 |
|
Játékszoba
White Wolf of Icicle Creek
Nyári kánikulára havas-jeges kalandjátékot.
Nancy Drew: The Haunting of Castle Malloy
Újabb számítógépes Nancy Drew kalandok a láthatáron
Hidden Secrets: The Nightmare
Atmoszférikus kalandjáték logikai feladványokkal fűszerezve.
Nyaraló gyilkosok (Evil under the Sun)
A harmadik 'egész estés' Agatha Christie művön alapuló számítógépes játék
Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express)
A második 'egész estés' Agatha Christie művön alapuló számítógépes játék
Gemsweeper
Feladványok, megoldások a népszerű játékhoz. Hints and solutions for Gemsweeper.
Inspector Parker in Betrapped
Két klasszikus játék ötvözetéből valami egzotikusan egyedi született.
And then there were none
Középszerű kalandjáték a legjobb krimi alapján. Kár érte.
Nancy Drew: Danger by Design / Creature of Kapu Cave
Újabb számítógépes Nancy Drew kalandok a láthatáron
Gabriel Knight 3.
A rémvadász író misztikus kalandjai, ezúttal 3D-ben.
Grim Fandango
A leghalálibb kalandjáték kerek e Földön.
Nancy Drew: Last Train to Blue Moon Canyon
Nancy Drew 75 éve nyomoz a bűnözők után a könyvek lapjain. A számítógépen pedig immár 12. alkalommal.
Nancy Drew: Secret of the old Clock
Nancy Drew 75 éve nyomoz a bűnözők után a könyvek lapjain. A számítógépen pedig immár 12. alkalommal.
>> Összes játék
2005.11.01.Grim Fandango
(Lucas Arts, 1998)
Így Mindenszentek és Halottak napja környékén mi is kerülhetne terítékre a játékszobában, ha nem a valaha készült leghalálibb kalandjáték? Az említett ünnepek a kelta és keresztény hitvilághoz köthetőek, ám Dél-Amerikában nem csak a holtaknak, hanem magának a halálnak is van kultusza, sőt ünnepnapja is.
Ezt nem feltétlenül kell tudnia senkinek, ahhoz, hogy a Grim Fandango című játékkal játsszon, de ha picit elmélyed a témában, akkor máris érthetőbb lesz a spanyolos nyelvvilága, a mexikói-azték díszítés az épületeken, a belső terekben. Nem beszélve a szereplők fejéről, melyek a halál-napi maszkok mintáját utánozzák.
A Grim Fandango szerencsére egy olyan különleges hangulatú játék, mely nem veszít a varázsából azzal, hogy írnak róla. Maga a világ csak egy hosszabb novella, vagy regény formájában lenne visszaadható, akkor meg már miért ne játsszon vele az, akit kíváncsivá tett az ismertető?
Mindennek alapja természetesen a világ. A játék a Limboban, a túlvilág előcsarnokában játszódik.
Ide kerülnek földi élettől megvált lelkek és utaznak tovább pokol vagy menny felé. Ahhoz, hogy
elérjék végső úti céljukat rendelkezniük kell egy jeggyel, valamint igénybe kell venniük az
ügynökség munkatársainak segítségét, mert a lélek önmagától nem találja meg a helyes utat. Ez
a világ természetesen olyan elvont, hogy mi fel sem foghatnánk élő eszünkkel, ezért a játék
készítői olyanná formálták, mint a sajátunk, amit a számítógép elől felállva megtapasztalnánk,
bár ezzel az élők világa válik a játékban torzzá, két dimenzióssá. Vannak itt épületek, liftek,
járművek, levegő, óceán, csőposta, egyedül a szereplők azok, akik elütnek az élő emberektől, de
csak annyiban, hogy mindegyikük csontváz. Számukra nem akadály a víz alatt levegő nélkül
mászkálni és számukra az elmúlás az a pont, amikor testük termőfölddé változik és virágok
sarjadnak ki belőlük. Ám ez minden eltérés, ezen túl ugyanúgy isznak, dohányoznak, beszélnek,
tetováltatnak. Fegyvereik is vannak, melyekkel természetesen virágágyássá változtatják egymást
és sajnos kapzsiak is tudnak lenni.Ez az a tulajdonság, mely az egész bonyodalmat okozza. Hector és Domino szövetkeznek és ellopják az arany beszállókártyákat a túlvilág felé utazóktól, hogy azt más, aranykártyával nem, de pénzzel rendelkező lelkek megvegyék. Közben a Manuel 'Manny' Calavera-hoz hasonló csóró ügynökök, mindhiába várják, hogy útjára igazítsák a megfelelő számú lelket és leteljen a szolgálatuk, hogy ő maguk is a mennybe jussanak. Mondanunk sem kell, Manny lesz a főszereplője az egész kalandozásnak.
