TMNT - Tini Nija Teknőcök (film)

TMNT - úgy általában

Kezdjük talán némi háttérinformációval, ha már a filmről magáról nem lehet túl sokat elmondani. A Teenage Mutant Ninja Turtles egy igazán régi és hosszú életű sorozat. Eredetileg (és mind a mai napig) egy képregény. Csak másodlagosan mozifilm, rajzfilmsorozat és kutyafüle.

A cím lefordítva Tinédzser Mutáns Nindzsa Teknőcök. A szavak kezdőbetűi még meg is egyeznek az eredeti angollal, így a rövidítést (TMNT) bátran lehetne használni. Azonban az 1990-es évek nagy fordítási mizériája ezt a címet is kiherélte. Történt ugyanis, hogy az európai cenzúra a Ninja szór a Hero kifejezéssel cserélte fel. Valamint akkoriban száműzték a nuncsaku nevű fegyvert a 18 éves kor alatti korhatárú filmekből, mert nagyon sok gyermek megsebesítette magát és társait, miközben a Bruce Lee és Jackie Chan filmek megfelelő jeleneteit próbálta utánozni. (Emlékezzünk meg egy percre a jojó nevű játék hasonló kálváriájáról.) Ezt csaj azért fontos tudni, mert az egyik főszereplő fegyvere az eredeti képregény szerint egy nuncsaku. A magyar keresztségben tehát a sorozat a rövidebb Tini Nindzsateknőcök címet kapta, és azóta is ezt használják kis hazánkban.

Pedig a mutant, mutáns szó nagyon fontos a címben. A TMNT ugyanis a szuperhős képregények és a karate-akció képregények mutációja. Nem egy képregény szereplő köszönheti képességeit radioaktív szereknek, sugárzásnak. Például a Hulk, F4, Pókember. Ezen karakterek kiagyalója, Stan Lee elismerte a radiokativitás egyrészt aktuális beszédtéma volt akkoriban, amikor megalkotta hőseit, másrészt nagyon kényelmes volt minden képességet a káros szerekre és a mutációra fogni, mintsem épkézláb háttértörténetet kitalálni.

A TMNT története szerint egy kisfiú négy teknőcbékát vitt haza az utcán, amikor megbotlott, elesett, az akváriuma eltörött és a kétéltűek beleestek a csatornába. A szennyvízben épp akkortájt egy tudós hasznavehetetlennek ítélt és kiöntött vegyülete kavargott. Az anyag tulajdonsága az volt, hogy az élőlényeket olyanná transzformálta, amilyen élőlénnyel legutóbb találkoztak. A négy brekkencsből tehát félig hüllő, félig kisfiú lett. A csatornában bújdosott még egy üldözött karatemester (Yoshi), aki pedig patkányokkal találkozott, mielőtt a vegyületbe lépett, így őbelőle egy ember nagyságú rágcsáló vált. Ő nevelte fel és képezte ki a négy teknősbékát harci teknőccé.

A képregény nem a nagy (DC, Marvel) kiadóknál, hanem a Mirage Studios-nál indult útjára 1984-ben. Mondhatnám, hogy sikerrel, de azért ennél finomabban fogalmaznék. A teknőcök sikeresen ötvözték a bűnüldöző harcos (Batman), mutáns kitaszított (X-Men) és távolkeleti, karate-hős (Iron Fist) típusokat. Megvolt a saját rajongótáboruk, de sosem futottak be igazán a papírlapokon. Ugyan egzotikussá teszik a sensei, bo, sai, ninjaken és egyéb elnevezések, a cseppnyi (felszínesnél nem mélyebb) keleti filzófia, ám ez minden. Ezzel pedig nagyon sok sorozat fel van vértezve. A nyolcvanas évek elején el is adták az egész címet, szerzőkkel, karakterekkel, mindennel együtt az Archie Comics-nak.

Az 1989-es Batman film aztán bevitte Hollywoodba a képregényt. Jött Dick Tracy, az Árnyék (The Shadow) és megannyi más képregényfilm, több-kevesebb-mégkevesebb sikerrel. Ezek közül az 1990-es TMNT filmnek sikerült kiemelkednie. Az élő szereplős moziban a négy teknőc és a patkány hatalmas jelmez-bábuk voltak. Az arcizmaikat a Yoda-mozgatáshoz kifejlesztett elektronika vezérelte. A film mindent összevetve nem volt hatalmas durranás. A történetet sajnos utolérte az eredet filmek átka: el kellett mondani honnan jöttek, kik a szereplők és már vége is volt a mozinak. A megvalósítás pedig nagyon gyorsan elavult, nevetséges lett, akárcsak a félkilós mobiltelefonok bizonyos filmekben. Hogy miért volt mégis sikere, azt a korabeli elemzők nagyon sokat boncolgatták. Az biztos, hogy a film kitűnő zenei hátteret kapott. A Partners in Kryme betétdala például mind a mai napig elmegy teknőc-himnusznak.

A filmet és sikerét egy mesterségesen duzzasztott őrület is követett. Előtte a Batman filmet a Batmánia kísérte: Prince turnézott a filmzenével, bögrék, naptárak, ruházat, ágynemű, esernyő és megannyi termék viselte a batlogót. Nosza, legyen Trutle-mánia is, határozták el a pénzéhes producerek. A teknőcök megjelentek törülközőn, étkészleten, pénztárcán és minden elképzelhető felületen. Négy, hatalmas teknőcjelmezbe bújt bérzenész adott koncertet Amerika különböző pontjain (jóval a magyar Füstifecskék és Hupikék törpikék ötletei előtt). A mozifilm két folytatást is megélt - bukás, bukás hátán.

