Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express)

(The Adventure Company, 2007)

Agatha Christie Tíz kicsi négerének (Tíz kicsi indián, ...és akkor már senki sem) feldolgozásakor már lelkendeztem egy sort. A krimi királynőjének egyik legjobb és legismertebb regényét varázsolta a monitorunkra elég jól az Adventure Company. Ó, mekkora közhely, de igaz, hogy ha valami jól sül el, abból manapság sorozat lesz. Ezt már maga Agatha Chrisite is megvalósította, hiszen Poirot és Miss Marple regényei egy egész sort foglalnak el az igazi gyűjtők könyvespolcán. Megvallom, az enyémen is. Maga Christie volt annyira orcátlan és használta fel ugyanazokat a trükköket, módokat, kliséket kis- és nagyregényeiben és színdarabjaiban. Ezek után egy percet sem csodálkozhatunk, ha a játékgyárosok is folytatták a sorozatot és egy újabb Christie, regényt dolgoztak fel.

Ahogyan a régi magyar filmeknél is borítékolható volt, melyeket veszik előre a feldolgozásnál a K.B. köré gyűlt filmesek, és mondjuk Sherlock Holmes történetei közül is vannak jobban ismertek és ennél fogva többször feldolgozottak (és emiatt viszont a többi rovására még jobban ismertek, de ebbe ne menjünk bele), úgy az írónő regényei közül is mindenki meg tud nevezni pár ismertebbet. Gyilkosság a Níluson, Gyilkosság Mezopotámiában, az ABC Gyilkosság az Orient Expresszen gyilkosságok és a többi. Ezek közül is messze kiemelkedik a legutolsó. Nem volt kérdéses, hogy ez lesz az Adventure Company Agatha Christie sorozatának (AC-AC) második darabja. Ismerős a cím, tehát többen veszik le a bolt polcáról, kattintanak a bannerre, vásárolják meg.

A történetet nem ismerők számára, röviden foglaljuk össze: Hercule Poirot a belga magándetektív az Isztambul-Párizs vonatjáraton, közismertebb nevén az Orient Expresszen utazik. Fontos momentum, hogy nem előre váltott jeggyel száll fel rá, a vasúti társaság igazgatója biztosít számára helyet, amikor megtudja, hogy Porot-nak sürgősen vissza kell térnie a kontinens belsejébe. Az utazás közben ugyanis a szerelvényen gyilkosság történik. Méghozzá előre megfontolt módon és alaposan kitervelt forgatókönyv szerint. A bűntett sem egyszerű: az áldozatot több, de nem egyforma késszúrással ölik meg. A gyilkos talán megúszhatná, ám a vonat az Alpokban reked a vágányt eltorlaszoló hófal miatt. Poirot-nak annyi ideje van, hogy felderítse a bűnügyet, amíg a hóeke mozdony megérkezik és megtisztítják a vágányt.

A Gyilkosság az Orient Expresszen az ismertségen túl még egy előnnyel rendelkezik. A Tíz kicsi négerhez kísértetiesen hasonló a helyszíne és az atmoszférája. Külvilágtól elzárt embercsoport, pattanásig feszült idegek, hiszen a gyilkos bármikor újra lecsaphat, aki viszont a lebukástól fél és izzadva várja a felmentő hómunkásokat, az első pályaudvart, ahol eltűnhet örökre. Addig viszont a nyomozó bármelyik pillanatban rájöhet a rejtély kulcsára és leleplezheti. A hangulat tehát adott és ezt még egyetlen egy filmes feldolgozásnak sem sikerült elrontania és ennek a játéknak sem.