Az első évben Manny rájön, hogy gond van Dominoval és a jegyekkel, de egy kétbalkezes utaskézbesítése
után bezárják. Hogy megszökjön, csatlakozik az ekkor még csak két főt számláló titkos ellenálláshoz,
maga mellé állít egy sofőrdémont Glottist és eljut Rubacava-ba a fővárosba, ahol is takarítóinasként
kezd dolgozni, hogy ott várja be a szeretett nőt Meche-t.Egy év múlva Manny már a helyi kaszinó tulajdonosa. Boldog életet élhetne, de a pénz a túlvilágon nem (sem) boldogít (vajon miért üzletelnek Domino-ék?) és csak akkor derül fel, amikor megjelenik a várva-várt Nő. Sajnos nagyon rövid időre, mert egy hajóra kényszerítik. Innentől Manny nem is kicsit bonyolult feladata, hogy feljusson egy hajóra. Ehhez egy nagyon szövevényes, több szálon tekergőző feladatot kell megoldania, mely messziről nézve leginkább olyan, mint egy puzzle, az elemek több oldalon is kapcsolódnak egymáshoz. Talán épp ezért választották a készítők, hogy a készítés éveiben oly divatos pontozást, mellyel a játékosokat informálták a kalandjátékok szerzői arról, hol tartanak éppen a történetben, mikor vittek véghez fontosabb cselekedetet, lecserélték egy hatalmas azték kép kirakós változatára és ahogyan haladunk előrébb, annál nagyobb részt láthatunk a képből. Nanny felveszi a kapcsolatot az itt is működő ellenállással, elintézi egy tengerész porladttá nyilvánítását, hogy a helyére léphessen egy hajón, eközben sajnos romba dönti a helyi kaszinót és egyéb katasztrófákat idéz elő.
A harmadik év elején már szinte arcrezdülés nélkül vesszük tudomásul, hogy Nanny ismét feljebb lépett a ranglétrán, sorhajókapitány. Ám karrierje rövidesen a mélybe, egész pontosan a tenger fenekéig süllyed, hajójával együtt. Gottis, a démon segítségével eljut a tenger kincséhez, majd a világ végére, ahol is leszámol a kis gengszterrel Dominoval, megmenti Meche-t és elindulnak a világ kijáratához, útjuk végső céljához.
Az utolsó évben fény derül minden eddig homályban lévő részletre. A kártya nélkül a lelkek nem
juthatnak a mennybe, a vásárolt jegyesek ellenben a pokolra kerülnek. A haldokló Glottis megmentése
után hőseink visszatérnek Rubacava-ba, hogy megküzdjenek Hectorral és minden jegyet
visszaszerezzenek. Segítségükre siet az eddigre már teljes mozgalommá szélesedett ellenállás.
Nagyon sokan elhullanak végül, de a történet nem lenne kerek, ha hőseink nem diadalmaskodnának.Mint mondtam, szerencsére a történet és a világ ismertetése nem elég ahhoz, hogy valaki lemondjon a játékról. Megkockáztatom, még egy részletes leírás elolvasása sem. A kaland varázsa - ezúttal - ugyanis a részletekben van. Tim Schafer igazán egyedi világot tervezett és a készítők minden apróságon többször is végigmentek, hogy az pontosan illeszkedjen a világba. Nagy élmény az évek elteltével a mellékszereplők vagy a helyszínek változását látni, mégis érezni bennük az otthonosságot. Nagyon élvezetes a halálvilág kifordított felfogása. A fegyvergyártó zsörtölődése, hogy miért baj, ha ő szereti a virágokat. A szereplők folyamatosan mozognak, nem unatkoznak, még akkor sem, ha mi nem nyúlunk hozzájuk. Ebben a mágiában szinte eltűnik a történet középszerűsége, a játék önmagáért élvezetes, nem a történetért.
Az irányítást pusztán a billentyűzettel oldották meg. Mely egyszerre áldás és átok, könnyű és nehéz.
Ki-ki ízlése szerint. A kalandelemek Lucas játékhoz méltóak. Utólag logikusak, de előtte nagy kín
kitalálni őket. Kevés tárgyat tudunk használni, viszonylag kevés helyen és személlyel, mégis bosszantó
lehet néha a megfelelő személy, hely vagy éppen időpont keresése. Nanny útkeresése pedig időnként
siralmas és erősen szóbeli vagy fizikai erőszakra ingerli a játékost. Nem különben az a tény, hogy
az alapjátékot nem készítették fel a 400Mhz-nél nagyobb órajelű processzorokra. Ez egyébként az első
órák során nem tűnik fel, mind az irányítás, mind az animációk megfelelő sebességűek. Ezért okozhat
gondod, hogy a targonca és a lift problémáját nem tudjuk megoldani, mert eszünkbe sem jut a
sebesség-probléma. Csak utána olvasással derül ki, hogy a készítők hivatalos javítását feltéve
lassul le a lift annyira, hogy sikerüljön a targoncával megállítani.A grafika az nagy kérdés. Nekem már a megjelenés évében sem tetszett. Ma sem tetszik. Megjegyzem, a 3D modelles kalandjátékok azóta sem tetszenek, egyik sem. Ám azt el kell ismernem, hogy a készítőknek sikerült annyira eltalálni a minimál poligonszámot anno, hogy létrehoztak egy kortalan játékot. A kinézetről ugyanis nem a gagyi, hanem fura jelző jut eszünkben, és a mai napig bizarr is maradt, ebben rejlik a kortalansága. A technikai b**ik csak a 640x480 felbontásba köthetnek bele, másba nem.
Ajánlom-e? A mai csilli-villi, de unalmas játékok mellé feltétlenül. Leginkább azt ajánlom, hogy mindenki játsszon vele egy kicsit és maga döntse el, folytatja-e. Beszerezhető leértékelve a jobb helyeken, esetleg Lucas mega pack-ban, vagy fanatikus barátoktól, akik anno megvették az eredetit. Én nekik köszönöm, az ő jóvoltukból játszattam végig ezt a nem mindennapi játékot.
