Lakott Sziget

Az írói frissesség nem mindig abban nyilvánul meg, hogy újat talál ki. Néha csupán más szemszögből mutat meg dolgokat. A Lakott sziget főszereplője Maxim nem idegen lény, nem sebezhetetlen és nagyhatalmú Superman, hanem egyszerű ember. Azonban egy olyan korban él, amikor a földi emberek a mai földlakókhoz képest igenis szuperlények. Nem betegszenek, sebesüléseik gyorsan gyógyulnak, mentális teljesítményük többszöröse a miénknek. Ha egy ilyen földlakó űrhajótörést szenved egy olyan lakott bolygón, ahol a civilizáció alacsonyabb fejlődési fokon jár, ő lesz Superman. Egy ilyen kifordított alaphelyzettel indul Arkagyij és Borisz Sztugackij 1986-as regénye, a Lakott sziget.

A bolygó, amelyre Maxim lezuhan lakott, de lakói háborúban és nyomorban élnek. A nyomor pedig szellemi szinten a legnagyobb. A városlakók félnek a köztük élő degeneráltaktól és a helyi erőszakszervezettől várják a megoldást. És ez minden, ami a hétköznapok szintjén foglalkoztatja őket. Maxim lassan rájön, hogy a bolygón egy nagyon szűk réteg, a titokzatos atyák irányítanak mindent és mindenkit a technikai és a média segítségével. Miközben a főhős megjárja a világ laboratóriumait, ahol furcsa kísérleteket végeznek rajta, a fegyveres erőket, ahol degeneráltakra vadászik, majd a degenek táborát, ahol terrorista akcióban vesz részt, lassan megismeri eme összetett világ apró részleteit. A politikát, a gazdaságot, a hazugságok hálóját. Maxon keresztül természetesen mi nézők (vagy a könyvet olvasók) is bepillantást nyerünk ebbe a csodálatosan gazdagon kitalált világba. Az írók nem nagyoltak el semmit, gondosan leírták a társadalmi rétegződést, a perverz technológiát. A történetbe folymatosan csavarokat illesztettek, hogy mi magunk is a megismerés útját járva lássuk: a valóságnak hitt hazugságok, valójában mégis önmagukat beteljesítő igazságok, vagy, hogy nincs konkrét gonosz vagy jó a történetben.

Lakott Sziget (2009)

A film pedig egészen pontosan követi a regény cselekményét. A nyugat-ázsiai filmesek mintha csak szándékosan szembe mentek volna az amerikai gyakorlattal, alig hagytak ki valamit a termetes regényből. Így eshetett meg, hogy a Lakott sziget majdnem négy óra hosszúságú lett, ezért két részben került a mozikba és jelenik meg DVD-n. A hosszúság azonban nem vált a kárára a filmnek. Az olyan sci-fi regényeket, melyek részletes etnográfiát, geográfiát tartalmaznak és bonyolult politikai cselekmények mozgatják a néha izgalmas akciókban csúcsosodó cselekményt, csak és kizárólag ilyen formában szabad vászonra vinni, vagy semmilyenben. Gondoljunk csak David Lynch kétes értékű Dűne feldolgozására.

A lakott szigetről ennél többet írni teljesen felesleges. Nem elvont, nem szájbarágós, nem unalmas. Ajánlott mindenkinek, akinek van négy szabad órája egy jó filmre. Akinek pedig a kedvenci közé tartozik az Equilibrium (Halálos nyugalom), az AEon Flux, a Dűne, azok számára pedig erősen javasolt a megtekintése.

Lakott Sziget (2009)

Oroszország belevágott a nagyköltségvetésű, látványos filmek gyártásába. Hátha kereshetnek valamit a világpiacon. Amerikában nehéz lesz, ők még a japán és francia sikerfilmeket sem veszik be. Miyazaki is csak a Disney szárnyai alatt képes az amerikai mozikba jutni. A francia közönségfilmeket meg inkább újraforgatják fekete taxisofőrnővel, Christina Applegate által pátyolgatott időutazókkal, Tom Selleckkel, mint egyharmad apukával.

Ennek ellenére a világ nyitottabb, és ismerjük el, jóval nagyobb részén lenne keresnivalója az orosz tömegfilmnek. Nálunk, ahol rendre rendeznek svéd, indiai, marokkói és még ki tudja milyen filmheteket, nagyon szomorú sors jutott az oroszoknak. Az Éjjeli őrség még csak-csak megjelent a magyar mozikban, de a Nappali őrség már csak DVD-n, a Farkasölő című fantasy és a Lakott sziget sci-fi pedig sehogyan. Úgy kell már megint a netről megszereznie azoknak, akik gyermekkorukban olvasták a könyvet, vagy csak épp fülest kaptak a létezéséről.

Nagyon remélem, eljön az idő, amikor megváltozik mindez.