Hellboy II - Az aranyhadsereg

Még így két nappal a Hellboy II - The Golden Army megnézése után sem tudom, hogy ez a film most vicc vagy micsoda? Adtam magamnak időt a megemésztéséhez, ám úgy tetszik, ez feldolgozhatatlan ín és csont.

Ha az eredeti sorozat után évekkel megjelenik egy képregény Hellboy címmel, és még csak nem is látom rajta a kitalálójának Mike Mignolának a nevét, akkor elég óvatosan veszem a kezembe, és azzal a tudattal nyitom ki, hogy ebben a történetben már csak a cím ugyanaz, de a minőség nem lesz az. Ez a megközelítés beválik, hiszen vagy igazam lesz, vagy kellemesen csalódom. Ha a képregény olyan, hogy a borítóját Mignola rajzolja, esetleg ötletadóként, íróként szerepel, akkor is sejthető, hogy csak az eladási ráta növelése érdekében szerepel, valójában franchise gépezet dübörög a kiadás mögött.

Mármost a Hellboy film folytatását ugyanazok a nevek jegyzik, mint az első részét. A történetet és a forgatókönyvet az eredeti képregény szerzője írta Guillermo del Toro segítségével, aki egyben a rendező. A producerek is ugyanazok. A szereplőkről nem is beszélve. A második rész mégis csapnivaló, pocsék, lagymatag. Valaki árulja el nekem, hogyan történik mindez? Mi a különbség mégis? Hollywood? A producerek? Az, hogy nem a Sony forgalmazza, hanem az Universal? Vagy tényleg mindenki meghülyül, aki nem Amerikában kezdi, de Amerikában sikereket ér el és elismerést szerez? Vagy a hőn szeretett Korda stúdiónk és a magyarországi forgatás az oka? Valóban kíváncsi vagyok a válaszra.

Hellboy II

Azon túl, hogy látványban ugyanott van, ahol az első rész, ez a film semmivel nem szolgál rá, hogy folytatásként meglegessük. A szerelmi szálak kiábrándítóak. A szereplők közti civódások a szappanoperák színvonalán mozognak. A forgatókönyv ultragagyi. Pedig del Toro a Penge 2-ben megmutatta, hogy lehet egy jó filmet, jól folytatni. Viszont az, hogy áthozta a főgonoszt játszó, ex Bros énekest Luke Goss-t, és ugyanazt a szerepet osztotta rá, folymatos Blade utánérzéssel öntözte meg, az amúgy is kliséktől hemzsegő filmet. Az ellenség szánnivaló, valami nemes célért, de rossz módszerekkel küzdő antihős. Háborúba indul az emberek ellen, akik felelőtlenül pusztítják a saját világukat. Az üzenet jogos, ám mindezt egy mosóporreklám szintjén adják elő nekünk. Ez a következő tény fényében tűnik furcsának. A magyarországi forgatást meglátogatta a másik kortárs (képregény)író Neil Gaiman. Ő pedig fordított már Hayao Miyazaki filmet angolra, úgyhogy ha más nem, legalább ő elmesélhette volna a forgatókönyvíróknak, hogyan kell a környezetszennyezésre indirekt módon, nevelő hatással és megdöbbentően rámutatni egy fantasy filmben. Mert Miyazaki ennek nagy mestere. És ha del Toro úgy gondolja, neki már nem kell tanulnia másoktól, akkor ilyen borzalmakat szül nekünk, mint a Hellboy és az Aranyhadsereg.

Tűnődöm, elkezdjem-e sorolni az innen-onnan visszaköszönő jeleneteket a filmben, de nem teszem. Nem érdemli meg. Ahogyan a látványt sem fogom dicsérni. Mert hiába néz ki iszonyatosan jól az erdőelementál, az egész beállítás a Fantasztikus Négyesre emlékeztet. S eszembe idézi a Playboy Selma Blairrel készült interjúját, hogy mennyire szexi amikor tüzes.* Igaz, sokkal jobban állnak neki a lángok, mint Chris Evansnek az F4-ben, de ez nem menti meg a filmet. Az Arany Sereg minden Hellboy történetet, tehát a képregényeket, a rajzfilmeket és a videojátékot nézve messze a legrosszabbak között van.

* Bizonyíték, hogy nem csak a Playboy tud játszani a hot (forrót és dögöst is jelent) szóval, magyarul is lehet hasonolót.