Akira

(Japán rajzfilm, 1988)

Ha már a Gőzfiúról ejtettem pár keresetlen szót, nem kerülhetem meg, hogy ne tegyem meg ugyanezt Katsuhiro Ôtomo azon filmjével, mely meghozta neki és talán magának az anime (japán rajzfilm) műfajának a világméretű elismerést. Minderre a szócséplésre természetesen az ad okot, hogy a mai napon a magyar mozikban vetíteni kezdik az Akirát.

Ez az esemény a magamfajta keletre (is) forduló, diznitől, SKG-től és mindenfajta amerikai blockbustertől csömörlött egyén számára olyan, mint nem olyan rég a 'függetlenfilmes' rajongók számára a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény filmek felújítása lehetett. Hogy miért? Itt most olyan paneleket kéne írnom, hogy egy kultfilm, mely a mai napig őrzi mondanivalójának súlyát, és lehengerlő, kézzel rajzolt látványvilága a mai számítógéppel segített (kiváltott) animáció korában is őrzi üdeségét. Ezeket gyorsan felejtse is el mindenki. Egyrészt nem így van, másrészt szerintem épp ezekkel a nagy és fellengzős dumákkal lehet elriasztani a filmet nem ismerőket a mozizástól. Ha pedig valaki mégis megnézi a filmet, sokkal nagyobb elvárásai lesznek, mint úgy általában és nagyobb az esélye, hogy csalódni fog. Épp az történik vele, amit a rajongó nem szeretett volna elérni, amikor áradozott.

Az Akira nem a legjobb film, amit valaha láttam, sőt... Amikor időről-időre újra nézem, szmbesülnöm kell vele, hogy nem tudom pontosan, miről szól és a jelenetkre sem emlékszem kristálytisztán, nem úgy, mint más, nagy kedvenc filmeknél. Egyszóval az Akira nem az, amely mély nyomokat hagyott bennem. Mégis, amíg más és több anime nem érkezik hazánkba, tehát számuk nem összemérhető a nyugatról bezúdított animációs filmekével, addig érdemes el-elmenni ezekre a ritkaságokra.

Akira: Neo Tokyo is about to explode

A film 18 éves (ahogyan a korhatára is :), tehát a ma divatos mondanivalókat illetve a legújabb rajztechnikákat ne keresse benne senki, de ettől függetlenül mozivásznon minden bizonnyal lélegzetelállító film. (DivX-en, DVD-n már talán uncsi a mai szemnek.) De azért ha nagyon akarja, bárki beleláthatja az X-aktás titkos kormánykísérleteket, az üvegpalotás város árnyékában húzódó nyomor-utcákon tengődők kontrasztját, az emberben megbúvó állat (gonosz, ösztönös, erőszakos lény) kérdését, illetve a képes vagy-e megölni a barátodat, ha az közveszélyessé válik dilemmát... De aki nem akar gondolkodni, annak számára pedig egy gyönyörűen megrajzolt akciófilm, erre pedig azért is illik odafigyelni, mert ezt a darabot még CG mellőzésével rajzolták kifejezetten mozivetítésre.

A színhely Új-Tokió valamikor a jövőben. Enyhe cyberpunk érzés járja át a filmet, de azért nem annyira. A régi Tokió teljesen megsemmisült és ne áruljunk zsákbamacskát, a mostani is meg fog. :) Egy utcai banda tagjai állnak a film középpontjában. Egy másik bandával való csatározás során egy kissrácba botlanak, akinek a bőrszíne (halványkék) a legkevésbé furcsa tulajdonsága. Tetsuo a banda tagja megsebesül, de túléli a dolgot, ám élete sosem lesz már a régi. Kiderül, telepatikus képességei vannak, sőt ennél rosszabb, egy mélyen szunnyadó, hatalmas és veszélyes erő készül kitörni belőle. Természetesen a kormány azonnal karanténba akarja zárni és titkolni a létezését. De az utca emberei érzik, hogy valami készül a levegőben. A megváltót/világ végét váró vallási fanatikusokkal együtt pedig éjjel-nappal folyó utcai tüntetéseket szerveznek, a megavállalatok és a hadsereg nem kis riadalmára. Az igazi főszereplő Sotaru pedig lassan kénytelen az ő megmentésére indított akcióit az ő megfékezésére tett kísérletekkel felváltani.

