Lexx (negyedik évad)

A sci-fi rajongó könnyen tesztelheti magát azzal, hogy felméri, mennyi dolgot/lényt ismer a www.merzo.net oldalon levő űrhajókból, lényekből, tárgyakból. A weboldal különböző (tudományos) fantasztikus alkotásokban szereplő dolgokat hasonlítja össze méreteik alapján. Sőt egymás mellé is helyezi őket. Megtudhatjuk belőle, hogy mekkora Godzilla egy átlag birodalmi csillagrombolóhoz képest, és hozzájuk hogyan viszonyul a bolygóevő Unicron a Transformersből és a 2001 űrodüsszeia űrállomása. Mert az oldal igencsak alapos. Nem csupán a nagyon jól ismert irodalmi és filmes alkotásokból, mint pl. a Star Wars, Star Trek, a Babylon 5 szemezget, hanem sort kerít a kisebb címekre is, mint a Conflict Earth, a Stargate 1 Csillagkapu, a Battlestar Galactica, és eljut egészen az olyan kevésbé ismert művekig, mint A. C. Clarke RAMA-ja, a Csillagközi invázió podjai, Doctor Who telefonfülkéje. Ha valakit érdekel a sci-fi ám van, amit nem ismert fel, akkor innen megtudhatja, mit illik bepótolnia.

Kíváncsi lennék, hogy a sorban tizedik legnagyobb űrhajót, a LEXX-et hányan ismerték fel. Gondolom, kevesen. Egy hónappal ezelőttig én sem tudtam róla. Ám ismét rám talált egy sci-fi tévésorozat mely nem annyira közismert és sikeres, mint a társai, számomra mégis inkább nézhető és élvezhető, mint azok.

A magukat komolyan vevő sci-fi sorozatokkal ugyanis meg lehet tölteni a Tatooine homokdűnéit. A Star Trek, Babylon, Battlestar, Conflict, Stargate, Sliders végteleneül hömpölyög bele az arcunkba, ám néha egy idegen fizimiskájáról vagy egy három mondatos szinposzisból meg sem tudjuk mondani, éppen melyik, mert annyira egyformák. Míg a vidám, kicsit komolytalan, könnyedebb fantasztikum ritka, mint a fehér holló. A témában köztudottan a britek viszik a prímet. Douglas Adams Galaxis Útikalauza maga a megtestesült műfaju paródia. A Doctor Who nem kifejezetten vígjáték, de nem is vérkomoly sci-fi. A BBC Red Dwarf (Vörös törpe) sorozata már az elvetemültebb kategóriába tartozik, de még mindig a műfajt parodizálja.

A LEXX egy kanadai sorozat. Pontosabban kanadai-német-angol, de a német vonalat főként a főszereplőnő képviseli, az angolok pedig csak az utómunkában segítettek. A földrajzi eltérés miatt, a LEXX eltér a brit sci-víg-fi sorozatoktól. Ebben már több a kortárs alkotásokra kikacsintó paródia. De ettől még jó, sőt nagyon jó. A saját rajongótábora bizonyítja ezt.

A LEXX egy hatalmas rovar-gép-űrhajó, de akkora mint egy csillagromboló a Star Warsban. Nem mellesleg a LEXX egy valódi csillagromboló. Egy gigantikus élőlény, amely táplálkozik, kommunikál, érez és meghal. Bolygókat semmisít meg és fal fel. Ám belül mégis űrhajó és a legénysége hozzá méltóan cseppet sem mindennapi. A kapitány Stanley egy véletlen folytán biztonsági őrből lett parancsnok, amúgy gyáva féreg, és semmi más nem hajtja, minthogy elkapjon pár formás nőneműt egy fordulóra. (A vígjátéki hagyományokat követve: ez sohasem sikerül neki.) A második tag a félig gyík, félig ember, ám egyébiránt egy bombázó női testet birtokló Xev. Ő szexrabszolga volt régebben és minden vágya, hogy férfiakat elégítsen ki. Kivéve Stanley-t. Nagyon szeretne viszont közelebbi kapcsolatba kerülni a harmadik taggal Kai-al. Kai viszont halott, csak egy különleges testnedv, a protovér tartja mozgásban a testét és a sűrű hibernáció miatt nem rohad szét. Egyébként régen bérgyilkos volt, így idióta frizurája és nőies mozdulatai ellenére ő a fő gyilkológép a sorozatban. Kaiba szerelmes még valaki, a negyedik szereplő egy testetlen, egy darab fejből álló robot a 790-es. Az ő célja Stan és Xev likvidálása, hogy egyedül maradhasson Kai-al.

