Szabó László Róbert: Hörpölin és Hupcihér kalandjai

A 20 éves évfordulóra

Hörpölin és Hupcihér

Ha azt mondom, Marabu, akkor a képes állathatározók tudástáránál kicsit jobban művelt, a közélet iránt a vasárnapi ebéd és kocsmapolitizálásnál hajszálnyival nyitottabb társadalmi réteg, valamint a Kretén félkegyelmű humorjelenség fogyasztótábora nem(csak) egy madárra, hanem egy személyre is gondol. Az imént említett újság, a Hócipő és megannyi heti- és havi lap állandó munkatársa (a médiumok pártközelségétől és politikán kívüliségétől függetlenül!), talán a legfoglalkoztatottabb, de mindenképpen az egyik legjobb (szememben a legjobb) karikaturista. Mellesleg azon kicsiny falu szülötte, ahol testvérhúgom él és azon város szerény, Pulitzer emlékdíjas díszpolgára, melyben magam is tengetem napjaimat. És akkor még nincs vége. Sőt eleje van.

A hagyományos (kis)formátumú, államilag agyontámogatott és agyonellenőrzött Galaktika 1986-ban alakult át nagy formátumú folyóirattá, magazinná. Eme lap hasábjain jelent meg 1987 júliusában először a két ütődött úrhajós Hörpölin és Hupcihér. A dolog több vonatkozásban is meglepő volt. Akkoriban az 'új' Galaktika első-belső oldalain egy éven át azonos témában 12 tanulmány volt olvasható. Egyik évben klasszikus sci-fi/horror filmek egy-egy jelenetét, máskor könyvillusztrációk sorozatát, aztán fantasy és sci-fi festők munkáit láthattuk. Az 1987-es év Galaktika Galéria sorozata "A képregény mesterei" címet viselte és egy-egy képkockán keresztül olyan alkotókat mutatott be, mint Zórád Ernő, Giraud(Möbius), Morato, Williamson. A képeken a legapróbb részletekig kidolgozott jelenetek, a realitáshaoz megszólalásig közel álló ábrázolásmód még a szakmát csak magmafajtaként ugatóba is bennakasztották a lélegzetet. És akkor a belső oldalakon feltűnt egy minimalista ábrázolás, amely a végtelenségig kiélezett, abuszurd és komikus történetek elmesélésekor még a rajzfilmszerű, valóságtól elrugaszkodást sem vetette meg. Ennek a fogadtatása csakis elutasítás vagy siker lehet. Nálam zajos siker (nevetés) volt. A folytatása pedig, nos, a legmerészebb képzelgéseknél is bizarabb.

Adott egy űrhajó, annak kétfős legénysége. A kozmikus Stan és Pan páros, de szép magyar hosszúsággal, Hörpölin és Hupcihér nevekkel. Az egész kicsit hasonlít a Zzzzűrhajóra fordított, a Hahotában megjelent francia képregény sorozathoz. Ugyanolyan alaphelyzetekkel, történetmeséléssel és befejezésekkel. Csakhogy, mint már említettem valami egyedi, sajátos minimalizmussal megörökítve. A fejükön alig vagy egyáltalán nincs haj, a szemgolyók, orrok és szájak óvodásrajz-szerűek, fülekről szó nem nagyon eshet. Pont-pont vesszőcske, készen van a fejecske. Nyaka nincs, a hasa nagy és pár végtag, ennyiből áll H és H. Szabó László Róbert sorozatából még öt folytatást közölt a Galaktika, azután eltűnt a látómezőmből. Hogy azután évekkel később immár karok és törzs nélküli, dodóknak nevezett H+H klónokkal, és Marabu művésznévvel térjen vissza. még inkább minimalista, még nagyobb sikerrel. Valamint politikai, gazdasági és közéleti karikatúrákkal, nem egyszer saját magát, mint borostás kisembert állítva, rajzolva a középpontba. A többit pedig már ismerjük.

Hogy mi történt azóta Hörpölinnel és Hupcihérral, járják-e még végtelen űrt, mint a Star Trek sorozatok legénységei, vagy már nagypapaként esetleg űrsárkány-papiként tengődnek éppen, vagy csak simán, egy Marabu agykérgére vert oxisátorban várják a világvégét, nos erről majd alkalomadtán megkérdezem a rajzolót. Addig is emlékezzünk meg egy pillanatra a húszéves pályafutásról, a tonnányi rajzolatról és sütkérezzünk egy picit a szerény lángelme fényében.

Hörpölin és Hupcihér meg a védtelen hölgy
Galaktika, III. évfolyam, 1987/7. (82.) szám
A leghosszabb, öt oldalas történet, mai szakkifejezéssel élve pilot. Bemutatja a szereplőket, űrhajójukat, külalakjukat, viselkedésüket, agyatlanságukat, nőimádatukat. Hörpölin és Hupcihér egy űrbázisra szállnak le, amelynek személyzete egyetlen egy csinos nő, és ahová beszökött egy rusnya fenevad. "Amelyikünk rábukkan, azé a hetyegés a nőcivel..." Többet nem is kell mondani az eseményekről.

Hörpölin és Hupcihér űrhajója

Hörpölin és Hupcihér kalandjai: Vészriadó
Galaktika, III. évfolyam, 1987/8. (83.) szám
Rövid helyzetkomikum. Hörpölin egyedül a gépek ellen. Tipikus Stan és Pan történet.

Hörpölin és Hupcihér kalandjai: Kommandóakció
Galaktika, III. évfolyam, 1987/9. (84.) szám
A legkevésbé humoros történet mind közül. Valójában a nyolcvanas évek végén, a videomagnó uralom, és a nyugatról behozott, agyonmásolt és hangalámondásos kommandófilm fénykor kritikája.

Hörpölin és Hupcihér kalandjai: Harmadik típusú találkozás
Galaktika, III. évfolyam, 1987/10. (85.) szám
Ismét egy helyzetkomikum, ezúttal két szereplőre.

Hörpölin és Hupcihér kalandjai: A térkonstruktor
Galaktika, III. évfolyam, 1987/11. (86.) szám
És ismét egy helyzetkomikum, ám a másik kettő laposságával szemben, itt a vizuális adalék rendkívül vidámmá teszi a történetet.

Hörpölin és Hupcihér kalandjai: Fehér karácsony
Galaktika, III. évfolyam, 1987/12. (87.) szám
A két űrhajós épp csak a Greenpeace feliratot nem festette az úrhajójának oldalára. Talán mert akkoriban még nem igazán volt híre a radikális környezetvédő csoportnak kis hazánkban. Hörpölin és Hupcihér minden esetre megállítja a levegő szennyezését, méghozzá nem egészen legális módon. A lényeg, hogy a hó és a karácsony fehér legyen, mert ez dukál egy magazin decemberi számába. Az utolsó történet már előrevetíti SZLR érzékenységét a társadalmi témára, már csak annyit kellett megtanulnia, hogyan sűrítse mindezt egyetlen képkockába, a karikatúrába. Az évek alatt, nyugodtan kijelenthetjük, sikerült neki.