Paul

Ami Jason Mewes és Kevin Smith (Jay és Néma Bob) az amerikaiaknak, az Nick Frost és Simon Pegg a briteknek. A két "ökör" (sajnálom, finomabb szó nem illik rájuk) már eddig is nem egy besorolhatatlan (debil, szürreális, infantilis, rémisztő) vígjátékban és számtalan tévészkeccsben bizonyított. Irottak zombikat a Shaun of the Dead-ben (Haláli hullák hajnala), majd "békés" nyugdíjasokat a Hot Fuzz-ban (Vaskabátok). Idén tavasszal egy űrlény társaságában pózoltak a plakátokon, elrémisztve engem és generációm mindazon képviselőit, akik Spielberg ET-jétől egy életre meggyűlölték az idegenes űrlényes alkotásokat és csak az X-akták tompította ezt az érzést valamelyest.

Húztam, halogattam, de Pegg és Frost csak leültettek a film elé. Mely körülbelül az első harminc másodpercével megnyert engem. Nem is tudom, miért vártam mást. Miért hittem azt, hogy ez egy szívbemarkoló, mélyenszántó idegenes film lesz, hódítani vágyó ufonautákkal, vagy elárvult űrlényekkel. Nem! Ez a film pont az a sci-fi alkotásoknak, mint a Shaun of the Dead volt a zombis filmeknek, vagy a Hot Fuzz az akciófilmeknek. És még valami.

A Fanboys után nem gondoltam, hogy még egyszer az életben hasonló filmmel találkozom. De a San Diego Comic Con (képregényfesztivál) bevezető képei rögtön tisztázták, ez a film sem marad el a poénokban, utalásokban attól. A Paul geek-faktora persze nyomába sem érhet a Fanboysnak, de mielőtt valaki leül megnézni, nem árt ha leporolja az emlékeit az ET, Starman (Csillagember), Star Wars, Star Trek, Race to Which Mountain (Boszorkány-hegy), X-Files (X-Akták), Lord of the Rings (Gyűrűk Ura), Men in Black (Sötét zsaruk), Indiana Jones filmekről. De nem árt utánanézni, mit is jelent pontosan a DOOM című 1993-as játékban a BFG9000 fegyver neve, mert a filmben elhangzik az a bizonyos három szó egy puska kapcsán. A Paul ugyanis tele van utalásokkal, fricskákkal, idézetekkel, melyet csak az ért meg, aki ismeri az eredetit. Ha azt mondom, "ahová mi megyünk, nincs szükség utakra", akkor illik tudni, hogy ez a Back to the Future (Vissza a jövőbe) című film zárómondata, különben a szem sajnos szárazon marad, amikor Paul ezt kissé elferdítve kimondja. Illik felismeri Blade (Penge) kardját, vagy Han Solo híres mozdulatát, amikor szétlövi a rádiót, mert unja a beszélgetést.

De ki is az a Paul? Egy űrlény, aki itt rekedt a Földön. Nevét egy kutya után kapta, akárcsak Indiana Jones, ám ő erre a kutyára történetesen rázuhant az űrhajójával. Paul pimasz, tapló, fingik, cigizik, beint, káromkodik. Amolyan anti-ET. De képes gyógyítani, mint a Csillagember. Őt szedi fel a két szerencsétlen brit kocka, akik amúgy csak szeretnének keresztül kocsikázni Amerikán, megtekintve a idegenészleléssel kapcsolatos főbb helyeket. Ez a találkozás aztán gyökeresen kiforgatja mindhárom szereplő életét. Egy fergeteges road ámokfutás veszi kezdetét (messze felülcsapva a nemrég végigunatkozott Terhes társaság című film színvonalát), verseny a Boszorkány hegyhez, Sötét zsarukkal a nyomukban, készen, hogy Harmadik típusú találkozásban részesüljenek egy űrhajóval.

Nem tudok elfogulatlanul tekinteni a filmre. Ezernyi utalással, kikacsintással percenként nyert meg magának. Képtelen vagyok megítélni, hogy azon nézők, akik nem látták vagy már nem emlékeznek a fent felsorolt filmekre, azok számára mennyire szórakoztató ez a fim. Mint ahogyan azt sem tudom, mennyi poéntól eshettem el én magam azzal, hogy nem láttam minden valaha leforgagott sci-fi alkotást.

Zárómondatként egy idegen fórumozó bejegyzését tenném ide. Remélhetőleg a következő filmben Frost kapja most már a nőt (és én teszem hozzá: őt is lövik mellkason.)