Dragonlance-Sárkánydárda krónikák: Az őszi alkony sárkányai

A regényekről

A szerepjátékok csoportosan űzött, valamilyen írt vagy íratlan szabályok alapján, néha segédeszközökkel (papír, dobókocka, térkép, figurák, kellékek), de mindenképpen fejben, a képzelet szabadonengedésével játszott játékok. A profi szerepjátékok szabályait, többszáz oldalas könyvek rögzítik. Az igazán sikeres játékhoz pedig rengeteg kiegészítő jelenik meg. Új világok leírása, kiegészítő szabálykönyvek, fajok es kasztok könyvei, szörnyek gyűjteménye és kalandmodulok. Ezek számát gyarapítják azok a hangjátékok, képregények, multimédiás eszközök, de leginkább regények, melyeknek a feladata az, hogy egy-egy izgalmas történet elmesélése közben segítsenek elképzelni az adott világot az olvasónak. Általában az adott rendszert nem kedvelőknek, nem ismerőknek nem is jelentenek valódi élményt. Csak az igazan kiváló írók képesek egy szerepjátékba bújtatva, ám valójában abból kiemelhető, absztrahálható művet írni, mely szimplán szórakoztató irodalomként is megállja a helyét.

1984-ben az akkor AD&D (ma Dungeons and Dragons) nevű szerepjáték kiadója (TSR), látva a játékának sikerét, újabb világgal ajándékozta meg játékos-rajongóit. Ne szépítsük: új kiegészítők piacra dobásával újabb dollárhegyeket kívántak kaszálni. Az új alrendszert Dragonlance-nak (sárkánydárdának) nevezték el, és a bevezetését-népszerűsítését egy, az átlagosnál jobb regényciklustól várta. Ennek megírására a Margaret Weiss és Tracy Hickman szerzőpárost kérték fel, akik remekül oldották meg a rájuk bízott feladatot. A Dragonlance trilógia fantasy bestseller lett, és a világleíró szabálykönyvet és a további kiegészítőket vették mint a cukrot.

Sok helyütt folyt és folyik a vita, valóban olyan jó-e a trilógia, mint amilyennek az eladási mutatók mérték, vagy egyszerűen jókor jó helyen megírt, ámde közepes színvonalon megírt, bevált recepteket használó sablonos műről van-e szó. Erről a kérdésről már magyarul is olvasható publikáció, az angol nyelvűekkel pedig folyókat lehetne rekeszteni. Ami nem kérdéses, hogy a regényfolyam példátlan sikerket ért el, és természetesen nem kerülhette el a sikerregények sorát. Először olyan "folytatások" követték, melyek elmesélik a trilógia szereplőinek előéletét, korábbi kalandozásait. Majd napvilágot látott az a történet, mely a csapat tagjainak első találkozásást mondja el és még ki tudja hány spin-off történetfolyam. Ezeket eleinte még a szerzőpáros írta, majd átvették tőlük kisebb gázsiért, de gyatrábban dolgozó írók. A regények színvonala érezhetően romlott, mígnem belefulladt valami tényleg sablonos, lapos és érdektelen ponyvarengetegbe.

Ha az egész regénysorozatot nézem, sír a szemem, a szívem szakad meg. Kár volt ezt tenni vele. De az üzlet nagy úr. Amíg az eredeti minőség és cím (a brand) miatt beszik a sorozatot, addig képesek minden határon túl is lejjebb adni a színvonalat. Ám ha csak az eredeti sorozatot tekintjük, akkor azt kell mondjam: Az őszi alkony sárkányai, A téli éj sárkányai és A tavaszi hajnal sárkányai minden idők egyik legjobb fantasy trilógiája. Sokak megrökönyödésére én évek óta és a mai napig állítom, hogy inkább ezt a ciklus érdemelte volna meg, hogy dollármilliókból megfilmesítsék, nem A gyűrűk ura.

