Idegenek a paradicsomban - Kátrány és Toll 2011. évi különszámok

Az egyik szemünk végre örülhet, a másik pedig még inkább könnyeket fog ejteni. Történt ugyanis, hogy Kátrány és Toll című képregénymagazin szerkesztői úgy döntöttek, hogy megjelentetik a Strangers in Paradise - magyarul Idegenek a Paradicsomban - című Eisner díjas* képregényének... elejét. A 90 önálló füzetben, majd hat gyűjteményes kötetben kiadott sorozat első könyvét a kezembe kapva mégsem lehet egyetlen rossz szavam sem. Sőt, minden tiszteletem a KéS (KéT) kiadóié, hiszen nem kis elszántság kellett ahhoz, hogy a 2008-es Alien különszám után ebbe a feladatba vágják bele számítógépüket és nyomdagépüket. (Mégsem írhatok fejszét.) A Kátrány és Toll alapjában véve ugyanis egy magazin, mini-antológia, melynek számaiban rendre 4-5 történet kap helyet. Mint anno megjegyeztem, ügyes szerkesztésűek, mert ha valakinek nem épp szája íze szerint való egy-egy sztori, attól még a magazint egy számára kedves cím miatt megveszi. Ehhez képest a különszám rizikó, hiszen akinek nem jön be az Alien világa, az kihagyta a 2008-as számot. Erre rálicitál az Idegenek a Paradicsomban, hiszen három darab füzetben terpeszkedik. Ha valaki úgy dönt, ez a "lányos" képregény nem kell neki, egyből három számot hagy ki. Tán nem véletlen, hogy hosszas huzavona előzte meg a megjelenést, és a tervezett 2009 ősze helyett 2011 elején jelent meg a három füzet.

Mi tagadás, az itteni képregényüzletben** tett gyakori látogatásaim alkalmával, sokszor megcirógattam a SiP egymás mellé sorjázott köteteinek gerincét, melyeken így felsorakoztatva szépen kirajzolódnak a főszereplők alakjai. Évek óta szemezek ezzel a sorozattal, de a hossza miatt sosem kezdtem bele angolul, most sem fogok. Pedig az első percben, még konkrétan a betűk összeolvasása, a szöveg befogadása nélkül megfogott. A füzetek borítói gyakran utalások elhíresült képregényborítókra hasonlítanak, hajaznak. Witchblade, Spider-Man, Dirty Pair és megannyi más. (Nem merek belemenni, mert félek a tárgyi tévedéstől.) A belső látványvilág a képkockák kidolgozását tekintve realista, az egyes mozzanatokat nézve mégis sokszor az vicces, eltúlzott mangákat idézi. A képsorokról süt az erotika, a humor és a kettő sokszor alpári (de nem tahó) ötvözete. Képtelen fegyverhasználat és erőszak, prúd olvasókat pirulásra késztető képek, nem kertelő szövegek jellemzik az Idegenek a Paradicsomban sorozatot.

Idegenek a képregényboltban

Valamint hánytatott életút.

A SiP kiadóról-kiadóra vándorolt, hol a szerző Terry Moore saját vállalata adta ki, hol más. Az ilyen sorozatokban már látatlanban érdemes egy picit megbízni, mert a viszontagságok azt jelzik, van olvasótábora, érdemes mű, csak éppen a kiadók nem hajtanak belőle elég hasznot. Mindenesetre a SiP túlélte az éveket, kikerekedett és végül Eisner díjat is zsebre vághatott. Köszönhető mindez az egyszerre komoly és komolytalan mondanivalónak, a fordulatoknak, blablablabla. Megvallom őszintén zavarban vagyok, amikor magáról a történetről kellene írnom. Annyian, oly neves személyek méltatták már ezt a (kép)regényt, hogy úgy érzem nekem már semmi keresnivalóm nincs a recenzorok közt. Daniel Clowes Ghost Word-jéhez hasonlóan két lányról szól, akik testi, lelki gondjaikkal vergődnek az élet viharos vizében. Ennyi. A lényeg az elmesélés módján van, és az tökéletes. Nevetős és sírós, de inkább nevetős.

És most, hála a Kátrány és Toll alkotóinak, az első három rész magyarul is hozzáférhető, úgyhpgy bátran ajánlom mindenkinek, kóstoljon bele ebbe a történetbe bátran.

* Will Eisner (1917-2005) amerikai képregényíró, de legfőképpen -rajzoló, számtalan képregény alkotója, később a képregényrajzolás oktatója. Megannyi képregényalkotó mestere, példaképe. Az iránta való tisztelet jeléül róla nevezték el az amerikai képregényipar legrangosabb díját. S mivel ez még mindig valamiféle nívót jelent, véletlenül sem venném a számra, hogy a képregényipar Oscar-díja.

** Jelenleg Dublinban élek. Innen üdvözlöm a magyar képregényolvasókat!

Weblap: > http://katranyestoll.uw.hu/
További számok: Kátrány és Toll