Inspector Parker in Betrapped

Manapság elég ritkán látni, hallani, olvasni eredeti ötletet. A kis méretű számítógépes játékok között különösen igaz ez. Minden tíz új megjelenésből kilenc faltörő, tetris vagy egyéb alak- vagy színpárosító klón. Csupán egyről mondható csak el, hogy ne valamilyen már befutott és sikeres sémát másolna. És ezek között az újdonságok közt is elenyésző azok száma melyek élvezhetők. A legtöbbről lerí, hogy erőltetett, már a szabályain látszik, hogy a készítők tényleg valami újat akartak létrehozni, ám elvesztek a kényszeres erőlködésben.

Az újra való kínos törekvés és a méteres mélységig kitaposott járt utak között húzódik azonban egy harmadik út. Ez pedig a jól bevált ötleteken alapuló, de azok keveréséből alkotott hibridek létrehozása. Zenében, filmen is ismerjük már, a játékokat sem kerülhette el. Crossover készítése mindig pengeélen táncolás, de ez az él rövid, és ha nem zuhan le a készítő, akkor a végeredmény nagyon hálás lesz. A most ismertetésre kerülő játék az én szememben egy nagyon sikeres ötvözet.

Ahogy a címe sugallja, Parker felügyelő nyomozásáról szól. Egy, feltehetően tizenkilencedik század eleji angliai kúriában házigazdák, rokonaik és egzotikus vendégeik gyűlnek össze, hogy közösen üssék el az időt. Hamarosan azonban gyilkos kezdi tizedelni őket. Minden haláleset előtt felhangzik egy iszonyú üvöltés, és suttogni kezdenek egy természetfeletti lényről. Tapasztalt rendőrünket azonban nem lehet átverni. A helyszín és a történet tehát a klasszikus krimik (Poirot, Miss Marple, Laura Bow) hangulatát idézik.

A játékban végig kell kutatnunk minden szobát, a pince összes helyiségét, valamint a kertet a kriptával. A helyszíneken egyrészt nyomokat találhatunk, másrészt személyekkel beszélhetünk, kikérdezhetjük őket a nyomozás eddigi állásáig felmerült kérdésekről. Ezen túl olyan tárgyakat találhatunk, melyeket máshol kell használnunk. Igen, igen, egy nyomozós kalandjátékról van szó. A szövegek nagyságát és a történet bonyolultságát tekintve egy nem is kicsi kalandról. Miután átkutattunk mindent, többször is beszéltünk mindenkivel, a játék végén lehetőséget kapunk arra, hogy jó nyomozó módjára mi mondjuk meg, mi volt az indíték, ki és hogyan követte el a gyilkosságokat.

A játékot azonban teljesen szokatlanul megfejelték egy másik játékkal: az aknakeresővel. Igen! Ne tessék a szemeket dörgölni! A történet szerint a titokzatos gyilkos nem csak a háziak életére tör, hanem Parker nyomozó életét megpróbálja kioltani. Minden szobában csapdákat (méreg, lehulló tőrök, repülő nyilak, csapóajtó, bomba stb.) helyezett el és ezeket a hagyományos aknakereső módszerrel kell megtalálnunk és hatástalanítanunk. A helyszínek alapja kis négyzetekre van osztva, amikor az egyikre lépünk vagy aktiváljuk a csapdát és rossz lesz nekünk, vagy megtudjuk mennyi szomszédos mezőben helyezkedik el csapda. Az aknakeresővel ellentétben nem számokkal, hanem színekkel jelzi a program. És ugyanúgy a jobb egérgombbal tudunk rákérdezni egy mezőre, hogy ott van-e rejtett ármány. Az adott helyszínt csak akkor kutathatjuk át és akkor beszélhetünk az ott tartózkodókkal, ha minden csapdát hatástalanítottunk.

Mindig is az aknakereső volt az a játék, melyet egyszerűbb volt megtapasztalni, mint leírni a szabályait. Sosem gondoltam volna, hogy nekem le kell majd írnom. De megtettem, mert szerettem volna felhívni a figyelmet erre a kis gyöngyszemre. Mely valójában egy aknakereső játék, de ahelyett, hogy a ma szokásos módon csúcs grafikával turbózták volna, vagy három dimenzióssá varázsolták volna, inkább ráhúztak egy igényes bűnügyi történetet klasszikus grafikával és ezzel utat találtak a szigorú szívemhez. Remélem másokéhoz is.