darkplant.hu

Vetítőszoba

Nyomtalanul
(A Pretty Little Liars és egy kis krimitörténelem)

17 évesek. Inni nincs joguk, de hatalmas terepjárékat vezetnek. Ez Amerika. És hazudnak, mint a vízfolyás. Ez meg a világ.

Attack the Block
Invázió a Palánk utcában.

Paul
A Fanboys után itt egy újabb road-movie, melyben a filmes és képregényes utalások legalább annyira játszák a főszerepet mint az animált idegen és a brit komikusok.

Tisztelgés
Hogyan tiszteg a Marvel Studios filmgyár a Marvel képregények ősatyjának, Stan Lee-nek?

Thor
Thor, az északi isten 1962 óta szerepel a Marvel képregények oldalain. 2011-ben saját mozifilmet kapott.

Az illuzionista (L'Illusioniste)
Egy valódi hagytékfilm. 18 évvel Jacques Tati halála után nemcsak vászonra került a forgatókönyve, de rajzolt alakként a főszerepet is eljátsza.

H.P. Lovecraft és a Halálos igézet
Nem H.P.Lovecraft műveiből készült, nem akar komor, komoly dark fantasy lenni, mégis az egyik legjobb Lovecraft-film.

Tiltott valóság (Zapreshchennaya realnost)
Újabb orosz sci-fi. Bárcsak hosszabb és ennélfogva érthetőbb lenne, akár a Lakott sziget.

Sherlock
Csak a kor változott. A helyszín, a stílus, a dedukció ugyanaz. 2010 egyik legjobb BBC sorozata.

Iron Man II. -
Érezd az Univerzumot

A Marvel Univerzum végre megjelenik a mozifilmekben is, nem kell többé elmagyaráznom, milyen is ez.

Öt nap az élet (5ive Days to Midnight)
Flashforward és Flashforward közt félúton

Véget ért a Lost
Kevéske gondolat azokanak, akik elveszve éreznék magukat az utolsó rész után.

Roncsformerz
Elkészült a Transformers mozifilm második része. De minek?


>> Összes film


2005.10.14.
Kirikou és a boszorkány
A kis nagy emberke, (1998)

Chihiro Bátran kijelenthetjük, hogy a francia rajzfilmgyártás visszazárkózott a világ élvonalába, az Egyesült Államok és Japán mögé, s ez megmutatkozik a hazai kínálaton is. Tény, hogy Az Idő urai óta, néhány Asterix darabon kívül nemigen jutott el francia rajzfilm kis hazánkba. Ám az elmúlt évben bemutatott Belleville-i randevú sikere nyomán egyre-másra hozzák be a forgalmazók a frissebb-öregebb animációs filmeket a világnak hozzánk közelebb eső szegletéből. Gondoljunk csak a Black Mor szigetére vagy az Özönvízre, melyet többen is A legjobb rajzfilm jelzővel illetnek, vagy a teljesen három dimenziós technológiával készült Immortel: Ad Vitam című alkotásra.

Eme illusztris sorból csak a készítés dátumával lóg ki a Kirikou és a boszorkány, ám nem a rajztechnikájával vagy a történetével. Az 1998-as alkotásban már bátran elegyítik a számítógépes grafikát a hagyományos módon megrajzolt animációval, a végeredményt szigorúan az "old school" szintjén megőrizve. Senki se számítson tehát mondjuk a Sherk vagy a Polar Express látványvilágára, inkább a Gőzfiúra gondoljon, aki szeretné elképzelni, hogyan is fest a film.

Chihiro A történetet nyugat afrikai regékből és mesékből gyúrták össze, szereplői ennélfogva egy afrikai törzs tagjai, alig ruhában ábrázolva. Ez az egyetlen motívum az, amely jelzi számunkra, hogy merész francia és nem prűd amerikai alkotást nézünk. A Disney gyermekfilmben sosem ábrázolna meztelen testeket. A falu lakóinak teljesen hétköznapi tevékenységei, a kézi gabonaőrlés, a vízhordás, valamint az öltözékük, a kunyhóik hiteles ábrázolása olyanná teszi a mozit, mintha egy néprajzi filmet néznénk valamelyik ismeretterjesztő televíziós csatornán.

A főhős Kirikou alakját leginkább a mi Botondunkhoz tudnám hasonlítani, de még őrajta is túltesz, hisz az apró hős már anyja hasában beszélni kezd és rögtön az első napján elindul megküzdeni a boszorkánnyal, míg Botond csak a harmadik napon üti le gonosz a pját. A csöppség tehát szembeszáll a gonosz, nőnemű varázslóval, aki elapasztotta a falut vízzel ellátó forrást, majd a férfiakat, akik elmentek megküzdeni vele, mind egy szálig felfalta. Kirikou tehát az első percben kibújik anyjából és az ötödikben már az utolsó megmaradt féri, nagybátyja fején ülve halad a banya-tanya felé, s ez a fajta történetszövés minden kétséget eloszlat bennünk, hogy mesével van dolgunk. Nem a sematikus, beszélő állatszereplők és nem a gyermeteg dalbetétek üzenik nekünk, hogy most tessék kikapcsolni, elengedni magunkat, mert épp mesélnek nekünk, hanem maga a csodálatos történet, melynek varázsát legnagyobb sajnálatomra csak Jankovics Marcell Fehérlófia című alkotásához tudom hasonlítani. Sajnos, ugyanis azóta nem készült ilyen hangulatú és mondandójú magyar rajzfilm.