Már az And there were none sem követte hűen az eredeti Christie regényt. Nemcsak a befejezést változtatták meg (sőt ajándékoztak meg minket többféle befejezéssel), de már maga a történet is módosult. Olyan események, tárgyak kerültek a szigetre, melyek eredetileg nem voltak ott, és maga a főszereplő egy kívülálló volt, egy plusz személy, akit Christie sosem hagyott a szigeten. Az Orient Expressz esetében ez a történetbe belenyúlás, átírás még erősebb. S én általában felemelem a szavam az ilyen torzítások ellen, ez esetben ismét el kell ismernem: Agatha Christie regényei egy az egyben nem ültethetők át kalandjátékká. Általában a klasszikus krimik, tehát a Maigret, a Sherlock Holmes és egyéb könyvek sem. Túl rövidek és átláthatóak. A kérdés csak az, hogy értő kezek nyúlnak-e hozzá, és az átírás során tiszteletben tartják-e a kort és az írót. Christie történetét ismét értő emberek írták át, úgy érzem.

A Murder on the Orient Express kalandjáték főszereplője nem Hercule Poirot, hanem a vasúttársaság egy titkárnője, akit az igazgató ültet fel a vonatra, hogy egész úton kísérje és szolgálja Poirot-t. A vonatút, a gyilkosság, a hóban rekedés mind megtörténik, ám a hirtelen fékezéskor a számítógépes adaptációban Poirot lába megsérül, ezért nem képes személyesen nyomozni. A főhősnő feladata, s ezáltal a mi feladatunk lesz, hogy minden fülkét végigjárjunk, mindenkit kikérdezzünk, mindenki csomagját átkutassuk, minden ujjnyomatot begyűjtsünk. A játék érdekessége, hogy Poirot kihívást intéz hozzánk. Megfejthetjük a rejtélyt egymagunk, de ha elakadunk, segítséget is kérhetünk tőle. A bennem már rég eltemetett fiatalember, aki a nyolcvanas években a Commodore-on szöveges kalandjátékokkal játszott, most zombiként kikelt a sírjából és fennhangon a szavakat kántálja, melyekkel szinte mindig elsőként írtunk be az ilyen játékokba: s, seg, segítség, h, help. Persze, Poirot segítsége nélkül az igazi megoldani a játékot, s persze leírás nélkül, de akkor sokáig fog tartani. Segítséggel egy picit lesz csak rövidebb és kevésbé lesz unalmas. Ugyanis ez a játék unalmas. Kocsik, fülkék, mosdók. Minden alkalommal, amikor valami fontos történik, az összest újra végig kell járni, újfent beszélni mindenkivel, ismét benézni mindenhová. Ez még akkor is unalmas, ha ebben a történetben elhagyhatjuk a vonatot, őt el is kell hagyni egy kis Syberia utánérzetű havas tájbéli kiránduláshoz. Ezek a helyszínek egyébként számomra olyanok voltak, mint valami apró drágakövek, egyből kedvem támadt kabátot, sálat venni, és kimenni síelni, ö, hová is?

Baki a játékban, XX. századi magyar útlevél egy XIX. századi német táskájában.

A szereplők azonban teljesen megegyeznek az eredeti regény alakjaival, a viselkedésük is szinte azonos. Aki, mint én, az eredeti csavart kereste a regényben, megkaphatta és (ismét) jóval többet. Az eredeti történetnek ugyanis, a krimitörténetben talán egyedülálló módon, két megoldása van és Poirot hatalmában áll eldönteni, melyiket adja át a hatóságnak. Ezen a két megoldáson túl a kalandjáték változat még egy szálat és egy harmadik befejezést is tartogat. Ezen én meghatódtam, de ez nem lényeges, ugyanis simán csak öregszem és egyre többször teszek ilyet.

Ami számít, hogy aki tudja, ne hagyja ki ezt a kalandjátékot sem. Az első Agatha Christie kalandjátékról tudom, hogy olcsón hozzá lehetett jutni az EVM sorozatban. Mire ezek a sorok megjelennek, már az eladási listákat ostromolja a harmadik AC-AC kalandjáték, a Nyaraló gyilkosok (The Evil under the Sun). Úgyhogy jó eséllyel az Orient Express is kapható már EVM-ként.

(* A negyedik illusztráción: Baki a játékban, XX. századi magyar útlevél egy XIX. századi német táskájában. :o) )