Embervér - Vámpírnyál

Egy veszélyes gondolatébresztővel kezdeném. Olybá tűnik, hogy az átlag amerikai többet tud a vámpírokról, vérfarkasokról, tehát két kitalált fajról, mint rólunk, a hun-magyar népcsoportról. Miért? Mert az előbbiekről immáron fél évszázada folyamatosan készülnek filmek, íródnak regények. A vámpír benne van a köztudatban, napi rendszerességgel fordul elő magazinokban, tévécsatornákon, mozivásznon, képregényben, novellákban, regényekben. Egy hétköznapi amerikai állampolgár fejében tehát a vérszívók sokkal inkább jelen vannak, mint az európai emberek, bennük akár a gótok, germánok, szlávok, tehát letűnt vagy még mindig létező, de valódi népcsoportok.

Mellékesen, ugyanez mondható el mirólunk: az átlag magyar popkultúra fogyasztó vajmi keveset tud Ausztrália, Afrika, Ázsia vagy Amerika népeiről, miközben vámpír ügyben akkor is tájékozott, ha nem akar az lenni. Mert mindenhonnan vérszívók lesnek ránk.

Nem szeretnék vámpirológiai kiselőadást tartani. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyik legősibb vámpír bestseller a Drakula gróf válogatott rémtettei egy romantikus regény. Szerelmes szívek szakadnak meg benne, az ifjonti vér szembeszáll az ősi gonosszal, és kikerülhetetlenül erotikus színezete van nemegy jelenetnek. Azért fontos ezt leszögezni, mert eztán a vámpír kép elkopott, sablonossá lett. Lugosi Béla és Christopher Lee, nameg a horror egymást másoló 'mesterei' kimosták a romantikát, az erotikát. Pedig ez a vonal is fennmaradt ám, például a Vampirella képregénysorozat a hetvenes évektől őrzi a szexuálbrutalitással kevert szemnedvesítő történetvezetést, de a kommersz, valljuk be csak a vérszívásról szólt.

Ma pedig minden kő alatt és faágon olyan szerzőket találunk, akik fennen hirdetik (és hiszik) magukról, hogy ők találták ki a romantikus vámpírtörténetet. (A zsáner hivatalos neve: paranormal romance) Ahol a vérszívók nem is annyira gonoszok, nem is annyira legyőzhetetlenek. Esendőek, félénkek és ami fontos, szerelmesek. Aj, anyám!

1991-ben Christie Godlen megírta a Ködök vámpírja című könyvét. Az egyik szerepjáték világhoz készült regény egy ifjú vámpírrá változtatott tünde történetét meséli el, aki nem fogadja el új életét. Nem akar embervért ontani (állatokból táplálkozik, de ezzel sosem oltja igazána szomját), nem hajlandó kegyetlenkedni, sőt szembeszáll az őt átváltoztató ősvámpírral. Azért fontos számomra ez a könyv, mert nekünk, szerepjátszó fiúk számára túl nyálas, túl érzelgős volt az egész. Ám egy napon meglepődve láttuk, hogy egy társunk húga mélyen elmerülve olvassa a regényt és már majdnem a végénél jár. Akkor kezdett motoszkálni bennem az érzés, hogy ez a rém-fantasy nem elsősorban férfiaknak íródott.

Ám másvalamiért is figyelemreméltó A ködök vámpírja. Ha valakinek ismerős lenne a cselekményvázlat, az nem téved. Ez az 1976-os Anne Rice történeten alapul, melynek címe: Interjú a vámpírral. Csak hát szegény Rice asszony műve évtizedekig agyonhalgattatott. Aztán a szerepjátszás fellendülése és ezen belül a romantikus hangvételű, szánnivaló bestiákat bemutató Ravenloft sorozat sikere lavinát indított el. 1994-ben elkészült az Interjú a vámpírral filmváltozata, bemutatva a hegyes fogú, sápadt bőrű, kockás hasú, szomorú szemű vámpír prototípusát a nagyközönségnek, és innentől kezdve a mai napig nincs megállás.

1997-ben elkezdődött a Buffy sorozat (rémvadász tini lány, aki azért néha szerelmetes és nem mindig ember-férfiba). Aztán két évre rá kinőtt belőle valóban vérszvó címszereplős Angel. Ezekről a sorozatok még elmondható, hogy picit mertek változtatni Rice vámpírképén. De Joel Silver 2007-es tévésorozata a Moonlight, az HBO 2008-as True Blood című sorozata (melynek alapja szintén a Rice lavinát meglovagoló 2001-es könyvsorozat) mind '94-es Brad Pitt klónokat szerepeltet. Ahogyan azt teszi a 2008-ban elindított Twiligh mozisorozat (alapja a 2004-es mindegyik elődjétől pofátlanul másoló könyvszéria) és a 2009-ben útjára indított The Vampire Diaries című tévésorozat is.

És nincs megállás. A meszes agyú, berozsdált izületű Hollywood-i nagyágyúk még csak most eszmélnek és most kezdik forgani nagy költségvetésű nyál-horrorjaikat.

Az Ég óvjon minket még több könnyező vérszívótól!