Chihiro Kirikou története is jól pereg az amerikai altatáshoz képest. Nincs benne hosszú felvezetés, sejtetés, mellékszál. A nagybácsival már a film elején túljár a boszorkány eszén, majd több ízben is megmenti a falu gyermekeit és az elapadt forrás titkát is megfejti. Kirikout ezután már csak egyetlen kérdés foglalkoztatja: miért is gonosz a boszorkány? Azért, mert a falusiak azt mondják rá? Azért, mert ahogyan édesanyja állítja, sok ember eredendően gonosz, de csak arról tudjuk meg, hogy az, akinek hatalma is van ezt a rosszindulatot kiélni? Mivel ezekkel a válaszokkal nem elégedett, a pöttöm legény (valójában még mindig csecsemő) elindul a hegy bölcséhez, aki mindenre tudja a választ. Ez az utazást izgulhatjuk és nevethetjük végig a film második részében, amikor is Kirikou előbb föld alatti vakond-járatokban, majd a hegyoldalban, egy sziklamezőn folytatja a kalandozást. Ezen út során tűnnek fel először állatszereplők, melyek félénkek, veszélyesek, hálásak, kíváncsiak, egyszóval olyanok, mint az állatok a természetben. Nagy szerencsénkre viszont nem szólalnak meg, nem fakadnak dalra, nem kezdenek emberi módon viselkedni.

A leleményes és bátor Kirikou végül eljut a hegy bölcséhez, akiről kiderül, hogy nem más mint a saját nagyapja. Kirikou természetesen megkapja a választ a kérdéseire, és megtudja mi fűti az egyébként csodaszép és fiatal boszorkány rosszindulatát és, hogy mindezt hogyan győzhetné le. Talán ez az a pont, ahol a film készítői (vagy a regék maguk?) a legtöbbet üzenik a felnőtteknek. Kirikou amulettet kér nagyapjától a boszorkány ellen, aki megtagadja azt mondván, hogy akik varázseszközökben bíznak a saját eszük helyett, hamar könnyelművé válnak és az okosabbak könnyen kihasználhatják őket. S amikor a csöppség azt mondja "Nagyapa. Kicsi vagyok és nagy szeretnék lenni.", a bölcstől ezt a feleletet kapja: "És ha majd nagy leszel, akkor majd kicsi szeretnél lenni? Ma még kicsi vagy, és befértél oda, ahová senki más rajtad kívül. Örülj neki. És ha majd felnősz, ne felejts el örülni annak, hogy nagy vagy." Erre a tanácsra Kirikounak még aznap szüksége lesz.

Chihiro Búcsúzóul pedig az öreg még azt is megadja neki, amit a többször is megmentett falubéliek soha: szeretetet, gyengédséget, ölelést. A végső harc egyáltalán nem harc, és azt is megélhetjük egy mai rajzfilmben, hogy a gonosznak nem szükségszerűen a bukás a megérdemelt büntetése, a megmentettek pedig nem feltétlenül hálásak. Az csak a mesékben van így.

A Kirikou és a boszorkány a szó eredeti értelmében családi mozifilm. Finom, de hatásos látványú, nagyon szép mese a gyermekeknek, kis világlátás mindenkinek és pár mélyebb gondolatszál a szülőknek. S a filmet megtekintve nem kell félnünk attól, hogy a játékboltban Kirikou akciófigurát próbálnak ránk sózni, a gyermekünk sem vetet velünk hamburgert csak azért, hogy mellé Kirikous játékot kapjon. Minden amit a filmhez kapcsolódóan tehetünk, amennyiben kíváncsiak vagyunk, hogy a könyvtárból kivesszük az Afrikai regék és mondák című könyvet és elolvassuk benne az eredeti történeteket.

A DVD változat egyszerű, de az alapvető igényeket kielégíti. A film megtekinthető francia és magyar szinkronnal és a nyelvet tanulók számára a magyar mellett megtalálható rajta a francia felirat is. Akit pedig hozzám hasonlóan elvarázsolt a film, annak jó hír, hogy a rendező idén befejezte a 11 díjat nyert film folytatását, melynek címe Kirikou et les bétes sauvages (Kirikou és a vadállatok).


© 2001-2011 darkplant - impresszum és kapcsolat film