felére is valamit, majd a jobb felére is. Amilyen irányban megfelezted, vágd fel húsz egyenlő részre a lapot. A kapott csíkokat ragaszd fel egy ép rajzlapra úgy, hogy a bal kép első csíkja után a jobb kép első csíkját ragasztod, majd a második-második részletet és így tovább. A kapott kép zavaros, de ha harmonikaszerűen behajtogatod a határok mentén, majd az asztalra teszed és balról, majd jobbról nézed, látni fogod a két egész képet.

*** A neten megtalálható elektronikus változatban


© 2001-2012 darkplant - impresszum és kapcsolat konyv