A sötét oldal visszavág

Kátrány és Toll, 2. szám

Fény és árnyék, élet-halál. Tessen csak mindenki egy picit kifelé figyelni a világra és egyből felfedezheti a dualizmust végtelen alakjában. A természettudományok észak-dél pólusaitól kezdve a világnézetek jin és jang párosáig. És akkor még ott van az egymás utániság. Bal lábat a jobb után, balt a jobb után, valamint hupa sincs hepe nélkül, és akkor még nem is említettük a cikk és cakk párost.

Hogyan képződik le mindez 32 frissen nyomott oldalon? Ez egyszerű: ha egy folyóirat elindul, akkor illő, hogy a premiert egy kettessel jelzett példány kövesse. A Kátrány és Toll fekete-fehér képregénygyűjtemény is elérkezett a második számhoz. Ehhez ugyan el kellett fogynia az első számnak annyi példányban, hogy az önköltséges jelző valósággá váljon, és a készítők nullára kerülve belefoghassanak a folytatás elkészítésébe (s mindez tizenegy hónapig tartott), ám megérte várni. Az új füzet, viszontagságoktól nem mentesen, de elkészült. Lehet lapozgatni, olvasgatni, kiszínezni, kritizálni, olvasatlanul gyűjtőtokba hegeszteni és megőrizni az unokák számára.

És talán a dualizmus tört be a világnak ebbe a zugába is, mert a második szám mintha ellensúlya szeretne lenni az elsőnek. Például a borítóján nem szerepel az évfolyam kifejezés. Háhá - nevetnék fel, az ugyemegmondtamkajánsággal, de egyrészt mit érek vele, másrészt negyvened rangú dolog az évfolyam, harmadrészt pedig a belső borítón már szerepel. Nézzük egy picit komolyabban ezt az ellentétesdit.

A fekete és fehér színek közül ezen a borítón az előbbi dominál, az előzőén a fehér. Ezen egy elnagyolt rajz látható szemben a múltkori aprólékos grafikával. A központi alak pedig, nos ő nem annyira jófiú, mint Batman volt. A kezdők - akik valamiféle Pókember elfajzásnak hinnék, - is gyorsan meg fogják tanulni az alak nevét: Grendel. Most itt hihetetlen irodalmi műveltségről kellene tanúbizonyságot tennem, mint akinek már volt szerencséje eredetiben olvasni a Beowulf legendát (az OSZK-ban megtalálható), de egyrészt nem érdekel senkit, másrészt a mozik hamarosan bemutatják az ó-angolszász mítosz Neil Gaiman féle interpretálását, onnan majd mindenki megtudja jól, harmadrészt pedig ez a maszkos igazságosztó csak a nevében egyezik a Beowulf mondakör szörnyalakjával, más közös nincs bennük.

Akármennyire is túrtam a könyvespolcomat, egyetlen magyar kiadványt sem találtam, melyben Grendel történet szerepelt volna. Persze, messze sem tudtam beszerezni mindent, ami magyar és képregény, nem beszélve a miriádnyi honosító lapról a világhálón, mégis az az érzés fogott el, Grendel magyarul a KÉS második számában mutatkozott be. Az már viszont egy újabb érdekes téma, hogy akkor talán nem ez a történet volt a legmegfelelőbb a piac meghódítására. Ráadásul épp az általam elnyűttnek bélyegzett mellékszereplős (Rosencrantzos Guildensternes) történet, melyben nagybetűs Hős csak futólag jelenik meg, az események középpontja egy eleddig háttérben, széljegyzetekben rejtező figura áll. Aki eddig nem ismerte Grendelt, az ezután sem nagyon fogja, számukra a legjobb definíció kezdésként, hogy egy anti-Batman. Az ördög bérgyilkosa. Lobosan véres történetekkel. Egyet viszont mindenkinek el kell ismernie, a kivitelezés, még színek nélkül is, gyönyörű. A festett képkockáknak mindig sajátos zamatuk van - tán mert manapság egyre ritkábbak - és ha még ráadásul jól is csinálja a grafikus, akkor teljesen el lehet merülni bennük.

Ám ezzel nincs vége. Az első szám pozitív hős (Buffy, Batman, Usagi Yojimbo) gárdájával szemben itt Grendel mellé egy Predator történetet kapunk. Nem túl jót, nem túl rosszat, egy amolyan tudástár növelőt. A rajzstílus teljesen elüt a Grendelétől. Az aprólékosan kidolgozott képeken egészen más okból időzik el a szem, itt nem gyönyörködik, hanem keresi a részleteket, a ragadozó sisakját a sarokban, furcsa alakzatokat a habokban. A harmadik hosszabb történet főhőse Hellboy, ő az egyetlen, aki szerepelt az első számban is, és remélem, ezt a jó szokásukat, mármint az ő szerepeltetését, megtartják az újság készítői. A tónus egy picit sötétebb az előzőnél, ez még a vérbeli Pokolfajzat történetekből való. És felhívnám mindenki figyelmét az egyik buborékra: akár szándékos volt a fordítók részéről, akár nem, a sátán megjelenésekor kimondott három karakter nem is lehetne kifejezőbb Hellboy szájából. Rohantam is a polchoz, hogy megnézzem az eredetiben, nos, ott csak sima 'OOH' szerepel. Ennyivel is gazdagabb a magyar fordítás. :)

Mivel a mostani KÉS nyolc oldallal soványabb elődjénél, több 'hosszú' történet nem is fért bele. A maradék oldalakon a készítők folytatták áldásos úttörő munkájukat, hogy az elvontabb Slave Labor berkekből ízelítőt adjanak. A Salad Finger rajongó tábor figyelmét mindenesetre most fel kéne hívni a SL munkákra, például erre Az utolsó robot címűre is.

Most pedig gondolkodjon el mindenki, aki elolvasta eme cikket, nem érdemesebb lett volna ugyanennyi (na jó, picit több) karaktert 32 oldalon, de érdekesebb, képes történetekben elolvasni? Na ugye, hogy de igen! Akkor irány a katranyestoll.uw.hu oldal vagy a következő képregénybörze, és lehet készíteni az ötszázasokat. Utána pedig lehet tűkön ülve várni az újabb számot, melynek hátsó borítóján immár két borító képe is helyet fog kapni és minimum az első mellett az lesz majd látható: ELFOGYOTT.

Weblap: > http://katranyestoll.uw.hu/
Ismertető az első számról: > Erős kezdés - Kátrány és Toll 1.