 |
|
Vetítőszoba
Nyomtalanul
(A Pretty Little Liars és egy kis krimitörténelem)
17 évesek. Inni nincs joguk, de hatalmas terepjárékat vezetnek. Ez Amerika. És hazudnak, mint a vízfolyás. Ez meg a világ.
Attack the Block
Invázió a Palánk utcában.
Paul
A Fanboys után itt egy újabb road-movie, melyben a filmes és képregényes utalások legalább annyira játszák a főszerepet mint az animált idegen és a brit komikusok.
Tisztelgés
Hogyan tiszteg a Marvel Studios filmgyár a Marvel képregények ősatyjának, Stan Lee-nek?
Thor
Thor, az északi isten 1962 óta szerepel a Marvel képregények oldalain. 2011-ben saját mozifilmet kapott.
Az illuzionista (L'Illusioniste)
Egy valódi hagytékfilm. 18 évvel Jacques Tati halála után nemcsak vászonra került a forgatókönyve, de rajzolt alakként a főszerepet is eljátsza.
H.P. Lovecraft és a Halálos igézet
Nem H.P.Lovecraft műveiből készült, nem akar komor, komoly dark fantasy lenni, mégis az egyik legjobb Lovecraft-film.
Tiltott valóság (Zapreshchennaya realnost)
Újabb orosz sci-fi. Bárcsak hosszabb és ennélfogva érthetőbb lenne, akár a Lakott sziget.
Sherlock
Csak a kor változott. A helyszín, a stílus, a dedukció ugyanaz. 2010 egyik legjobb BBC sorozata.
Iron Man II. -
Érezd az Univerzumot
A Marvel Univerzum végre megjelenik a mozifilmekben is, nem kell többé elmagyaráznom, milyen is ez.
Öt nap az élet (5ive Days to Midnight)
Flashforward és Flashforward közt félúton
Véget ért a Lost
Kevéske gondolat azokanak, akik elveszve éreznék magukat az utolsó rész után.
Roncsformerz
Elkészült a Transformers mozifilm második része. De minek?
>> Összes film
2005.10.08.Elektra
(20th Century Fox 2004, DVD 2005)
Bevezetőt
nem szoktam írni a képregény-filmekhez, mert van egy általános bevezetőm, amelyet szinte minden ilyen mozi elé oda lehetne tenni, így megúszom egyetlen linkkel. A lehető legrövidebben elmondva, ez a bevezető arról szól, hogy a mai képregényfilmek azért bugyuták, mert állandóan el kell mesélniük a karakter(ek) előtörténetét és mire megteszik, addigra vége is a filmnek, nem tud kibontakozni a hős(ök) valódi kristályos jelleme, képességei, harci ereje. Ebbe bukott a Hulk, a Punisher (Megtorló), a DareDevil (Fenegyerek), a Fantasztikus négyes és a Pókember.
Nagy szerencse, hogy Elektra Natchios szomorú átváltozása üzletember pici lányából, vörös ruhát viselő, szaival felfegyverzett bérgyilkossá már végbement a DareDevil című filmben, ezért a hölgy önálló filmje már megszabadult a kötelező gyakorlattól és teljes egészében az egyetlen kalandra tudott koncentrálni. Az eredmény magáért beszél: egy pergő ritmusú, nagyon ritkán múltba révedő egyenes szálú kalandfilm, pontosabban a látványvilága és a keleti misztikummal való lekezelő bánásmód miatt azt mondanám, egy kellemes fantasy film.