A film számomra nehezen érthető volt, mentségemre legyen mondva, sosem találkoztam még csak magyar feliratos változattal sem. (Tudom, hogy le lehet tölteni, de olyanra nem adunk. :) Néha tényleg nehéz követni, ki kivel van. Olyat már szándékosan nem írok, hogy ki áll a jó/rossz oldalon, mert (amerikai babérokra nem törő) japán filmről lévén szó, ilyenről szó sincs benne. Ma már inkább csak mérföldkőnek, ismert névnek számít az anime-k világában, semmint viszonyítási alapnak (Ghost in the Shell, Chihiro).

Akira: telepata

Remélem, sikerült néhány olvasónak kedvet csinálnom a film megnézéséhez. Én a lehető leghamarabb bepótolom a hiányt, hogy moziban is megnézzem Új-Tokió eszméletlen fényeit. Befejezésül álljon itt egy kis tanmese arról, miért is vagyunk még mindig rászorulva, hogy az Akirát a moziban nézük meg.

A novemberi képregény találkozón történt, hogy az árusok között járkálva az egyik asztalon a mangák között egy ismerős borítójú DVD-t pillantottam meg.
- Jé, Akira - szakadt ki belőlem. Minden lében kanál társam természetesen egyből rávágta:
- Megvan divikszben, majd odaadom.
- Azért mégis csak jobb lenne eredetiben - sóhajtottam. Na, több sem kellett, az eladó egyből kitüntetett a figyelmével, amelyre eddig méltónak sem talált minket.
- Igen, igen. Eredetiben jobb. Meg aztán az extrák. A behind the... - miközben beszélt, kezembe vettem a tokot. Hát igen, nem a fémdobozos spéci kiadás, de legalább extra változat. Azonban amint megfordítottam, elment a kedvem mindentől.
- De hiszen ez régió 1-es kiadás.
- És az miért baj? - vágta rá rögtön az árus, megrémülve, talán mégsem veszem meg, amit megfogtam.
- Mert Magyarország 2-es régió és az itt vásárolt DVD lejátszóm nem játszik le R1-es filmeket.
- És nem lehet kikódoltatni? - tördelte a kezét az eladó. - Vagy a számítógép nem játssza le?
Remélve, hogy kellő hatásszünetet tartottam, megpróbáltam olyan tekintettel nézni rá, mint ahogy Michael Douglas néz az Összeomlásban a kéregetőre, aki szendviccsel a kezében bizonygatja, hogy már napok óta nem evett. Vagy nem sikerült, vagy az árus nem látta a filmet.
- Arra próbálsz rávenni, hogy vegyek meg egy eredeti filmet, mert az elegánsabb, mint a másolt, de mindezt tegyem úgy, hogy a lejátszómat illegálisan kódoltassam ki? Nem érzel valami ellentmondást a dologban?
Az árus nem állt le vitázni velem, hanem hirtelen átváltott arab bazárosba, bizonygatta, hogy ha nem veszem meg a filmet, éhenhal a családja, ő pedig adósok börtönében végzi. Árengedményt is csak azért tud adni, hogy a fél családját megmentse vele. Én finoman felvilágosítottam, hogy az árengedményekről annyit, hogy a szomszédos asztalon árult "akciós" Sin City DVD pár száz forinttal drágább, mint az üzletközpont (ahol a rendezvényt tartották) rendes DVD boltjában.
Végül kijátszotta az utolsó kártyáját is:
- Ebből a filmből nincs R2-es változat.
- De van! - mondtuk vidáman - csak nálunk nem lehet kapni.
Ezért van az, hogy hálát kell adnunk a forgalmazók fura szeszélyének, hogy most végre behozták az Akirát a magyar mozikba. Még majd talán DVD változat is lesz belőle. Bizonyám.