 |
|
Gumiszoba
Szíriusz kapitány rádiójátékok
Rövid összefoglaló László Endre fantasztikus ifjúsági rádiójátékairól.
Sóvárgás
Rövid értekezés a csoprothoz tartozásról, a gyűjtésről, a szenvedélyről, a függőségről
III. Képregény Fesztivál
Rövid beszámoló a még rövidebb látogatásomról a feszten.
Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a balfék
A MÁV hazugsággyáránk újabb gyöngyszeme
Bujk!
Boldog Új Évet Kívánok!
A Leslie L. Lawrence könyv borítója
A nagy nevek csatája egy piti ügyben.
Utálom a focit
Gálvölgyi János után szabadon
Rossz dumák (szlogenblog)
Bárgyú szövegek a reklámokon, spotokon...
Az SMS bandita
Egy rövidke vélemény az SMS üzeneteink tárolásáról.
Dübörög a marketing
Folytatásos PR és reklámgyalázás
Kanyarban
Egy ütközés derűs beszámolója. Idilli életkép egy kerépárútról.
Anyád, a koncert!
Ez már nem is bújtatott reklám. Ez már maga a hülyeség.
Még úszni sem tud
Egy bátor illuzionista a vízen jár és butákat beszél
>> Összes
Valahol el kell kezdeni
I. Magyar képregényfesztivál
Képregény találkozó már volt több ízben Budapesten, de fesztivál most először. Azzal szemben, hogy a Csepelen megrendezett találkozókról jómagam is alig vagy csak késve szereztem tudomást, a mostani eseményről már több csatornán is jó előre informálódhattam. Ez jó. Az, hogy olyan barátom is felhívta a figyelmemet, aki nem mozog képregényes berkekben, még jobb. Ez azt jelenti, hogy az előzetes reklám sikeres volt.
Képregény füzetekben persze lehet reklámozni a rendezvényeket, de akkor csak a "beavatottak", az eleve rajongók szereznek róla tudomást. Most viszont érdekes érzés fogott el, amikor megláttam a plakáton, hogy ki a médiatámogató. Nevet nem írok, mert a negatív reklám is reklám és ők pedig még ezt sem érdemlik meg. Nem, mert bár ezt egy programfüzet, hiába kerestem benne a fesztivál reklámját. Csak a szokásos felsorolásban láttam két sorban, de hirdetést sehol. Ők ellenben ott terpeszkedtek a fesztivál plakátján, belépőjegyén... Én nem tudom, mit jelent a médiatámogató, de ha nem ezt, akkor a szervezők igen csak melléfogtak velük.
A nagy megnyitó
Előre kell bocsátanom, hogy a következőkben leírt tapasztalatokat mindösszesen három óra alatt gyűjtöttem be, egyéb okok miatt nem maradhattam az esemény végéig a helyszínen. A helyszínen, amely az Almássy téri szabadidőközpont volt. Vidékiek számára sokkal könnyebben elérhető, a fent említett csepeli helyszínnél. Én a Blaha Lujza térnél szúrtam ki azt az idősebb férfit és tizenegynéhány éves lányát, akik térképpel a kezükben a megfelelő irányt keresték. Nem tudom miért, megérzés tán, de biztos voltam benne, hogy ők is a fesztiválra igyekeznek. Követtem őket. Igazam lett. A Központ közelében egy padon vártam, hogy elmúljon az a fél óra, amely a nyitásig még hátravolt. (Hiába szeretek korán érkezni. :-) Ez idő alatt volt szerencsém a gyülekezőket figyelni.