Ezerszer ismert
már a történet. Legutóbb épp az Éjszakai Őrség tálalta elénk a maga módján. A jó és
a rossz örök küzdelmét eldöntheti az a tehetséges gyermek, kiből majdan hatalmas harcos lesz, akinek a neve ebben
a filmben "a Kincs" és akinek személyéért megindul az ádáz küzdelem a két oldal közt. Ha még vagyok olyan bátor
és megírom, hogy Elektrát a halottaiból feltámasztott bérgyilkosnőt felbérelik a kislány és annak apja megölésére,
de ő saját apja emlékétől kísértve nem teszi meg, hanem ehelyett megvédi őket más orgyilkosoktól, ezért a nyakába
kap egy fekete mágiával megtámogatott csapatot, akikkel a film végéig szépen egyesével leszámol, akkor el is
mondtam a filmet magát. Amiért érdemes megnézni a filmet, az nem is az átlagot épp hogy súroló forgatókönyv,
kevés csavarral, annál több kötelező áldozattal és nyáladzással; hanem a fényképezés tisztasága, a tájak
szépsége, az erős (bár nem a legjobban sikerült) harci jelenetek és a karakterek. Mindegyikük ismerős már más
filmekből, mégis szerintem jól vannak összegyúrva. A gyilkos csapat tagjai a hatalmas melák, a Batman féle
Méregcsókhoz hasonló nő, a testén állat-tetoválásokat viselő, és ezen állatokat megidézni képes Beast master
utánzat és a kardvívó mester jót alakítanak. A statiszta ninják úgy hullnak, ahogyan az elvárható tőlük, a
keleti mester természetesen vakon is többet lát, mint a többi szereplő együtt. Elektra pedig nem is lehetne
Elektrább, a mozgását az Alias TV sorozaton kiedzett Jennifer Garner minden tekintetben megfelel a szerepre.Nem szeretném sokáig ragozni: a film nézhető, élvezhető, mély értelmet senki se keressen benne, ahogyan a tiniknek szóló képregényekben sem szabad. Ha így állunk hozzá, akkor akár el is ismerhetjük, hogy ismét egy taggal gyarapodott a jól sikerült képregény-feldolgozások gyér számú, egyelőre a pocsék feldolgozások bandájával szemben nagyon vesztésre álló filmek csapata.
A DVD
extráit tekintve elég szegényes, de amit kapunk az legalább korrekt. Nincs mellébeszélés, nincs ugyanaz a
riportanyag háromféle verzióban vágva és más-más címmel tálalva. Nincs képgaléria, amiből a mai napig nem
tud kiszokni egy-két kiadó. Elmaradhatatlan extra viszont a kimaradt jelenetek csokra, melyekért tényleg
nem kár, hogy kimaradtak, kivéve azt amelyben Elektra látomásában megjelenik Matthew Murdock, a Fenegyerek.
Pedzegettem már itt-ott, hogy a Marvel képregény univerzum attól univerzum, hogy a szereplői össze-összetalálkoznak,
átjárnak egymáshoz, megküzdenek egymással. A filmesek ezt valahogy még nem merik megkockáztatni. Még a
jelentéktelen porszemeket sem merik átvinni egyik filmből a másikba, ahogy például a DareDevil című filmben
szereplő Ben Ulrich újságíró az univerzumban Peter Parker, a Pókember munkatársa a Hírharsona szerkesztőségében,
ám ezt a vásznon még egy mondat erejéig sem merték vállalni. Hogyan vihetnék akkor az egyik film főszereplőjét,
a Fenegyereket bele egy másik filmbe szinte statisztaszerepre? Azért dicséretes, hogy a készítők megpróbálták
és legalább a képregényrajongók megtalálhatják a DVD-n.S ha már a kockákba rajzolt történetmesélés szerelmeseinél tartunk, a szokásos werkfilm (minden színész nagyszerű, ez a legjobb film amit valaha forgattak, nem volt egyszerű, de megérte) mellett egy 52 perces riportfilm az utolsó extra, amely a maga nemében viszont nagyon korrekt. Öt, az amerikai képregény szakmában nagyágyúnak számító írót és rajzolót szólaltatnak meg benne, akik valaha is készítettek Elektra képregényt. Legelőször természetesen Frank Miller, Elektra megalkotója szólal meg, aki egyébiránt, ha valaki nem tudná a Sin City rajzolója és a film társrendezője is. A többi alkotó (Sienkiewicz, Bendis) is teljes átéléssel és lelkesedéssel mesél Elektráról és magáról a képregény-iparról. Aki eddig még járatlan volt a témában, az megtudhatja, mi a feladata az írónak, a rajzolónak (penciller), kihúzónak (inker) és a kifestőnek (colorist), mi az ő munkakapcsolatuk és mi történne, ha mindezt egyetlen ember vállalná magára. Betekintést nyerhetünk a festett képregény készítésébe és megtudhatjuk milyen a vita a kiadó főszerkesztőjével. Mindez nyakon öntve rengeteg borítóval és képkockával az Elektra füzetekből.
Azoknak is ajánlott dokufilm, akik magára a mozira nem is kíváncsiak.
Ha muszáj lenne, akkor a filmet egy ötös skálán valószínűleg ötösre értékelném, egy tízesen viszont kilencesre. Szerencsére nem muszáj én pedig nem szoktam pontokat adni.