Attack the Block

Az idei év nem szűkölködik a nem mainstream, de még nem is underground sci-fi flickekben. Megannyi hiperköltségvetésű képregényfilm (Thor, Cowboys & Aliens, Captain America) és agyonajnározott fantasztikum (Super 8, Transformers 3) mellett ott vigad a Paul vagy például a Troll Hunter. És megérkezett az idei év talán legüdébb alkotása az Attack the Block. (A cím műfordítástól eltekintenék, a lakótelephez és támadáshoz van köze ;-) ).

A film egy komor angliai szociokeresztmetszettel nyit. A londoni lakótelepek fiataljai csukjákban, maszkokban, bandákba verődve róják az utcákat. Az egyik ilyen csapat kirabol egy magányos fiatal nőt, Sam-et. A rablás már éppen erőszakos tetlegességbe fajulna, amikor egy meteorit csapódik a közeben parkoló autóba. A banda figyelme oda irányul. A kocsi átkutatása során vezetőjüket megmarja valamiféle idegen lény mely a becsapódással került a Földre. Az első döbbenet után a fiatalok felkerekednek, utolérik és megölik a földönkívülit. Mivel sosem láttak még ilyet, jobb híján elviszik a tetemet az egyetlen idősebbhez, akiben megbíznak: egy drogdílerhez.

Ami ezután következik, az másfél órányi rémfilm és gyermekfilm keresztezés nyakon öntve a Ritchie filmekből megismert angol keménykedéssel. A megölt idegen szaga ugyanis rajta marad a gyermekeken és az égből aláhulló több tucatnyi újabb E.T. ezt a nyomot követve folyamatosan rájuk támad. Nem nyújt menedéket sem a rendőrségi rabmobil, sem a nyílt terep, sem a tizenkilenc emeletes panelház. Rádaásul ezek a később érkező lények másmilyenek, mint az első. Éjfeketék, a sötét foltból csak a fénylő, hegyes fogsoraik látszanak, és kegyetlenebbek minden vadállatnál.

Amennyiben a film főszereplői felnőttek lennének, egy Alien szerű szituációban tűzzel, golyóval, robbanószerrel folyna a harc az inváziós sereg ellen. Az Attack the Block fiatal (anti)hősei a maguk készleteivel: tüzijátékkal, sporteszközökkel, vízipisztollyal harconak. Természetesen a romantikusan vágyott szamurájkard nem maradhat ki az arzenálból. A gyermekcsapat tehát néha csatázik, de leginkább fejvesztve menekül, s kénytelen szövetséget kötni például a nemrégiben kirabot Sam-mel, vagy a magukra haragított dílerrel.

Vége tehát a Palánk utca és a Le a cipővel! korszakának. Nincs többé finomkodó Gremlins (Szörnyecskék) és Goonies (Kincsvadászok) életérzés. 2011 gyermek mozihősei fegyverrel járnak, füveznek, bűnöznek. És a felsorolt előd-filmek moralitása is tovatűnt. A gyermekek nem mindegyike éli túl, és nincs rózsaszín hepiend a film végén, csak a londoni éjszaka fekete komorsága. Szánalmat sem lehet érezni irányukba, hiszen ők kezdték a háborút az első lény megölésével.

Veszélyben a főhős (szöveg á'la nyolcvanas évek)

A fim szándékoltan annyira modern és annyira brit, amennyire csak képes lehet. Számtalan kortárs popuáris kiutalás (számítógépes játékokra, filmekre). A pergő képsorok alatt folyamatosan dübörgő elektro-beat, dubstep és ragga szól Basement Jaxx és Tenor Fly (természetesen britek) vendégszerepléseivel. A kiscsávók szövegelését pedig még angol felirattal is nehéz követni. Nem árt kézközelbe tenni egy angol szlengszótárat a nézéséhez, brat.

Az Attack the Block korántsem tökéletes fim. Az alapszituáció a legkényesebb, de később is számtalan irreális döntést hoznak a szereplők. Ha valaki képes ezen felülemelkedni, akkor nagyon jól fog szórakozni. A film ugyanis a pergő cselekmény és az alien fimes sablonok mellett sok tekintetben eltér a kommersz filmektől. A falon lógó puskáról tudjuk, hogy el kell sülnie. Itt viszont elsütik az első fél órában, hogy aztán ne legyen vele gond. (Arra gondolok, amikor az egyik srác nem mer átugrani a lépcsőre. Előre tudjuk, hogy szorult helyzetben mégis át fog ugrani, és tudjuk, hogy ez a fimek 99%-ban a végén, a csúcsponton szokott bekövetkezni. Ezt a szokást csapja agyon az AtB.) Aztán a film nem átall moraizálni, filozofálni. Odaint a segélyszervezeteknek és a bulvár uralta médiának. S mivel brit filmről van szó, nem a középső ujjal. :- )

Sajnos a végére az történet kicsit efárad. Olybá tűnik, mintha az író/rendező Joe Cornish egyetlen pici eseménnyel kényelmesen elveszett volna a cselekményben és a végére kényelmes megoldást keresett (a Gremlins II-höz hasonót). De az is lehet, hogy csak okosan egy folytatásra hajaz. Ha lesz, megnézzük.