Eleinte, a sok kisgyermek láttán elszomorodtam: tényleg ennyire gyermek műfaj lenne hazánkban a képregény? Ám, győzködtem magam, nagy részük leány volt, amely azt jelenti, hogy a kiadóknak sikerült rácáfolniuk a képregényt mint fiús műfaj kategóriára. S lassan, ahogyan az időjárás egyre melegebbé vált, a kedvem is visszajött, ahogyan a gyűlő tömeg eloszlása kezdett az abszolút normális felé alakulni. Mind kor, mind a nemek, mind a - fiataloknál nagyon fontos - külalakkal, ruhával (képregény-közeli póló, pláza-fíling, punk-eklektika), ápoltsággal (ápolatlansággal) jelzett hovatartozás szempontjából vegyes volt a társaság. S ezt nagyon jónak találtam. Úgy tűnt, a képregény nem a fentiek miatt réteg-műfaj hazánkban, hanem egyedül a fizetőképes kereslet miatt. S további pozitívum, hogy ezek a fiatalok már nem egy olyan környezetben nőnek fel, ahol az embert lenézik, gyerekesnek tartják ha épp buborékos rajzok olvasásával tölti az időt.
Az ajtók tízkor nyíltak meg. A fesztivál számára az első emeleti előadót bérelték ki a szervezők. Ezen a ponton dilemmába kerülök. Írhatnám, hogy alig negyed órás sorban állás után beléphettünk ebbe a "szentélybe", vagy hogy, a szervezők sem gondolták tán, hogy ennyien szeretnének belépni rögtön tíz órakor és emiatt kisebb sor alakult ki, de nem tehetem. Az arculcsapó igazság az, hogy a fesztivál plakátjain látható menetrend szerint már 10 órától előadásnak kellett volna zajlania, amelyről a hosszú, az emeletről a lépcsőn lekígyózó és a bejáratig tartó sorban rostokolók csak annyit sejtettek, hogy van és ők épp nem hallják, de azt nem tudhatták, hogy a szervezők voltak annyira kedvesek és megvárták vele azt a húsz percet, amíg a nézők zöme megveszi jegyét és belép a terembe. A magam részéről annyit fűznék hozzá, hogy remélem a következő alkalommal nem tesznek ajtónyitásra programot.
Néznivalók és hallgatnivalók
A terem, a látnivalók szempontjából négyes felosztású volt. A bejárattól balra a fal mellett a magyar képregénykiadók standjai. Kedvezményes vásárlási lehetőséggel. Hatalmas virágcsokor a szervezőknek, hogy a belépődíjat le lehetett "fogyasztani" ezeknél a standoknál. A "főszerkesztőm" megöl, de egy kivételével nem fogok sem kiadót sem kiadványt megnevezni. Kösz mindenkinek aki kint volt és engedte, hogy a pénzemet náluk hagyjam. Ez alól egyetlen stand kivétel, ahol négyszer kérdezték meg a mellettem állókat, hogy mit parancsolnak, de engem egyszer sem. Őket végül nem gazdagítottam. Az ingyen matricát osztogató leányzóknak viszont csók a kedvességért.
Az átellenes falnál az idegennyelvű kiadványokat árusítók standoltak. Volt itt minden. Angol, francia és japán képregény. Füzetek, gyűjtemények kiadványok (TPB), előzetesek (Wizard, Previews stb), képregényes kártya kipróbálási lehetőség, anime asztal a "mindent a szemnek" jegyében. Itt a fekete pontot az a bolt kapta, ahonnan negyed órai "nézelődés" után sem zavarták el a három bebetonozott semmit nem vevő vásárlót, a mögöttük várakozók legnagyobb elkeseredésére.
A terem közepén elszórt asztaloknál volt az élet. (Nem csak) gyermekeknek játszóház. Rajzolási, festési lehetőségekkel. Itt előre gyártott üres kockákat és buborékokat tartalmazó képregény oldalakon is kipróbálhatták a kreativitásukat. Az én ötletem túl avantgárd lett volna, ezért nem kértem lapot, hogy megvalósítsam. :-) Egy másik asztalnál a vállalkozó kedvűek modellt ülhettek, hogy arcukat adják készülő képregényekhez.
