Kátrány és Toll 3.

Nagyon remélem, hogy egyre kevesebb idetévedőnek kell bemutatnom ezt az újságot. A google a 'kátrány és toll' címszavakra már elsőként dobja az eme lappal foglalkozó oldalakat, a picsa dalszövege a második helyre szorult, szegény Edgár Apó* az ő novellájával már csak a lista végén szomorkodik. Akik mégsem ismernék, azok számára egy mondatban: a Kátrány és Toll (KéT) egy független, kereskedelmi forgalomban nem kapható, mégis nagyon népszerű képregénymagazin, csupa fekete-fehér, rövid történettel. S immár a harmadik szám örvendezteti a rajongókat.

Ölelő rím - ez röviden összefoglalva a harmadik KéT tartalma. A négy történet közül a két középső, két jólismert történetfonal újabb, magyarul megjelenő darabja. A Predator mítosz ezúttal két valóságos mítosszal egyesül A démon aranya (Demon's Gold) oldalain. Ron Marz szerző az inka kincset kereső német SS csapatot küld a biztos halálba azzal, hogy melléjük meséli a gerinctrófea-gyűjtő idegen lényt. Claudio Castellini rajzai félelmetesen aprólékosak, szinte hívogatnak, hogy másodszor, harmadszor is áttanulmányozza őket az olvasó. A másik, hazánkban jól ismert világ a Terminator sötét jövője. Az Öngyilkos küldetés (Suicide Run) című történet éppen arról szól, ami a címe. Alan Grant szűkszavú kommentárt ad a főhőse szájába, Frank Teran rajzain pedig a terminátorok ugyanolyan félelmetes, legyőzhetetlennek tűnő gyilkológépek, mint a filmvásznon.

Azt kell azonban mondjam, hogy ez a két történet csak a kötelező formát hozza. Ugyanúgy, ahogyan a KéT különszámában az Aliens történet. Minden bizonnyal léteznek gyengébb Treminator / Predator / Aliens elbeszélések, melyek közül ezek kiemelkednek, ám az eredeti, alapnívóhoz képest nem magasabb színvonalúak, nem újítanak, csak hozzák azt, amit elvárnak tőlük.

A KéT ezen száma az első képregénytől lesz jellegzetes zamatú. A Kátrány és Toll magazin ismét úttörőként lép fel, amikor a legutóbbi Grendel sztori után, most egy Goon történettel rukkol elő. Eric Powell nagyszerű alakja és világa merész és egyedi, olyan, mint Rejtő Jenő találkozása George A. Romeroval. Goon, a Zsivány nem egy jófiú. Sokat verekszik, iszik és amit tud, akár törvényesen (ha!) akár görbe úton, de a sajátjává tesz. Tipikus kikötői kocsmai figura, akárcsak Rejtő hősei, és a narráció sem marad el a magyar íróétől. A Zsivány és állandó jellegű tettestársa Franky azonban nem átvitt értelmű, hanem szó szerinti alvilági alakokkal veszi fel a küzdelmet kötetről-kötetre. Zombik, kannibálok, halemberek, szellemek: ezekkel kell megküzdeniük, méghozzá erős, naturalisztikus ábrázolás mellett. A Kátrány és Tollban szereplő Hal haláli halála talán nem a legjobb olvasmány Goon téren szűzek számára, de második olvasásra már rá lehet érezni az ízére és lehet kutatni az eredeti nyelvű anyagok után. A cím pedig már maga jelzi, hogy a fordító mindent odatett, hogy a vérengzős vidám varázslatot megpróbálja magyar nyelvre ültetni.

A Zsivány párja a szám végén helyet kapó újabb Slave Labor gyöngyszem. A három oldalas novellácska az anyját kereső kígyóról annyira aranyos, és vidám, hogy nem volt olvasó, akinek ne tetszett volna. Akár szereti a fekete humort, akár nem. Ennek megtalálása és magyar megjelentetése igazi adomány volt a szerkesztőktől az olvasók számára.

Zárszóként annyit mondanék, hogy egymás mellé helyezve a számokat, a Kátrány és Toll eddig megjelent négy kiadványa közül ezt találtam a legkevésbé szórakoztatónak. De ez ne riasszon el senkit! E vélemény nyilvánvaló oka, hogy nem vagyok sem Terminator, sem Predator rajongó. A Dark Horse eme vonulatának szerelmesei azonban imádni fogják ezt a számot is. Azt pedig egy pillanatra se felejtsük, hogy négy szám egy lapból már nem gyenge szárnypróbálgatás, hanem jókora lendület. Kívánom, sokáig tartson és sok KéT számot eredményezzen.

* Edgar A. Poe - poen copyright by CoVboy

Weblap (fórum): > http://katranyestoll.uw.hu/
Ismertető az első számról: > Erős kezdés - Kátrány és Toll 1.
Ismertető az második számról: > A sötét oldal visszavág - Kátrány és Toll 2.
Ismertető a 2008. különszámról: > KÉT és fél