Neil Gaiman: Anansi fiúk

Öt éve már, hogy ajándékba kaptam Neil Gaiman Neverwhere című könyvét. Annak végébe - ízelítő jelleggel - belefűzték az akkori új regényének az Anansi Boys-nak az első fejezetét. Nem igazán fogott meg a beharangozó. Sőt, nem tudtam hová tenni. Egyáltalán sehová. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden történt velem is. A Neverwhere időközben megjelent magyarul is a frappáns Sosehol címet kapta, és az Anansi Boys is napvilágot látott az Agave kiadó gondozásában. A címének lefordításához semmiféle leleményre nem volt szükség.

Szeretem hangoztatni, hogy az a tény, hogy egy filmet, zenét, regényt, bármit jónak vagy pocséknak találunk, nem csak a szórakoztatóipari termék minőségétől, hanem a befogadás körülményeitől is nagymértékben függ. A szerelmünkkel összebújva minden filmet jobbra értékelünk, mintha egyedül néznénk estébé, estébé. Az Anansi fiúk magyar kiadása több mint egy évig várt rá a polcon, hogy elolvassam. Én pedig arra vártam, hogy kedvet kapjak Gaiman valóságon alapuló meséihez. A komor, kegyetlen, kéjes kirándulásaihoz a fantázia végtelen mezein. Nemrég elérkezett a pillanat, elfogyasztottam a szerző meséjét, de azt kell, mondjam, valami nem jól sült el. Talán nem mondtam el a kellő varázsigéket, talán nem volt tiszta a fejem ahhoz, hogy mindent felhőtlenül befogadjak. Ezt a könyvet sajnos nem jó időben olvastam.

Azért gondolom mindezt, mert próbálok fogást találni a regényen, de nem igazán sikerül. Az Anansi fiúk egy vicces fantasy. Olyasmi, mint Gaiman Terry Pratchett-tel közösen írt regénye az Elveszett próféciák (Good Omens). A főszereplője Kövér Charlie Nancy, nőies nevéhez hűen nem egy maszkulin alkat. Kicsit pipogya, kicsit örök vesztes, kicsit kisember. Charlie Brown tizenöt évvel később keresztezve Csehov csinovnyikjával. Nem sok időbe telik, mire kiderül, hogy nemrég elhalálozott édesapja egy isten volt. Az is napvilágra kerül, hogy van egy ikertestvére, aki mindenben az ő ellentéte. Nőcsábász, világpolgár, valódi félisten. És ez a testvér, kinek neve Pók, jön és felforgatja Charlie életét. Elorozza a lakását, a menyasszonyát, tönkreteszi az életét. Amíg Charlie fel nem kerekedik és boszorkányok valamit túlvilági lények segítségével meg nem szabadul Póktól.

Innentől már csak bonyolódik a regény. Charlie csetlése-botlása Woody Allen kisemberét, a némafilmek sztárjait (Buster Keaton, Harold Lloyd) idézik egyfelől, míg a másik oldalon olyan rémisztő mágikus és horrorisztikus elemekkel bővül a regény, amelyeket a tucatsorozatokban (Supernatural, Lost Girl, Reaper) látunk. A fél- és egészistenek játékába belekeveredik egy korrupt cégvezető, aki nem átall embereket elrabolni, bezárni, megölni. A happy endhez vezető úton feltűnik egy nyomozólány, egy kiállhatatlan nagynéni, sok vén csoroszlya és egy citrom. A két testvér ellentétes irányú jellemfejlődésen megy keresztül. Aztán a végén boldogan élnek, amíg...

És valamiért mégsem nevettem felszabadultan, valamiért mégsem örültem a végkifejletnek. Hiába ismertem rá, hogy Gaiman a szellem nő alakjával tiszteleg Douglas Adams előtt, aki Pratchett mellett a másik nagy műfaj ötvöző (ő a sci-fit keverte a brit humorral). Hiába konstatáltam, hogy a fantázia végtelenségéből fakadó káoszt Gaiman ismét azzal tartja kordában, hogy a regényében a végtelen hatalmú lényeket bizonyos szabályok kötik meg (ezt már Morpheus esetében is nagyszerűen alkalmazta). Hiába örült a lelkem, hogy a Sandman kilencedik részében felfedezett magyar kötődését Gaiman ismét kifejezésre juttatta, amikor London közepén egy magyaros gyorsétteremről írt. Valami mégis hibázott. Öt évet vártam ennek a regénynek az olvasásával, de úgy látszik nem eleget. Nem jókor talált meg.

Ettől függetlenül ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik (elviselik), ha a valóságot a végtelen fantáziával ötvözik mesteri fokon. Ha a történet nagyon ősi mítoszokon (ezúttal afrikai népmeséken) alapul, de az író szabadon mellékölt mitikus elemeket. Nem ajánlom azoknak, akik egy picit sem tudnak elrugaszkodni a talajtól, illetve akik nem bírják, ha egy fantasy nem egy teljesen kitalált világban játszódik.