Benne lettek a képregényben!

Már az első Magyar Képregényfesztiválon feltűnt az egymásra taposó tömegben egy nyugodt kis sziget, ahol két ember ült egymással szemben szótlanul, a sürgő-forgó sokasághoz viszonyítva mozdulatlanul. A pár egyik tagja időnként cserélődött - ők voltak a modellek, ők merevedtek tényleges mozdulatlanságba, míg a másik fél, Vass Mihály fáradhatatlan szorgalommal rögzítette arcvonásaikat, fejfomárjukat. A neves grafikusművész emígyen gyűjtött be arcokat készülő képregényeihez. Ezt a fajta toborzást aztán folytatta a további fesztiválokon, elmondhatjuk, töretlen sikerrel. Mindig akadt jelentkező, aki vállalta, hogy modellt ül egy apró szerep reményében valamely elkövetkező rajzos történetben.

Vass Mihály Kertész Sándor portréját rajzolja a III. Magyar Képregényfesztiválon

Most elérkezett a várva várt - remélem, sokak áltat várva várt - pillanat! A Füles 2007/20. számában elindult Vass Mihály Tinglitangó című képregénye, melyben a szereplők arcai a begyűjtött portrék közül kerültek ki. Akik tehát modellt ültek Vass Mihálynak 2005 áprilisában vagy utána, esetleg egy ismerősük tette mindezt, most majd feszülten figyelhetik a rejtvénylapot, megtalálják-e benne önmagukat, barátjukat.

A hetilap egyébként egy rövid cikkben is megemlítette a most indult sorozat érdekességét:

Akartak képregénysztárok lenni!

Különleges képregény indult ebben a számunkban. Éppolyan izgalmas és fordulatos, mint a többi, csahogy van egy plusz érdekessége. A grafikákon szereplők ugyanis nem kitalált figurák, hanem valóságos, élő személyek. A mű írója és rajzolója Vass Mihály a tavalyelőtti és tavalyi Magyar Képregényfesztiválon felhívást tett közzé. A következőt: Akarsz képregénysztár lenni? Talán a helyszínnek is köszönhető, hogy meglehetősen sokan jelentkeztek. Tizenegyük másával találkozhatnak a Fülesben az olvasók. Például az e heti rajzokon látható hölgy, akinek ellopják Csipike nevű kutyáját, nem más, mint Rusz Lívia grafikusművész, aki nagy sikert aratott Fodor Sándor Csipike című gyermekkönyvéhez készített illusztrációkkal. Később pedig felbukkan majd Tamás, akinek modellje, Végvári Tamás, a valóságban is festő. Bízunk benne, hogy ez a kis csavar különösen szórakoztatóvá teszi a következő számainkban közölt történet olvasásását.

A valódi arcok használata a képregényekben egyébiránt nem újdonság. Gondoljunk csak Fazekas Attila filmfeldolgozásaira (Csillagok háborúja, Terminátor, Bolygó neve: Halál, Malom a pokolban), ahol az eredeti színészek arcát másolta papírra. Személy szerint kiemelném a Nincs menekvés című képregényét, mely Cziffra László filmnovellája alapján készült és neves magyar színészek adták az arcukat a képregényhez, miközben a film sosem került a mozikba. Vass Mihály ezt az utat járta tovább, de immár szakítva azzal, hogy ismert arcokat használjon, vállalkozó kedvű, hétköznapi emberek (na jó, képregényrajongók) profilját dolgozta be képkockáiba. A siker nem várt volt, rengetegen jelentkeztek modellnek a fesztiválokon. Ahogyan baráti körben rövid időre a figyelem középpontjába lehet kerülni azzal, ha valaki arca és véleménye megjelenik a napilapok "megkérdeztük az utca emberét" rovatában, vagy esetleg egy pillantra feltűnik valaki a televízió képernyőjén, úgy a képregénybe rögzített fizimiska is kelendő.

Ez a huszonegyedik század nagyszerűsége. Örülök, hogy ilyen időkben élek.

Kedvcsinálónak a képregény első két oldala:

Vass Mihály: Tinglitangó