S végül a negyedik helyszín a színpad volt. Itt háromféle produkciót láthattunk. A legsikeresebb a vetélkedő volt. Aztán volt, hogy a kiadók képviselői, stand up comic jelleggel, állva és egy száll mikrofonnal a kézben adták elő a mondandójukat.. Mögöttük egy notebook és kivetítő segítségével jelenítették meg a névjegyüket, amelyet ők kiváló érzékkel saját testükkel takartak el. Persze, tudom, ők nem előadásból élnek, hanem céget vezetnek és a műfaj szerelmeseit boldogítják havi kiadványaikkal. Szóval dorgálás helyett hatalmas köszönet az információkért nekik. Egy tipp azért az amatőrtől, legközelebb ha már van technika, nyugodtan lehet használni is és mondjuk illusztrációkkal feldobni az előadást. A másik tipp, hogy az előadás végén illik megkérdezni, van-e kérdés. A két óra alatt míg ott voltam, ilyet nem hallottam. A harmadik látnivaló a kerekasztal beszélgetés volt. Itt a beszélők már ültek és a moderátor által terelgetett mederben jártak körül egy-egy témát.
Mindezekkel egyetlen hatalmas probléma volt: a közönség. Ezeknek a találkozóknak éppen az lenne a célja, hogy közelebb hozza a kiadó-készítő-vásárló szférát. Amíg ott fent beszélnek, lent pedig mindenféle kényelmet mellőzve, a dögmelegben, állva kell hallgatni az előadást, addig ez nem fog megvalósulni. Én nagy-nagy hiányát éreztem az ülőhelyeknek. Sőt annak, hogy a vásárlás/előadás rész elkülönítésének. Persze, ha a látogatóknak jó volt így, hogy inkább választották a lézengést, mintsem a színpad előtti ácsorgást és voltak pillanatok, hogy az előadók úgy beszéltek, hogy szemmel senki nem figyelt rájuk, akkor maradjon így legközelebb is, én mégis azt mondom, jó lett volna még legalább egy termet szerezni.
Indie és média
Az természetes, hogy a kiadók és profi kereskedők kint vannak és árulják mindenüket, amilyük csak van. Az már inkább szívet melengető volt, hogy két "amatőr" bandát is láthattam. Az egyik a Magyar Star Wars Egyesület, akik fanzinjukkal hívták fel magukra a figyelmet. A másik PTSD asztala. Mindkettőnél igen közvetlen arcokkal, nagy szívvel és lelkesedéssel. A jóérzésű fogyasztó nem tud elmenni mellettük anélkül, pláne miután kellemesen elbeszélget velük, hogy meg ne támogassa őket anyagilag.
Remélni tudom csak, hogy a kint lévő tucatnyi fotós és itt-ott felbukkanó kamerás őket is megörökítette és TV/Internet szerte népszerűsítik a magánkiadványokat is, csakúgy mint az egész rendezvényt mely úttörőnek számít kis hazánkban, és remélem minél hamarabb sor kerül a folytatásokra is. Olyan folytatásra, mely már egy nagyobb helyszínen kerül megrendezésre, azért, mert azon már talán nem csak azok látogatnak ki, akik amúgy is képregény rajongók, hanem olyan nyitott szellemű emberek is, akik hajlandóak meghallgatni nagyon nívós és informatív előadásokat erről a médiumról (művészeti ágról, a populáris szórakoztatás egy szeletéről, kinek hogy tetszik, mert mind egyszerre), hajlandóak egy pillantást vetni a rajongók táborára, hogy utána elvethessék előítéleteiket és megtalálják a standokon a nekik szóló (felnőtt, gyermek, történelmi, sci-fi, humoros, komor, komoly…) képregényeket.
Köszönet
a szervezőknek és a résztvevőknek, a kiállítóknak és természetesen a látogatóknak. Kösz mindenkinek, hogy nem sértődik meg és elfogadja, hogy építő jelleggel írtam a kritikát. Köszönet Neked, hogy elolvastad. Legközelebb gyere ki és meglátod!
KÉPEK
Akik szeretik magukat fotókon keresgélni, nézzenek át ide