A terknőc történet azonban forgott tovább. A képregényt az Archie-tól a Dreamwave vette át. Közben megjelent manga (japán fekete-fehér), daily strip (napilapokban megjelenő egysoros). Készült egy sikeres rajzfilmsorozat a 80-as majd a 2000-es években is. Manapság a képregényt ismét a Mirage Studios adja ki és az animátorok már javában hegesztik az új rajzfilmsorozatot.

TMNT (2007)

Hogyan kerül a teknőc a levesbe?

Kevin Munroe egy igazán fiatal, igazán elhivatott és igazán teknőcmániákus férfi. A fejébe vette és véghez is vitte, hogy ha törik (a csont), ha szakad (az ín) ő készít egy egész estés teknőc animációt. Ő maga írta, tervezte és rendezte a filmet. Az ilyen elhivatott csókákat pedig illik becsülni. Walt Disney is ilyen volt, csak mára süllyedt le a neve egy 'névtelen' bérmunkásokat foglalkozatató iparvállalattá. Manapság mondjuk Robert Rodriguez ilyen kaliber.

A gond csak az, hogy míg Disney és Rodriguez tényleg tudnak valamit, addig Munroe filmje egy kicsit döcög. Az első negyedórában komolyan fontolgattam, hogy felállok a székből és kimegyek a moziból. Erre közvetlenül ösztönzött a sablonos történetkezdés, a három-négy évvel ezelőtti animáció (melynél manapság sokkal jobbakat alkotnak a lelkes amatőrök a házi számítógépeiken), az unalmas és ezerszer látott dzsungeles akció beállításai, és leginkább a két vigyori, pofát befogni nem tudó szomszédom a nézőtérben.

Aztán valami megváltozott, méghozzá azon a ponton, amikor a film megvillantott egy kis öniróniát. Az egyik teknőc ugyanis, hogy dolgozzon, teknőc imitátornak adja ki magát, bugyuta zöld álarcban. Egy pici ütés, amelytől megrepedt, majd leomlott a fal köztem és a film között. Sosem voltam igazán teknőc-fan, de amit mindig is bírtam bennük az a féktelen humoruk, nagyon laza dumájuk, az életvidám személyiségük. Ha mást nem is, de ugyanezt ebben a filmben is megkapjuk és már csak ez elég volt számomra és remélem másoknak is a szórakozáshoz. A mellettem ülők minden esetre elcsendesedtek és már csak a felszabadult, közös nevetések alkalmával hallottam a hangjukat.

A történetre nem vesztegetnék túl sok energiát, ugyanis a megírásához sem vesztegettek. Nagyon sablonos, nagyon kitalálható. Gyermekeknek készült, így a felnőttek sokat ne várjanak tőle. Tele van toposszal, szétesett csapat, a szükség újra eggyé kovácsolja őket, ám megjelenik a 'ki a vezér' hatalmi viszály. A bölcs mester itt már nagyon öreg, de ha kell, egy csata erejéig fiatalosan harcol. Splinter - bocsánat, de nem áll a nyelvemre a magyar Szecska fordítás - mellesleg vénségére szappanopera függő öreg bolond lett, ami nagyszerű poén (azon kevesek számára, akik nem látták az 1985-ös Remo Williams című filmet).

Az animáció felemás. Néhány jelenet, főként az értéktelen átvezetések nagyon elnagyoltak és furcsán 'hibásak'. Imbolygó járás, föld feletti csúszkálás, indokolatlanul tükröződő talaj. Némelyik jelenet viszont az utolsó képkockáig gyönyörű animáció, lerí róla, hogy alapos tervezés és processzorizzasztó számolgatás végeredménye.

Erőssége vagy gyengéje a filmnek, nem tudom, minden esetre tele van szemet gyönyörködtető pózolással. A legemlékezetesebb talán, amikor Leonardo megjelenik a leszállni készülő repülő kerekei közt, majd sárkányrepülőre kap, Csikócsőrként (Harry Potter és az Azkabani fogoly) begudja az ujját a vízbe, mekd fejest szaltózik a tengerbe. Hiába írom le előre, aki megnézi a filmet, úgyis vagy elképed vagy unottan legyint, és a többi ilyen jelenettől giccsesnek ítéli a filmet.

Valahol a Shrek környékén telítődött egyébként az animációs filmek piaca. Amikor is a látvánnyal már nem sikerült sok újat nyújtani, és a nagy konkurrencia tengerből mégis ki kellett emelkedni, így nem maradt más hátra, mint nagy neveket szerződtetni a rajzolt figurák hangjaként. Ez bevált. Azóta pedig illik minél több 'nagy nevet' a plakátra tuszkolni, Kis hazánkban pedig felemás sikerek születnek, mert olyik 'sztárunk' neve mint szinkronhang inkább elriasztó, mint csábító. A TMNT igazán parádés hang-szereposztást tud magáénak. Sir Patrick Stewart, Ziyi Zhang, Sarah Michelle Gellar, Laurence Fishburne, Kevin Smith. Kár, hogy a magyar szinkron miatt mindebből semmit nem élvezhetünk. A magyarosításból pedig ismét kitűnik, és egyben mindenkit le is árnyékol Kerekes József.

Hogy mennyit ér ez a mozi, nehéz megmondani. Egy teljesárú hétvégi jegyet biztosan nem, egy Moziünnepes olcsóságot bőven.