A rajzfilm

Na, ezt a véleményemet eddig is nagyon nehéz volt bizonyítanom, a szélmalomharc tipikus esete, ám most, hogy az első könyvből animációs film készült, minden ilyesfajta próbálkozásom eleve és élve el van temetve. Ha valaki megnézi a Dragonlance Animated: Dragons of the Autumn Twilight című filmet, önkéntelenül is időgépbe ül. De nem azt fogja átélni, amit én mindig kívántam, hogy a nyolcvanas években milyen jó történeteket írtak, hanem azt, hogy a nyolcvanas években milyen is volt egy rajzfilm. Ez az mozi azt mutatja meg, milyen szinten űzték a háttérfestést, a karakter-tervezést és a cella animációt húsz évvel ezelőtt. Ugyanis az akkori nagy sorozatok (G.I. Joe, Transformers, M.A.S.K.) voltak így megrajzolva.

Komolyan mondom, nem tudom mi volt a szándékuk a készítőknek ezzel a rajzfilmmel. A mai félanimék (Digi/Poke és egyéb monok), cella animációs sorozatok (Totally Spies), francia dömping () és CGI sorozatok (új Transformers, lovagos, ) korában szerették volna megismertetni a fiatalokat ezzel a regénysorozattal? Ilyen gyatra minőségben? Ha egy Cartoon Network-ön, FoxKids-en, Nickelodeonon nevelkedett fiatal meglátja, az első percek után átkapcsol, kikapcsol.

A szereplők feje olyan torz, mintha kezdő animátor főiskolások összecsapott házifeladata lenne.
Ha már fantasy: a Disney Gumimacik sorozata igényesebben volt megrajzolva...

Vagy netán mi voltunk a célközösség, akik annak idején gyermekként olvasták a regényeket és még emlékszünk Az Élményre, amit nyújtott? A mi korosztályunk számára is létezik etalon. A kizárólag DVD-re készült egész estés animációs filmek közt manapság a Hellboly és a Marvel Ultimate sorozata a mérvadó. A legújabb Batman rajzfilmről nem is beszélve. Ha azt megnézték volna a készítők talán egy pici sejtésük lehetett volna, milyen az igényes rajzolt film 2007-ben.

Arról nem is szólva, hogy számunkra az, hogy rajzfilmként térnek vissza a hőseink egyáltalán nem szenzáció, inkább csalódás. Azt vártuk, hogy A gyűrűk ura talán áttör valami gátat és jöhetnek az igényes mozis fantasy feldolgozások. A nesztek DVD-s animáció csupán alamizsna.

És legutolsóként, de nem utolsó sorban egy harmadik nagy nevet említenék meg, aki hozzájárult az eredeti Dragonlance élményhez. Ő Larry Elmore. Ő az, aki az eredeti könyvek borítóképeit festette, méghozzá olyan műgonddal, olyan remekül, hogy az igazi Dragonlance rajongó számára Tanis, Caramon, Kitiara, Raistlin, Tasslehoff, Kova nem is lehet más, mint azokon a képeken látott karakterek. A sárkányok sem nézhetnek ki másként, minr Elmore férgei. A festő száznál is több képet készített a világhoz gyakorlatilag vizuálisan megalkotva azt. Az ő műremekei után a rajzfilm látványvilága lehangolóan primitív, elnagyolt. S ezt nem menti meg az, hogy a sárkányfattyak és a sárkányok alakját számtógép generálta. A Sárkányszív, vagy a Shrek sárkánya és Elmore festményei után, a világ végzős animátorainak merész munkái mellett ezek is csak szégyelnivaló fércmunkák.

