The Push Man and Other Stories

Kell egy pofon? Nem tiszta erőből, nem kötekedésképp, csak azért, hogy felriadj egy kicsit. Körülnézzél, hogy hé, hol vagyok, mikor vagyok, ki vagyok? Ne mondj nemet! Ilyen legyintésekre mindenkinek szüksége van. Jöhet egy megrázó film formájában, egy tanmese képében. Adhatja jó atyád vagy az unokád, egy ismert író és egy ismeretlen költő. Dalolhatja neked egy rock banda és zsolzsomázhatja egy koldus a sarkon. A lényeg, hogy felkavarjon és elgondolkodtasson.

Most egy ilyen könyvet ajánlok Neked. Rövid történetek gyűjteménye ez, méghozzá nem írott, hanem rajzolt novelláké. A műfaj pontos megnevezése gekiga, amely ugyanúgy japán rajzos sorozat, mint a manga, de felnőtteknek szól. Ám ezt nem kell ahhoz tudnod, hogy élvezd a történeteket. Azt sem kell tudnod, hogy az írójukat-rajzolójukat Yoshihiro Tatsumit (Tacumi Josihiro) a japán alternatív képregény nagyapjának hívják és öregkorára sem hagyott fel ötletgazdag elméje terméseinek publikálásával, noha képregény ritkaságokkal kereskedő antikváriuma van. A nyugati világban kevéssé ismert, mert nem igazán fordították le a műveit angolra. Az egyik könyve valójában kalózkiadás, mert egy spanyol fordítást, az ő engedélye nélkül ültettek át angolra. A másik könyv, a hivatalos amerikai kiadás az, amelyet a kezedben tartasz. A harmadik tavaly jelent meg. Francia és spanyol kiadások sem nyújtanak nagyobb választékot a műveiből.

A könyvben szereplő történetek majd' mindegyike nyolc oldalas. Ennek oka az, hogy eredetileg egy kéthetente megjelenő lapban jelentek meg, ahol minden szerzőnek kötött oldalszám állt a rendelkezésére. Ezért a sztorik olyanok, mint a szigorú formai követelménynek eleget tevő szonettek vagy haikuk. Némelyik lehetne bővebb, másnak elég lenne három oldal, mégis egyforma hosszúak. Minden napra egy mese. És ezt nem szabad elfelejtened, hogy mesék, mert különben nagyon meg fognak viselni! Van közöttük néhány nagyon megrázó. Mindjárt nyitásnak a férfi, aki levágja a fél karját, hogy a követelőző feleségének pénzt kerítsen, és később a felesége azért hagyja el, mert félkarúként elvesztette az állását, és nem keres egy vasat sem. Majd a szennyvízcsatorna-tisztító, aki megölt újszülötteket talál a szemétben. A történetek mindegyikének középpontjában egy férfi áll, annak kapcsolatai, munkája, élete. De mindegyik történet húsbavágóan kegyetlen, megrázó, mint egy pofon, melyet félálomban kapunk. S ha hiszünk a szuggesztív fülszövegnek, hogy hétköznapi emberekről van szó, akkor egy kegyetlen és sötét világot látunk magunk körül, amikor nehéz fejjel felpillantunk a könyvből.

Személy szerint a kedvenc sztorim a Vetítő. Ő mozigépével házal, és pornófilmeket vetít perverz társaságoknak. Emiatt otthon már nem képes nemi életet élni. Aztán valami mégis képes lesz felizgatni őt. A szex és az erőszak központi kérdés szinte mindegyik képnovellában. De nem az aktus, hanem a hatásuk, illetve az út, ami elvezet a tettig. Megölt csecsemők többször is feltűnnek a kockákon, ahogyan mezítelen női test, megcsonkított férfi test. Nincs tabu Tatsumi történeteiben. Betegség, szenny, halál mindenfajta prűdség nélkül kerül ábrázolásra, a szókimondás képi megfelelője. Bár mangáról/gekigáról van szó, tehát minden oldal szigorúan fekete-fehér, néha azért kételkedünk, napfény vajon létezik-e ezeken az oldalakon egyáltalán.

Aztán vannak könnyedebb történetek is, mint a címadó Push Man, a japán metrón dolgozó önkéntesek egyikéről szól. Ők azok, akik a reggeli csúcsban a metrókocsikba kívülről bepréselik az utasokat, akik saját tehetetlenségüknél már nem lennének képesek kisebb helyen összezsúfolódni. A Nyomóember élete megváltozik egy nő hatására, végül hagyja, hogy őt is benyomják a tömegbe. Idilli történet, melynek szimbolikus jelentését (felnőtté válás), ha akarjuk figyelmen kívül is hagyhatjuk. De ezek csak pihentetők, hogy aztán jöjjön a Távcső története, mely ismételten csak egy pofon a kispolgári egónak.

Ez a történt egyébként már magyarul is megjelent a Papírmozi című antológia sorozat első kötetében (Ugyanaz Pepitában). S egy fórumbejegyzés szerint egy kiadónak sikerült megszereznie két hosszabb történet közlési jogát is. Ezek remélhetőleg az Én Hitlerem és az Ágyhoz kötve lesznek.

Ám ez még hosszú út. Jobb, ha ébresztő pofon gyanánt elolvasod angolul a teljes The Push Man and Other Stories című könyvet. Nem fogod megbánni!

A fenti szavakat akár az is írhatta volna, aki ezt a könyvet nekem adta. De ő ennél sokkal kevesebbet szövegelt. Hagyta, hogy a könyv magától áruljon el mindent, miközben felfedező utamat róttam benne. Nem bántam meg!