A negyedik évadban a LEXX a Föld közelébe sodródik és mivel nagyon éhes, nem tud tovább menni, csak ha táplálkozik. Ám a Földön értelmes élet van, a legénység elinte nem engedi, majd mégis, de akkor késő, majd újra nem, aztán igen, de akkor mások megelőzik... A sorozat tehát Földközelben játszódik, ilyen vagy olyan ürüggyel mindig itt maradnak a hőseink, akik természetesen különféle kalandokba keverednek.

Ezek a kalandok pedig roppant pihentagyúak. Van, hogy egy-egy film, regény vagy más populáris jelenség paródiája egy rész (Survivor valóságshow, Apokalipszis most! című film, az eredeti japán Godzilla). Van, hogy jó sci-fiként újraértékel egy legendát, mint pl. a Drakulás dupla epizódban. De előfordul, hogy csak fricskát kapnak olyanok, mint Stephen Hawking, az FBI, az amerikai kormányt mozgató üzleti hatalmak, a szexmániás amerikai elnök, a druidák, az UFO hívők. Van, hogy áthallásos a történet, de nem nevezik meg a kifigurázott alkotásokat, mint a Sírhant művek, Függetlenség napja, Szentivánéji álom, Amerikai szépség, Deep Impact. Néhány jelenség, mű vagy személy pedig csupán utalásként jelenik meg, mint a Manson család, Hannibal Lecter, Don Quijote, Flatliners, a Pápa, a pszichiátria.

Az tehát látható, hogy a pellengérre állítot művek száma tetemes. Ehhez képest a LEXX mégis egy visszafogott, lassú hömpölygésű sorozat. Néha kifejezetten idegesítő, hogy 45 peric tart az, amit 25 percben el lehetett volna mesélni és a többi üres szócséplés, felesleges rohangászás, értelmetlen dramaturgia. Kiváltképp a Bergman Hetedik pecsétjében látható sakkjátszmát a Harry Potter életnagyságú varázslósakkjával ötvöző 18. epizód. A Halál és a lovag sakkoznak, és a táblán a bábuk helyén a sorozat szereplői tűnnek fel, sőt beszélgetnek, szapulják egymást. Amikor pedig az egyik bábu leüti a másikat, az véres agykiloccsantást von maga után. A poen mégsem életképes annyira, hogy fél órán keresztül lekösse a nézőt. A párbeszédek és a cselekmény néhol idegesítően bugyuta.

A sorozat tehát profibb íróért kiált vagy rövidebb epizódokért kiált, de más téren is vannak hiányosságai. Az amatőrizmus mely néha a technikai trükkök esetében megjelenik, vagy amely a mikrofonbelógásokban mutatkozik (melyből én ötöt számoltam össze) a szememben csak szerethetővé tesznek egy alkotást. Viszont néha kisebb akciókat is erős vágással helyettesítettek, szimbolizáltak, amely vagy valami paródiája, amit nem ismertem fel, vagy nagyfokú lustaság eredménye, amit fájlalok.

Mindezt azonban feledteti a sorozat végtelen szarkazmusa, amellyel elénk vágja, hogy minden és mindenki elmúlik egyszer. Az epizódokban válogatás nélkül mindenki meghal. A pornósztár csődör, a tizenéves kisiú, a seggfej hentesek, a retardált texasiak, a valóságshow egész alkotógárdája, és a főszereplők is, nem is egy alkalommal, maga a LEXX és a Föld is. Nem kímélnek senkit, sem a rokkant tudóst, sem a hadsereg vezérét, sem az ártatlan kis lúzert, de a tibeti lámákat sem. Ez az, amiben jobb mint a Vörös Törpe vagy a Doctor Who, ahol azért a pozitív(nak tűnő) szereplők azért túlélnek tüzet-vizet egyaránt.

Épp ezért azt mondom, aki bírja a könnyedebb hangvételt, nem vár véprofizmust és nyitott a másra, az próbálja ki a LEXX-et. Ha teheti számítógépen és másfélszeres sebességgel. Úgy mág unatkozni sem fog.