De a többi alkotóelemről se feledkezzünk meg. A forgatókönyv, noha követi az eredeti regény menetét, mégiscsak egy megkurtított, átfazonírozott történet. Mindig is kitartok amellett az álláspontom mellett, hogy egy jó regényből ne csináljanak filmet, ha megteszik, ne rövidítsenek a cselekménfolyamon, mert ezzel tönkreteszik azt, ami miatt jó a történet. Ha mégis rövidítenek, nehezen, de elfogadom, hogy bele kell férni a normális mozis filmek időkeretébe. De sosem fogadom el, miért kell átírni egy történetet. A rajzfilmben Aranyhold gyógytó képességeit ugyanúgy megmutatják, mint a regényben, de más karaktereken. Miért? Az erederi történetfonal nem volt jó? Vagy szégyellte az arcát a forgatókönyvíró, hogy nem dolgozott eleget a pénzzéért és egy kicsit munkálkodott is? Ha így tette, rosszul tette. A nagyhatalmú tárgy egy egyszerű embernél, a köré verbuválódó kísérőcsapat, a harc a szörnyalakokkal és a bányába menekülés így egymás után valóban egy Gyűrűk ura utánérzetté alacsonyítja a történetet, amit már tényleg nem tudok megvédeni senki előtt.

Raistlin szemei. Az a négy-négy vonalka két homokóra akar lenni.
Azért álljon meg a menet már, ennyire ne legyünk igénytelenek!

S ha minden rossz, a hang is az. Ne is reménykedjünk másban. A film legeslegelső hangeffektusa, amit hallhatunk, pontosan a helyére teszi az alkotást. Ezt a hangot én legelőször a DOOM II játék végén hallottam 199x-ben, a főszörny szájának volt ilyen hangja. Elképzelhető, hogy már akkor is egy agyonhasznált, pénzért vehető, speciális hangminta volt, nem tudom, ám azóta viszont ugyanezt a hangot hallottam magyar reklámokban, A,B kategóriás mozikban lángnyelvek aláfestőjeként, rossz sci-fikben önműködő ajtók hangjaként. Egyszóval olcsó és elcsépelt, és pontosan jellemzi azt a médiumot, amelyben felhasználják, így sajnos ezt a filmet is.

Ha pedig egy filmben rossz a forgatókönyv, rossz a megvalósítás, akkor azt már a szinkron sem mentheti meg. Kit érdekel, hogy Raistlin karakterének Kiefer '24' Sutherland kölcsönzi a hangját, ha egyszerűen tönkretették az alakját. A homokóra pupillája helyett lustaságból az egész íriszét rajzolták annak, ezzel megfosztva a rajongókat egy fontos képtől. Aranyhold pedig hiába szólal meg Lucy 'Xena' Lawless hangján, ha nincs olyan gyönyörű prémes ruhája, mint Elomre képein.

A képregények

Tudom, hogy csak szélmalomharcot folytatnék akkor, ha a mai világban, a mai fiatalságnak megpróbálnám elmagyarázni, miért jó a Sárkánydárda könyvtrilógia, neadjisten arra kérném őket, hogy olvassák el. Hiszen rengeteg fantasy van a piacon. Könyvek százai közül lehetne választani, de nem teszik. A köny manapság már nem vezető médium. Sőt... De erről a kérdésről itt nem tárgyalnék. Ami manapság fontosabb: rajzfilmek, mozifilmek, képregények, asztali-, kártya- és számítógépes játékok garmadája kínálja a fantázia megmozgatásának lehetőségeit. A ma gyermeke nem fog elolvasni egy többszáz oldalas könyvet, ha egy online játékban jobban részese lehet egy varázslattal, harccal, kalanddal teli világnak.

Ám akkor legalább a képregényeket vegyék a kezükbe. A Devil's Due nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor nekikezdett a krónikák kiadásának, hiszen a mai képregénypiacon egy új címet nem lehet egy évre előre tervezni, három évre pedig egyáltalán nem. Rögös útja volt a Sárkánydárda képregénynek, de lassan a végéhez közeledik. És megéri kézbe venni, mert egyszeráen gyönyörű. Nem tökéletes, de messze jobb, mint a rajzfilmváltozat. Maradjunk ennyiben.