III. Képregény Fesztivál

Még be sem zárta a kapuit a III. Képregény fesztivál, a f**g Darkplant meg már itt ül és kopogja róla a benyomásait. Hát normális ez? Nem, sosem volt. De most megint nem erről van szó.

Oka van annak, hogy megint csak egy bő órát lehetettem a fesztiválon. Vásárolni sok, nézelődni elég, előadásokat hallgatni több, mint kevés. Minden nevet megemlítő, abszolút részletes beszámolót tehát ne itt keressen senki.

Sok beharangozóban - nem a szervezők saját oldalára gondolok - már hagyományról beszéltek a kedves billentyűkopogtató kollégák. Egy esemény harmadik megrendezése már tekinthető annak, már a másodikat is hagyományosnak szokták nevezni a fantáziátlan újságírók, az elsőt meg hagyományteremtőnek. A képregény fesztivál viszont harmadízben a harmadik helyszínen keresi a megfelelő terepet magának, így ezt tekintve ne nevezzük hagyományosank. Majd az ötödiket.

Az Almássy tér és a Millenáris után a Gödör adott otthont a rendezvénynek. Hideg-meleg, ahogyan a régi filmen Kabos mondta. Vásárt, beszélgetős-filmvetíttő programokat és kiállítást rendezni kicsi. Hallottam morgolódást a tömegben, mely a PeCsát emlegette lehetséges helyszínként. Ezt mondjuk cáfolnám. A Gödörnek ugyanis szerencsére van egy pofás alsó terasza ahová az épp nem aktív, egymással beszélgető, üdítőző (sörözgető), friss szerzeményt olvasni vágyó közönség kiszéledhet, s ha már itt minden hely foglalt, még mindig ott az Erzsébet tér, melyet a mai napon kellemes tavaszi napfény melengetett. Mindhárom helyszín tele volt, mire odaértem. Az első rohamozók már kezükben a ropogósan új (esteleg dedikált) kéregényekkel a felszínen olvastak, A lenti asztaloknál kisebb társaságok beszélgettek, kortyolgattak. Volt ahol kollektív manga fogyasztás zajlott, a lépcsőn viszont ifjú titánok nézegették egymás rajzmappáinak tartalmát, kritizálva a másik alkotásait (közben titokban ellesve egy-két fogást, amelyet ők eddig nem ismertek).

A zárt tér bejáratánál rögtön a kellemes meglepetések garmada fogadta a látogatót. Regisztrációs lap, mely kitöltéséért tombola járt. Az asztalon még a Roham magazin ingyenes bemutatószámai álltak egyre apadó stócban. Kaliber Joe, Fazekas Attila asztala fogta közre a klasszikus kpregények asztalátt, ahol akkor épp Vass Mihály gyűjtötte be újabb arcmintáját.

A nagyobb teremben Pongrác kiállítás volt: ismert emberek írtak a kis hős kalandjaihoz szöveget ezeket lehetett a lelógó tabellákról elolvasgatni. Mindez kellemesen vegyült a Képregény akadémia tagjainak már ismert alkotásaival. A falakon pedig a Karton Galéria állított ki ember méretű reprókat. Mindezek árnyékában, írhatnám, pedig árnyék az nem volt, helyette a Gödör vízfordrozódás-hangulateleme uralta a falakat, padlókat, szóval ezek mellett már megtalálhatók voltak a vérprofi kereskedők asztalai. Midenki itt volt, aki kicsit is számít. Nevet nem írok, nehogy a kihagyottak megsértődjenek. A teljes névsor megtalálható a fesztivál honlapján.

A hátsó részben pedig az árusok kétszeres sűrűséggel foglalták a teret. Aki itt nem talált magának valót - gyerekmesét, felnőtt képregényt, mangát, horror estébét -, az nem is szereti a képregényt. Az előadózugban pedig termézetesen beszélgetés folyt. Mozdulni így sem lehetett a hallgatóságtól. Képzelem, mi volt ott egy-egy filmvetítés alatt.

Mint már azt jeleztem, a hónap végi időpont keresztbehúzott minden olyan törekvést, hogy begyűjtsem a szokásos adag képregényt, így ismertetők sem nagyon lesznek. Legalábbis nem a képregényfeszt kiadványaiból. Pedig impozáns volt a felhozatal. Elsőként ki kell emelnem Scott McLoud: Understanding Comics című művét. Ez egy tudományos igényű nyelvezetű képregény aképregényről. Angol kiadását aktívan használtam a szakdolgozatom megírásához és álmodni sem mertem róla, hogy megjelenik magyarul. Kikerülhetetlen volt Frank Miller: 300 című könyve, már csak a mozisiker miatt is. A Kázmér és Huba képregényről is szóltam már, most láthattam valóságban is. Ezek mellett ott volt a Dampyr, mely belelapozáskor nem fogott meg, majd talán később. Lucky Luke, akit sajnos mellőznöm kell mostanság. Az életműsorozat, melyért csak köszönetet tudok mondani a kiadónak. Az új iadványuk a rövid történeteket összefogó Zöldeskék bolygó nem válaszol is hamarosan a polcomra kerül, ígérem.

Mindezek árnyékában pedig szerényen meghúzódott a Képes Kiadó Papírmozi című antológiája, mely a legnagyobb meglepetést okozta. Végigpörgetve ugyanis ismerős képsorokra lettem figyelmes. Azt tudni kell, hogy én a héten kaptam meg egy kedves ismerősömtől Yoshihiro Tatsumi rövid történetgyűjteményét a The Push Man and Other Stories című kötetet. Még nem értem a végére, de amit tudok, írok róla, mert az a könyv megérdemli. Velős, mellbevágó, elgondolkodtató. Ezen könyv egyik története a Telescope, mely helyet kapott az antológiában. Ezért hatalmas képzeletbeli piros pontot kap a kiadó és, amint a standnál mondtam, hamarosan az ő kötetüket is beszerzem.

Annyi fért bele a mai látogatásomba. Köszönet a szervezőknek, köszönet az időjárásnak. A további méltatást majd a profi újságírós és képregény szakik megadják.