Tiltott valóság (Zapreshchennaya realnost)

Aki ismer, tudja, hogy szívesen fogyasztom a legújabb-kori orosz filmgyártás sci-fi / fantasy termékeit. A filmen befejezetlen őrség sorozat és a Lakott bolygó után ideje, hogy sorra kerüljön valami kevésbé jól sikerült mű is. Igen, sajnos kibukik, hogy nem csak Hollywood képes agyoncsapni egy regényt, hanem ciril betűs könyvekből is lehet pocsék forgatókönyvet írni. A Zapreshennaja Realnost (Tiltott valóság, angol nyelvterületen Interceptor azaz vadász, elfogó) állatorvosi lóként mutatja be, hogyan kell olyan látványmozit csinálni, melynek történetéből az eredeti regény ismerete nélkül a legnagyobb odafigyeléssel sem lehet sokat érteni. Nagy gonosz ember a nagy fegyvereivel fenyegeti a valóságot. A keményöklű, elpusztíthatatlan főhős nem akar kötélnek állni, amíg meg nem támadják, de akkor aztán aktiválja magát és kioszt kismillió pofont, golyót repít száz martalócba. Van aztán csinos, ártatlan fotóriporter, akit meg kell menteni, aztán kötelező jelleggel ágynak kell dönteni. Meg szuperügynökök mindkét oldalon a pozitív és a negatív hős segítőiként. Sok-sok klisét halmoz a film, rendben van, ám ettől még nem kellene, hogy a mi elménkre hagyja, hogy kitöltsük a történet homályos részeit, mert akkor azokat is klisékkel fogjuk kipótolni és baromi unalmas lesz a végeredmény. A fény és a sötétség harca, a szerelem hatalma stb.

Pedig van itt alapanyag bőven. Vannak például titokzatos, néha légnemű harcosok a főszereplő oldalán. Igaz, kicsit eltévesztették az arányt, mert akármennyire jól harcol Matvey, a segítségét kérő belső körös harcos sokkal jobb nála. Aztán ott a még titokzatosabb fekete anyag, amely az antihőst időről-időre meglátogatja, átszurkálja, beszél hozzá. A viszonyuk a Master program és Dillingeréhez hasonlítható a TRON-ból. A hatalmas főgonosz tulajdonképpen retteg attól, ami mögötte van. Számtalan jópofa, látványos és rejtélyes dolog sorakozik fel a filmben, ám minden háttér és magyarázat nélkül. Találjuk ki! - nevet a szemünkbe.

Akármennyire nem szeretném, óhatatlan jön az összehasonlítás az AEon Flux-szal. Társadalmi és egyéni problémákat feszegető jövőkép, mesteri harcosok, látványos csaták, magyarázat nélkül elénk helyezett futurisztikus dolgok. Ám míg az amerikai produkció vigyázott a kohézióra, arra, hogy ne zökkenjünk ki a film illúziójából, addig a Tiltott valóság néhány buta vágással, bugyuta jelenettel, levegőben lógó párbeszéddel, indok nélkül feltűnő majd meghaló katonával folyamatosan lerombolja a varázst.

A Tiltott valóság ennélfogva nem több, mint a mai amerikai tömegfilmek nagyon-nagy százaléka: egy rettentően sok pénzből, hónapok kemény munkájával elkészített kedvcsináló a regényhez. Aki valóban szeretné tudni, hogy mi a történet, annak el kell olvasnia.